Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

26 istenek már nyilatkoztak, midőn szóltak Laios gyilkosáról. Kreon azt hiszi, hogy e tekintetben már eléggé megszenvedett mind Oedipus, mind Iokaste, s azért ha Oedipus megmarad kívánsága mellett, ujolag hozzájuk kell uj parancsért fordulni. Oedipus megnyugszik Kreon szaván s utolsó kérelmét intézi hozzá: temesse el Iokastét s engedje, hogy ő Kithaeron hegyei közé vonuljon, melyet szülei már eleve sírjául választottak. Azután gyermekeiről beszél. Fiai nem aggasztják, hisz fiúgyermekek azok, hanem leányai! Ezekről az apai szeretet megható hangján emlékezik meg, s ajánlja őket Kreon gondjaiba s csak az a kívánsága, hogy még egyszer ölelhesse őket. A leánykák ott vannak, mert Kreon ismerve Oedipus szeretetét leányai iránt, magával hozta azokat. Oedipus karjaiba ragadja őket s könyeit hullatja rájok, mert szeme nincs, hogy utoljára megnézhetné kedvenczeit. Megindító, a mint búcsúzik tőlük Könyem hull rátok — ah! mert nincs tekintetem — 11a keserű jövőtöket meggondolom, A mely reátok vár az emberek között, Mert mily körökben, milyen ünnepélyeken Fogtok részt venni, honnan házatokba nem Könyezve tértek vissza, élvezet helyett ? S ha egykoron eléritek a nász korát Hol lesz a férfi, gyermekim, ki botorul Magára venné a szégyent, mely egyaránt Szülőitekre és reátok háramol ? Kreonhoz fordul újra ezután s kéri vegye leányait oltalmába, mert ő marad számukra atyául, ne hagyja rokonit szegényen s férjtelen bolyongani. Ez megígéri s kéznyujtással erősiti meg szavát. Azután sürgeti, hogy térjen vissza a palotába, mert ez a látvány nem a nép elé való, ilyet csak rokon szem láthat. Oedipus enged azon feltétellel, ha Kreon számkivetésbe küldi. Ez azonban kitérőleg mondja, hogy e fölött majd az isten itél s ha az istenek gyűlölik, majd teljesitik kérését. Oedipus eltávozik s elhangzó lépteit a nép sóhaja kiséri, ki látva Oedipusnak, a bölcsnek, a hatalmasnak balsorsát, mintegy önmagát biztatva, így szól l Senki hát halandó embert, a kinek még hátra van Végső napja, ne nevezzen boldognak, míg élete Véghatárát bánat nélkül el nem érte biztosan.