Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1888

nem akarja megöletni, nevelteti otthon és a gyermek nem lesz gyilkosa atyjának, — vagy ám legyen, nem lesz férje soha szülő anyjának. De nem! Laios akarja tudni a jövőt, s megtudva azt, daczol az istenekkel, s eléri veszte akkor, midőn újra ezen istenekhez, újra jóslatért folyamodik. Oedipus királyságával újra boldog idők virradnak a hét kapus Thebára. Az ország kifelé erős, tisztelt, benn megelégedés honol; s mind ez a királynak, Oedipusnak a műve, ki bölcsen kormányozza népét s boldogságban él nejével s négy gyermekével. Csakhogy Senki halandó embert, a kinek még hátra van Végső napja, ne nevezzen boldognak, mig élete Véghatárát bánat nélkül el nem éri biztosan. Az emberek, az államok boldogsága csak idő kérdése. Oedipus palotáját könyörgő, zajgó néptömeg veszi körül, mert baj van, mert bölcs férfiú tanácsára van szükség. A zaj elhat a királyig s ez elő jő megtudni a lárma okát. Előlép egy ősz pap, mert őt illeti meg a beszéd, s elmondja miért gyűltek a királyi palota köré minden korból egyaránt, miért ül a többi nép könyörögve Pallas temploma előtt s Ismenos jósló hamvai fölött. Azért, mert a város meg van rendülve. Dögvész pusztit az emberek, s a barmok közt, s pusztítja a föld terményeit. Eljöttek tehát Oedipushoz, mert bár nem számítják az istenek közé, de mivel már egyszer megszabadította őket a sphinx-től, most is mondják s hiszik, hogy segíteni fog rajtuk. Fel emberek legjobbja, mentsd meg városunk, Ha ur akarsz e honban lenni — mint vagy is — Inkább légy emberek, mint puszta föld felett. Oedipus királyi méltósággal s telve részvéttel válaszol. Tudja ő s nagyon is érzi a bajt, mert mig mások csak magukért, ő az egész országért busul. Nincs szükség arra, hogy figyelmeztessék, gondolkodik ő már rég segitő szeren, de hasztalanul. Elküldte azért sógorát Kreont Delphibe, isteni tanácsért. Aggódik azonban, hogy Kreon oly soká van oda, számítása szerint már itt kellene lennie. Alig végzé be szavait, jelentik, hogy Kreon jő. Örömmel fordul a király a közeledő felé, mert annak arczán is öröm látható és sürgetőleg kéri, mondja el a nép előtt Apolló válaszát. És itt kezdődik a fordulat, mely az eddig boldog Oedipust, ki népét jóság és bölcsességgel kormányozá s kit népe ezért nem csak tisztel és szeret, hanem lelkesülten megváltójának nevez, lassan, de biztosan a tragikai bukáshoz viszi. Teljes a bizalom Oedipus iránt s ő el vau határozva mindent megtenni, mit az istenek rendelnek. Határozata szilárd, azért kérdi