Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

— ao — mes fogható fel; csak annyiban vagyunk képesek a különféleséget mint kellemest felfogni, a mennyiben ily egységesség megvan, máskülönben vagy egyáltalában nem jön létre az érzéklés, vagy pedig mint a zavar gyötrő, kellemetlen érzelme. Valamint a többi érzelmeknél a kellemes, a képesség határain belül egyenes arányban növekszik az inger nagyságával, ugy itt is az egységes íelfoghatás képessége egyenes arányban áll a növekedő különféleséggel; valamint a többi érzelemnél a szokás hatalma igen nagy, úgy itt is a szokás képesít bennünket a kezdetben zavaró különféleséget egységesen felfogni. Consonantia és harmónia tehát lényegileg különböző fogalmak, a lényeges különbség a harmóniánál előforduló nagyobb különféleség. A harmónia tehát bizonyos értelemben magasabbrendű egység; hasonlóképen a dissonantia és disharuionia a találkozó hullámsorok lebegésén alapulnak. 2) A színharmónia. A most tárgyalandó aesthetikai érzelmek kiválóan a szem-működés körébe sorakoznak. A szin és hang érzelmei között különböző eredetük daczára, bizonyos paralellismus ismerhető fel. Így valamint minden embernek van választott szine, hasonlóan kiválóan gyönyörködik egyes hangokban is. A teljes setétség, ha huzamosabb ideig tart, elviselhetetlen, ép oly kellemetlen a hosszú mély hallgatás is. Goethe a szineket fény, höerejük és hullámaik szempontjából activ és passiv csoportra osztja, ép igy a magas hangok élénkítöleg, a melyek pedig lehangolólag működnek. Valamint a szintisztaság kellemesen érint, ép úgy kellemes hatású a tiszta hang, míg a nem tiszta elviselhetetlen. További analógia a szinés hangbehatások között abban áll, hogy valamint vannak egyes szinek, melyek közvetlenül meghódítanak bennünket, ép ily titokszerű, hódító hatalma van pl. az emberi hangnak is; a tiszta, csengő, lágy hang behizelgi magát, rnig az érdes, darabos visszataszít. Végre jellemző azon belső összefüggés a szinek és hangok között, melynek alapján a színeknek hangulatot, a hangnak pedig színezetet tulajdonítunk. Ezen paralellismuson kivül azonban feltűnő azon összefüggés, hogy az egymással harmonizáló szinek egymást fehérré egészítik ki. Két harmonikus szin összehatása ugyanazon eredményt hozza létre, mint a fényforrás erősítése. Ebből következtethetjük, hogy a complementaris 6zinek egymást erősíteni képesek pl. a vörös és zöldes-kék, mig a szomszédos színeknél pl. zöld- és kéknél ellenkező eset áll be. Valamennyi nem complementaris szinnél kölcsönös zavarás áll be, a mennyiben valamenynyi bizonyos irányban átváltozik. így vesz fel p. o. a vörös sárgás-zöld alapon — ibolya, sárga és narancs alapon — kékes szint; tehát megváltozva