Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

48 midőn már mindent elvégeztek, újra hallatszott a dörgés, melyre a leányok atyjuk lábaihoz roskadtak sirva s mellüket verve. Ez átkarolta őket s gyöngéd szavakkal búcsúzott el tőlök Nem leend E naptól fogva más atyátok, gyermekim! Mindennek vége van, nem kell több gondomat Viselnetek, fárasztó gyötrelmek között; Tudom, nehéz teher volt ez, de egy szavam Föléri minden súlyos szenvedésteket: Hogy senki e világon úgy nem szeretett, Miként atyátok, ki most sirjába száll, S árvaságban hagyja hátra gyermekit. Mikor már könyeik elapadtak s a fájdalom hangja szivökbe vonult vissza s néma csöndben tárták egymást átkarolva, ekkor az istenség szava hallatszott, mely Oedipust szólitá: »sokáig késel; meddig várjunk még reád?« Oedipus még Theseusnak ajánlá előbb leányait, azután könyek közt elkiildé őket, mert a mi ezután következik, azt, Theseuson kivül, másnak látni s hallani nem szabad. A leányok elvonultak s Theseus pár perez múlva egyedül maradt, mert Oedipus elmondta neki a titkot, s eltűnt; de hogy miként, azt nem tudja senki más, mint Theseus, mert »sem az isten tfízfényíí villáma nem sújtotta őt, sem vihar nem kelt a tengeren, mely elragadta volna zúgó szárnyain, hanem vagy istenek küldöttje vitte el, vagy jótevőn a föld temette mélyibe.« így végződött Oedipus tragikuma. Mi volt a bűn, mely miatt szenvednie kellett? Csakugyan sors-tragédia-e az ő tragédiája? vagy pedig szenvedéseit maga idézte fel? Oedipus csak eszközül szolgált az istenek kezében arra, hogy az apát fiában megbüntessék. Ez a bűnhődés iszonyú, vérlázító, mert borzalmat kelt s eliszonyodást az emberben az apagyilkosság, de tán még inkább az anyával való házasság. De mi volt ennek a czélja? Egyrészt Laiost, a ki vétkezett a természetnek s a házas életnek erkölcsi törvényei ellen s ezért nem volt volna szabad gyermeket nemzeni, megbüntetni azáltal, hogy az veszi el életét, a kinek ő adott életet, másrészt Iokastét, ki nem tartózkodott az oly emberrel való házasságtól, kivel házaséletben nem lett volna szabad lennie bűnei miatt, azáltal, hogy bűnhődés érte a második házasságban. E büntetés lehetett volna kevésbbé ily iszonyú, de ki szabhatja meg az istenek kezében a büntetés mértékét? A mi magát a büntetés eszközét, Oedipust illeti, az nem más, mint eszköz, s így néki ezeket betudni nem lehet. Bár ő elrémül, midőn tetteinek tudatára jő s eliszonyodva mondja, hogy tisztátalan teste minden izében, s ez önmegutálás első hevében ki szúrja szemeit,