Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

28 mióta elhagyd A gyermekkort s erőre kapták tagjai, Együtt bolyong a bujdosóval untalan, Az aggastyánt vezetve; s gyakran tévelyeg Erdők vadonjain, mezítláb, étleni'il, Gyakorta gyötri zápor és naphév szegényt, Ki elhagyá nyugalmas, enyhe otthonát, Boldogtalan atyjának ápolásaért. Ismene meg, ki nem birt nénje férfias, határozott, önmagát föláldozó lelkével, más módon segité. Otthon maradva értesité atyját mindenről, mi Thebában történik, a jóslatokról, melyet róla s az országról mondott Apollo s igy őrizte hiven, mióta országából messze űzték el. A hosszú vándorlás, koldulás alatt, melyek megtörték testét, végre Attika földjére érkezett Oedipus, vezetve Antigonétól, ki szegény világtalen atyjának lépteit gyámolitá. Elfáradva az úttól, eltikkadva a melegtől, Oedipus megpihenni vágy. Kérdi leányától hova jutottak, mert ő nem lát. Minő mások a szavak, a miket Oedipus hangoztat most, midőn évek, szenvedéssel tele évek után újra találkozunk vele, s azok, melyeket hangoztatott a múltban, midőn kilépett királyi fénynyel környezve a segítségét kérő alattvalók elé! Akkor azt mondta: méltósága, hatalma, szellemi s testi tehetségeinek büszke tudatában: »én, Oedipus, a kit dicsőit minden ajk« s biztatta a hozzá menekvőket, hogy mindenben kész segítségükre lenni. Most, a meggörbedi, rongyos alak, botjára támaszkodva és ingadozó lépteit vezető leánya kezébe kapaszkodva, igy szól fáradságtól remegő hangon Világtalan atyádnak mondd Antigoné, Minő tájakra, mily városba érkezénk ? Akkor, a hatalom fényes polczán bitositva látszott előtte messze a jövő, - most, nem tudja ki ad ma annyit neki, hogy éhségét lecsillapíthassa. Akkor egy ország baján segített, most, járni sem tud idegen segítség nélkül. Mennyit kellett szenvednie s mennyi keserűséget tapasztalnia bolyongásaiban, hogy igy szól Ki az, ki a tévelygő Oedipus felé Fukar jótéíeménynyel nyújtja ma kezét? Hiszen kevés az, a mit kér, de kevesebb Ennél a mit nyer. S oly ember lemondásával, kit a szenvedések megtörtek, mondja »ám elég ez is nekem.« S egyelőre csak pihenni szeretne. Fáradt. Kéri