Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1885

10 totta szem előtt. A görögöknél a gyermeknevelés a testi és szellemi képességeknek a természethez illő — harmonikus fejlesztést, az emberi természetnek mindenoldalú nemesítését és tökéletesítését, tehát a képző nevelést tartotta szem előtt. Ezen képző i f j ú n e v elésnek volt feladata előkészíteni és egyengetni az utat a jól nevelt és szerencsés élethez, és nem egyedül abban állott feladata, hogy csak oktasson, tanítson, ismereteket közöljön, hanem gyakorlati úton a jellemképződésre akart befolyással lenni. Czélja volt minden szépet és jót egy érdemes életre átárasztani, az örökölt erkölcsi, nemzeti nagy gondolatokat az ifjabb nemzedékekre áthagyományozni ; és ezt nem elméleti úton, nem a törvény kényszerítő erejével, hanem épen népies szokás és nemzeti hagyomány alapján. — A vallásos zene és a testgyakorlás képezte a görög ifjút gyakorlati derék férfiúvá, a ki testben és lélekben ép, erkölcsileg és aesthetikailag művelt, már külső megjelenése, illemes magatartása, nyilt, szabad föllépése által elárulta belső műveltségét, egész megjelenésében pedig az erő és szelídségnek azon mintaképét mutatta be, melynek a sokszor emlegetett megfontolt nyugalom és férfiasság elengedhetetlen tulajdona s mely az embert nem gépies, hanem külső tevékenységében is, mint szabad egyéniséget mutatja be. Nincs is a férfiúi derékségnek más próbája, mint a vitézség, a testi és szellemi kitűnőség, mely jeles tulajdonok csak a testgyakorlás és a szellemi (zenei) nevelés által támaszthatók életre. Ez volt iránya az ifjú Heraklesnek; ezen úton lett nagygyá Achilles; Solon — ki a polgárokban kereste az államot — azt kivánta, hogy lélekben nemesek, testben erősek legyenek; zene és testgyakorlással kivánt nevelni Plató. Solon — a törvényhozók legbölcsebbike — egy népszerű neveléstudománynak alkotó elemeit — a nyelvtant és zenét — vagyis a szellemi képzést, nemkülönben a tornázást, mint a gyermek testi fejlesztésének legalkalmasabb eszközét, figyelmen kivül nem hagyta. A dór törzsnél a nevelés egyoldalúlag fejlődött, hol a tornázás emelkedett túlsúlyra, az ion törzsnél a plastikai képzés rovására a tudományos műveltség nyert előnyt; de az atheneiek e két irányzat között egyensúlyra törekedtek.*) Ujabb kutatók a hellen ifjúság iskolázásában háromféle nevelés-irányt vélnek feltalálni, — a grammatikai, zenei és tornázási irányt s ezeket együtt az általános képzés gyűjtő neve alá foglalják. Azonban felednünk nem szabad, hogy a grammatika, csak a zenei vagy is egyetemes szellemi képzésnek volt része. Platónál a grammatika és kithera — mint az ifjak oktatásának tárgya — a palaestrával együtt van említve; Aristotelesnél ugyanezen három tárgy együtt fordul elő s *) Bernhardy L 81. 1.