Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

12 Kreon, mert meghallotta, mily gyanú van ellene. Ha igaz amit hallott, élni sem kiván. Eléggé leverte már öt a város szenvedése, ha ehhez még személyes sérelem is járul s ha a nép elhiheti róla a vádakat, akkor csakugyan jobb neki nem élni. A nép nem hisz rosszat Kreonról s azt gondolja, hogy a királynak is •* csak a felingerült harag sugá e vádakat s nem józan meg­fontolás. Kreon a dolog lefolyásáról mit sem tudva, de részben megnyug­tatva a nép e nyilatkozata által, nem is gondol arra, hogy magát tisztázza, hanem arra a gondolatra jő, hátha a király megőrült, s kérdezősködik, nem mutatott-e erre valami jel, Nem volt zavart értelme és tekintete Midőn kimondá ezt a vádat ellenem ? A nép zavarba jő. Nem mer határozottan válaszolni, kitérőleg mondja: ő azt nem tudja, nem szokta az uralkodók tetteit vizsgálni. Különben itt jő Oedipus maga, vizsgálódjék Kreon. És Oedipusnak fellé­pése bizony-bizony nem mond ellent Kreon kérdésének, mert a király hevesen, sőt egész dühvel megtámadja s ugy beszél vele, mintha btine, azaz gyanúja rá volna már bizonyítva. Csudálkozik azon, hogy itt találja, s kérdi minő orczával jön ide, mint mer házába lépni, ő, a ki gyilkos kezet emelt rá s trónjától készül nyíltan megrabolni. Ez ezután oly szókra lakad, mik azt mutatják, hogy nem csak a király, hanem az ember is meg van sértve, a gőgős ember, az eszére oly büszke ember, a személyes bá­torságára büszke ember. Mit gondolhat felőle Kreon, hogy ilyet mer ter­vezni? Gyávának, vagy őrültnek tartja őt? Ót, ki — mint később elbeszéli egy maga öt emberrel szembe mert szállni, őt, ki - mint már büsz­kén emiitette - egyedül eszével, minden jóstehetség nélkül, megmentette Thebát, megfejtvén a sphinx talányát, s kit eddig mindenki úgy tekintett, mint legbölcsebbet. És eszének csakugyan szép jelét adja, mivel még a harag, a felindulás legnagyobb fokán is tud bölcselkedni: figyelmezteti Kreont, hogy esztelenség pénz és párthívek nélkül trónra vágyni. Kreon higgadtan beszél, kihallgatást kér, de a haragos király hallani sem akarja őt, mert ellenséget lát benne, s csak mikor makacsságot vet szemére Kreon, akkor kezdi elmondani vádjait, miközben Tiresiast folyton gúnyolja. Kreon férfias önérzettel válaszol. Tagadja bűnösségét, összeesküvését a jóssal, törekvését a trón után. Utal arra, hogy ő szerezte meg a király­ságot Oedipusnak s kifejti mennyivel jobb az ő mostani helyzete: hatalma elég nagy, mert a király mellett áll, mint tanácsadó, a nép szereti s ha valami baj van, ő hozzá fordul első sorban. Ha király lenne, hatalma ugyan nagyobb lenne, de elvesztené a gondtalan életet s a népnek azt a bizalmas ragaszkodását. Ezen subjectiv okokon kívül, felszólítja a királyt, hogy, mivel gyanúja az ő pythói utja óta keletkezett, menjen el maga s kérdezze meg,

Next

/
Thumbnails
Contents