Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

14 IV. A családi nevelés és az első oktatás a görögöknél nem eredetisége, sajátsága, hanem azon erkölcsi és általános érdeknél fogva kelt figyelmet, mely szokásai és erkölcseire oly igen elütő népek között, a nemzeti sokféleség és különbözőség daczára mindenütt és minden időben oly meleg rokonszenvre talál. Ezen általános erkölcsi és kulturtörténelmi érdek teszi előttünk fontossá a görög nevelést, mely gyakorlatilag jól kiválasztott, sajátszerű erélyes, egy bizonyos czél felé irányuló tömör, nem terjengő vagy sokoldalúsága miatt szétfutó, a fő néző pontot szem elől nem tévesztő nevelés-rendszer volt. A családi nevelés a görögöknél is lényegben ugyanazon jó tulajdonságokkal s ugyanolyan káros jelenségekkel bírt, mint jelenleg. A dajkák és felügyelőnők ellen az egyes jellemző vonásokon kivül ugyanazon kifogások merültek fel akkor is mint ma. Az egészséges népélet, mely a keresztény időszámítás előtt a 6-ik századtól egészen a peloponnesusi háború végéig vallás és művészetben csudálatraméltó átalakulást ért, tudomány tekintetében egészen új alkotásra tört és Solon alkotmánya által a görög szellemi élet központjává Athént emelte fel: a családi nevelés terén az ősöktől örökölt nyomokon haladt tovább. Minél alantabb fokon áll valamely népnél az állami élet, annál erősebb vonásokkal látjuk előtérbe lépni a családi életet; s ha egy gyermek születése, örömünnep ma a családban, kétszeresen az volt a görögöknél. Születését jókivánatok, ajándékok, vendégségek tették emlékezetessé, mint ma; nem hiányzanak adatok annak bizonyítására, hogy a fiú születése kiváló nagy örömet okozott. S ki irja le a születésünnep (amphidromia) bensőségét és kedélyességét ?.. Hetedik napon nyerte el az ujdon szülött a tisztító megszentelést. Az anya és a hozzátartozó nők szertartásszerűleg megmosták kezeiket, a tisztulás jeléül; a dajka karjaira vette a csecsemőt s futva többszörösen megkerülte a szent tűzhelyet, melyen az áldozattűz lángolva égett; lakomára gyűltek egybe a ház jóbarátai s a bejárat kapuján az olajág-koszorú fiú, a gyapjú leány születését hirdette; tizedik napon a kisded nevet nyert s őt az atya mint törvényest magáénak vallotta (Levana.) Nevet a gyermek, a szülék kölcsönös megegyezéséből az öreg szülék vagy valamely istenség, vagy ennek tulajdonsága után kapott, kinek ez által, ótalmára számíthatott. Áldozat Ilithyiának s vendégség zárta be az ünnepélyt. Nem akarjuk e szelid képet megzavarni az idétlen szülöttek kitételének borzalmas rajzával. Tévedése volt ez az emberi észnek, melyet csak a keresztény civilisatio mindent felkaroló sze-