Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

45 volt királyukat a thebaiak, oly jámborul, az isteneket tisztelve, fogadtak államukba egy üldözött hontalant. Polynikes is azzal kezdte, mivel Kreon: Oedipus külseje sajnálatra inditja; csakhogy, mig Kreonból a ravaszság csalja ki a részvevő szavakat, ugy látszik Polynikes őszintén meg van indulva. S ez nem csoda. Atyja az, a kit lát, és most már ő is tudja, mi a száműzetés szenvedése, mi az, elhagyatva lenni azoktól, kik hozzánk legközelebb állnak. Nem tudja, min keseregjen előbb. A maga sorsát sirassa-e, vagy ősz atyját, kit igy kell látnia, Olj' öltözetben, melynek szennyes rongyai Együtt vénültek meg vele, és tagjait Elundokitják; mig világtalan fején A szél borzolja fésületlen fürtjeit, Megborzad, hogy mindezt oly későn látja, de méginkább eliszonyodik, midőn elgondolja, hogy ő oka atyja szenvedéseinek. És még is remél, reméli, hogy bocsánatot nyer. Zeus mellett, az égi trónon, ott van szüntelen a kegyelem, legyen atyja mellett is ott. Ha kegyelmet kap, bűnét — mit már gyarapítani nem lehet - még talán jóvá teheti. Oedipus nem szól, nem felel könyörgő fiának. Testvéreihez fordul hát Polynikes, szóljanak mellette atyjuknak, hogy nyissa meg zordon, néma ajkait s ne küldje el őt, kit az isten oltalmába vett, szó nélkül. Antigoné ösztönzi, beszélje el miért jött, talán akkor választ nyer. Polynikes elmondja történetét. Elűzték hazulról, megfosztották trónjától, mely őt, mint első szülöttet illette, s ezt Eteokles tette, hogy a trónhoz juthasson; nem észszel, sem harcz mezején, hanem maga részére nyerve a népet. 0 azt hiszi, hogy ebben atyjuk boszu-szelleme működött, a jóslat is ily módon hangzott. Azután Argosba menekült, itt nőül kapta a király leányát s szövetségeseket szerzett Theba ellen, mert szándoka vagy győzni, vagy elesni a csatában. A jóslat szerint ott lesz a győzelem, a hova Oedipus megy. Kéri hát az istenekre, közös nyomorukra, segítsen rajta, álljon melléje, mert Oedipus is, csak ugy, mint ő, koldus, ki más kedvébe járva élhet csak, mig Eteokles a királyi trónon kaczagja őket, de elhallgat majd kaczaja, ha győznek. Oedipust a polgárok felszólítása bírja csak válaszra. Ki is jelenti ezt. Ha már oly annyira kívánja a választ, hát hallja meg, a miket mond, s hideg könyörtelenséggel válaszol minden szavára fiának. Sir, hogy nyomorban látja ? Hát ki aggatta e rongyokat reá, ki tette földönfutóvá. O maga, az első szülött, kinek, mig a trónon ült, nem jutott eszébe szegény atyja, hanem csak akkor, midőn maga is hasonló nyomorba került. Felhozza, hogy Zeus trónján ott ül a kegyelem? Az igazság is ott ül s ez kívánja,