Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

30 hirdetni: az ég villámot lövel s dörögni fog, vagy pedig megremeg a föld. Miután leányának ezeket elmondta, újra az Eumenidákhoz fordul, könyörög nekik s kéri őket, hogy mivel az ő kezük vezette lépteit e szent ligetbe s nem a véletlen, engedjék hát beteljesülni Phoebos jóslatát; és az élet teljes megunásával esedezik hozzájok Oh istennők, vegyétek el már éltemet de csak ugy, tóditja meg szivéből szakadó fohászát: Ha nem vagyok több gyötrelemmel adós. Azonban kitör belőle e szó után is, a sokat és sokáig szenvedett embernek szintén szivből jövő panasza Ki a halandók közt legtöbbet szenvedék. És imáját hogy bevégezze Pallas Athenéhez, mint Athénnek istennőjéhez, fordul, hogy szánja meg Oedipus boldogtalan Árnyékát; mert a réginek csak árnya ő. Bizalmas vallomását és imáit Antigoné félbe szakítja, mert sietve közelednek a környék lakosai, kiket az utas értesített a nagy eseményről. Oedipus nem tudva minő szándékkal közelednek, bevezetteti magát leányával a liget bokrai közé, a hol mindaddig rejtve akar maradni, míg hallva beszédüket, meg nem ismeri szándékukat, mert ismeret Tesz óvatossá tetteinkben egyedül. A polgárok megjelennek, felismerik a helyet, melyet az utas nekik megjelelt, de senkit sem látnak az úton, a berekbe pedig hatolni a szent félelem s tisztelet nem engedi. Tanakodnak, hova lehetett; idegennek kell lennie, mert különben nem tört volna be a szent ligetbe, azoknak ligetébe a Kik neve borzalom S szinök előtt lehunyt szemmel, Hallgatva, hangtalanul járunk S csak susogva imádkozunk. Oedipus megértve, hogy semmi rosszat nem forralnak ellene, megjelenik a ligetben, de nem hagyja el óvatosságból annak határát. A pol-