Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

24 a tornázás, ez a múzsák művészete által. A görög nevelés szellemi irányáról nem bírunk összefüggő, rendszeres értesítéssel; egyes rövid, hézagos és szaggátott megjegyzésekből lehet összeállítani a nevelés-rendszert. Plató és Aristotoles nevelés-elvei csak elméleti szabályok maradtak minden nagyobb befolyás nélkül a népéletre. Plató nevelésrendszere eszményi magasságban lebeg, Aristoteles való alapon mozog. Aristoteles volt az első, ki a tananyag módszeres kezelésére gondolt. Tehát a görög nevelés szellemi iránya is — épen úgy mint a testfejlesztés — gyakorlati úton indult meg s a görög nép jó érzékének lehet köszönni, hogy egészen helyes irányban fejlődött. A görög nép megáldva gazdag természeti adományokkal, felruházva rendkívüli képességgel minden öröm és fájdalom érzékeny felfogására ; vezéreltetve a legélénkebb izgékonyság s mindig csak az eszményi után törekvő becsérzet által r az ókor valamennyi népei közt a legmagasabb műveltségi fokra emelkedett fel. És a milyen volt a népnek fejlődése, olyan volt nevelés-rendszere is; nemzeti hagyományokon épült s a problematicus elméletekkel szemben fogékonytalan maradt. S talán épen ez az oka, hogy míg mindazon népekre nézve, melyek hozzá fordultak, a megifjodás életrekeltő iskolája lett, önmaga utóbb megszűnt gyakorlati lenni és saját eszményiségének örökké hervadhatlan virágos kertje lett egyszersmind halottas ágya. Az ókor e classicus népe kiválóan emelkedett felfogással bírt a nevelés becséről. Midőn egykor azt kérdezte valaki Antisthenestől, Sokrates tanítványától: melyik a legszebb koszorú ? »Az — mond a bölcs férfiú — melyet a nevelés nyújt.« S bár a közfelfogás szerényebben itélt a tanítás befolyásáról, a kedvező eredményt még sém becsülte kevésre. A gondolkodó elmék a nevelés szükséges alapföltételének tartották," hogy a tanulónak jó természeti képessége legyen; a szerencsés eredményre második feltétel az oktatás, harmadik a gyakorlás. Eme hármas alapon épül fel minden műveltség. Isokrates szerint először természeti jó hajlammal kell bírnunk áz iránt, á mire szánjuk magunkat, azután elméleti ismereteket kell szereznünk s magunkat folyton gyakorolnunk; mert csak így leszünk bármely dologban tökéletesek. S jóllehet az ékesszólás művészetére a természeti képességet elengedhetetlen föltételnek tekinti, azt mégis megengedi, hogy szorgalom és gyakorlással kisebb természeti tehetség mellett is nemcsak magamagát, hanem még azokat is felülmúlhatja, kik kitűnő képességgel bírnak ugyan, de magukat elhanyagolták. A kiben azonban képesség és szorgalom egyesítve van, az tündökölni fog mások felett. Az oktatás és gyakorlás nagy fontosságáról szólva, esztelenségnek mondja azt a felfogást, mely a lelket tökéletesíthetőnek nem tartja;