Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— 26 — ket mondhatjuk el. Az aesthetikai érzelem az érzéklés fejlődés folyamatának ismétlése, nem más mint total-érzelem, nem csupán azért, mert az érzelem tárgya mint egész működik, hanem azért is, mert általa az érző alany egészben ingereltetik. A rhythmust pl. nem csupán ugy érzékeljük, mintha mozgást látnánk, hanem mintha magunk is ütemre mozognánk. Az erőérzelem egész valónkban izgat bennünket, hasonlóan a tér és alakérzelemnél észrevehető a visszahatás az összes hangulatra ; igy fogjuk fel az aesthetikai érzelmet mint kielégítő vagy ki nem elégítő hangulatot, a mely egész mellett, a különleges alak, a rhythmus, harmónia stb, melyben megjelenik, mint esetleges mellék hangulat tűnik fel. Az aesthetikai érzelmet jellemzi továbbá, hogy az egész idegszervezetet megtámadja; megsérti és bántja azt, mint rikácsoló dissonantía vagy rikító szín, vagy pedig kielégíti megragadó, erős, viharos, vagy olvadó indulatokkal. Egyszóval elénk állítja az érzéki érzéklés egész folyamatát a nyers, eredeti érzelemtől a legfinomabb és legjobban kifejlődött érzéki észrevevésig. Az aesthetikai érzelem tehát az érzéklések találkozásából ered, nem más mint több érzéklésnek összhangzó érintkezése.