Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

22 ban a tcstképzést, ép azért jól meg kell különböztetnünk attól, kit általában tanítónak, didaskalos és nyelvtanárnak, grammata-didaskalos neveztek, miként a palaistra is különbözik attól az iskolától, mely didaskaleia néven fordul elő; meg kell még említenünk az ének és zene-tanárt, kitharistes. A paidotribesről azt mondottuk, hogy tornamester, csakhogy tágabb értelemben; mert nem csak a gyakorlatokra és tornaképzésre ügyelt, hanem ezenfelül oktatást adott a külső illemről. A saját értelemben vett tornamester gymnastes néven fordul elő; ez tudományosan képzett szaktanár volt azok számára, kik hivatásnak, életczélnak tekintették a tornázást s athleták kívántak lenni. A kik a tornázást nem ezen czélból, hanem csak az általános képzés kedvéért művelték, később is a paidotribes vezetése alatt állottak. Tehát a paidotribes gyakorlati tornamester volt, a palaestrában általában a testképzésre s a növendékek fegyelmezésére volt gondja, hogy szilárd alapot rakjon le a magasabb szellemi művelődésnek. A gymnastes elméleti képzettséggel is bírt a szervi élettanból s ebbeli ismereteit közölte tanítványaival; a paidotribesnek feladata a gyakorlatoknak gépies keresztülvitelére szorítkozott. Mindazonáltal a paidotribes nem volt tanulatlan; ő is bírhatott a megfelelő ismeretekkel a magasabb tornázáshoz, csakhogy az ő munkaköre ezt nem követelte meg. Alárendelt hatásköre volt az aleiptesnek, ki az clőgyakorlatokat vezette. A paidotribes az általános, gyakorlati czélú, — a gymnastes a művészi testképzésnek volt mestere. A palaestra — a gyermekek küzdőhelye — a tornavezetőhöz tartozott. Az ő hatásköre azért volt nagyfontosságú, mert épen a legválságosabb gyermekkorban ő vezette a fegyelmezést, ő adott utasítást a járásra, tartásra, másokkal való érintkezésre; ő volt az illemtan tanítója s így a táneztanítónak tette a leghasznosabb szolgálatot. A gyermeknevelés czélja a józanság és lelki derékség elsajátítása volt. A gyermek korán reggel kelt, tiszta forrásvízzel mosta ki szemeiből az álmot, felöltőjét vállain összekapcsolta s lesütött szemmel ment az atyai házból iskolába, kísérője utána vitte az erény eszközeit az írótáblát, a könyvtekercset, melyben a mult időnek dicső tettei voltak feljegyezve, vagy ha esetleg zenetanárhoz vezetett útja, a jól felajzott lyrát . . . Milyen volt a görög nevelés iránya, megismerhető Aristophancs szavaiból. Az Igaz Beszéd így szól: Míg én virágzám, törvény vala a tiszta szerénység. ... az ember az utczán gyerekeket mukkani se hallott. Hanem úgy mentek cziterásukhoz szép rendben. Engem válaszsz hát ifjú . . az igaz s jobbféle beszédet S szégyellni (tudod majd) a rútat, az illetlent; mástól dorgálva pirulni,