Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

7 Kreont is a nép előtt. Ez elmondja Phoebus válaszát: vér, Laios vére fertőzteti meg a várost, haláláért boszut kell állni: száműzni, vagy megölni azt, a ki I.aiost megölte. Oedipus szokott gyorsasága s határozottságával azonnal a vizsgálathoz fog s miután egymás utáni kérdéseire Kreon elmondja, hogy Laiost jóslatért való útjában gyilkolták meg; kisérői közül csak egy menekült meg; a gyilkosok rablók voltak, azon gyanúját nyilvánitja, hogy a gyilkosok thebaiak s e gyanú hatása alatt csudálkozva kérdi, miért nem indítottak rögtön vizsgálatot. A sphinx gátolta meg ezt, válaszol Kreon. Magam fogom hát földeríteni a homályt — szól a király s elrendeli, hogy az egész nép gyűljön a királyi palota elé, mert Mindent megteszek most; mert az ég Most fogja megmutatni: véd-e vagy lesújt? Az összegyűlt népet uj bajnak előérzete szállja meg; könyörög az az istenekhez, főleg Athene, Artcmis és Apollohoz, hogy elég csapás sujtá őket már Nem érleli gyümölcsit a föld; a kinos vajúdások Nehéz gyötrelmei közt az anyák oda lesznek. Elhagyatva fedik a föld színét A halált lehelő tetemek már tehát könyörüljenek rajtuk, ne hozzanak uj szerencsétlenséget rájuk, s félnek attól minő parancsokat adnak nekik. Ily ima közt találja népét a király. Dicséri jámborságukat s biztatja őket, hogy elnyerik kívánságukat, ha az istenekre s reá hallgatnak. Azután kijelenti, hogy ő az egész dologról mit sem tud s épen azért némi utbaigazitást kiván. De azért királyi fenség és bírói szigorral s hozzá még nagy elhamarkodottsággal mond Ítéletet oly ügyben, melyet nem ismer, melyre csak most kért útbaigazítást. Csak eredményében ismeri a dolgot, okai s részleteiről mit sem tud, de hozzá levén szokva a hatalomhoz, a mi oly nagyon sokszor viszi tévútra azokat, kik megszokták, hogy övék az utolsó, a döntő szó s ezért beleélik magukat abba a gondolatba, hogy ők a legbölcsebbek, s mivel mindent tehetnek, azt hiszik, hogy mindent legjobban is tesznek ki mondja végső határozatát. Es evvel eddigi bölcseségét ugyancsak megczáfolja. Kreon figyelmeztette, hogy van, a ki ezt a dolgot teljesen ismeri, nem figyel reá, s nem jut eszébe, hogy van saját életében is oly pont, melyet érdemes volna megvizsgálni. Vakon mindenre, csak egy — bár magában véve igen szép eszmére gondolva: megbőszülni a király halálát felhívja népet, hogy jelentkezzék a tettes, bántása nem lesz a száműzetésen kívül, ha pedig valaki ismerné azt, folytatja, mindinkább hogy ugy mondjuk — neki tüzesedve, jelentse föl, mert ha nem,