Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

42 Kegyetlen gunynyal szüntelen szememre hánysz. Felelj csak egy szavamra, melyet kérdezek: Ha bárki rád rohanna, jámbor férfiú, Hogy meggyilkoljon, vájjon kérdeznéd előbb, Atyád-e ő, vagy tüstént bosszút állnál? És egész tragikumának alapját kimondja aztán e pár szóval Ily végzetes hinárba vittek engem Az istenek. Meg van győződve, hogy atyja szelleme, ha életre támadna, nem vádolná őt. Végül utal a ravaszságra, melylyel Kreon hízelgőn dicséri Theseust, Athén areopagját s elfeledi, hogy épen ezek az istenek legbuzgóbb tisztelői s ezek közül akarja kiragadni őt s már kiragadta leányait. A polgárok, kik a történteket némán hallgatták, most meghatva igy szólnak e királyhoz Ez idegennek jó a szive, óh király! Balsorsa nagy volt, és védelmet érdemel. Nem is késik Theseus, ismétli rendeletét: Kreon fogva marad, a két leány kiszabadítására pedig fegyveresek menjenek. Theseus Kreonnal s kíséretével eltávozik s a gyönge, támaszától megfosztott Oedipus ott marad az öreg polgárok kétes védelme alatt. Ide fejlődött sorsa! Hazája, mely szülte, melyet megmentett s melynek királya volt, száműzte, s midőn idegen földön nyugalmat talál, innen is ki akarja űzni, s hogy ezt elérje, megfosztja leányaitól, elveszi egyetlen vigaszát, bajaiban gyámolitóját s fegyveres népet küld ellene. Idegenek kelnek védelmére, idegenek vére foly oltalmazására; s mig hazája az istenektől való félelemből, nehogy megfertőztesse az országot s igy veszélyt hozzon rá, elűzi, addig egy idegen ország és pedig az, mely hires volt jámborsága, vallásosságáról s mely e hirt meg is érdemélte, az istenek iránt való tiszteletből veszi védelem alá. Mit kívánhat az az ország attól a fiától, a kitől mindent megvon s a ki mindent, mit elvesztett, máshol feltalál ? És Kreonról mit gondoljunk? Nem ilyennek láttuk őt hajdan, midőn, mint jó barát, jó tanácsadó állt Oedipus oldalán, midőn, saját szavai szerint, csak a szépet s hasznosat kívánta, midőn bizalommal fordult mindenki feléje, mert mindenkinek csak jót akart. Egy, az igaz, megvolt már akkor is benne: az ügyes beszéd, de ezt csak jóra használta. De ez idő óta nagyot változtak a viszonyok; a ki a trón mellett állt, arra feljutott, a ki tanácsokat adott, most rendeleteket oszt. Más a trón lépcsőjén állni, más azon ülni. Nem lett Kreonból egyszerre rossz ember, tetteiből látszik, hogy