Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1884

I, Érzéki érzelmek. Az érző idegek egyszerű ingerlése által felkeltett kellemes vagy kellemetlen állapotok — az érzéki érzelmek — számosak s köztük a következő csoportosítás eszközölhető ; vannak 1) a tulajdonképeni érzéki érzelmek, ide tartozik 2) a közérzelem és 3) az izomérzetek szintén ezen osztályban foglalnak helyet. Az érzéki érzelmeket illetőleg kettős a feladatunk: először a menynyiben lehetséges, ki kell mutatnunk a közös eredetet, az összetettebbekre nézve felkeresni a közös alapot, és másodszor meg kell állapítanunk azon összefüggést, melyben érzelmeink az általános érzelmi elmélettel állanak. A szorosabb értelemben vett érzéki érzelmek az öt érzék szerint a látás, hallás, tapintás, szaglás és izlés érzelmeire oszlanak, s az érzékek mindegyikénél ismét a különböző felfogás szerint gazdag változatossággal találkozunk. A különböző érzéki benyomások, mint a szin, szag, hang, hőmérséklet, nyomás, izlés egymással rokonok, s mindannyian egy és ugyanazon idegingerlési processus igen finoman árnyalt alkalmazkodásain alapulnak. Ezen rokonsági összefüggés, igaz ugyan, hogy csak a hangra és szinre mutatható ki számokkal, de kétségtelen, hogy ily öszszefüggés a hőmérsék, nyomás, izlés és szaglás érzeteire nézve is létezik. Mielőtt azonban az egyes érzelmek elemzésébe kezdenénk, megvilágítandó egy általános kérdés t. i. minő összefüggésben van az érzelem a qualitativ különféleséghez ? Bizonyos az, hogy az érzelem létrejöttére a qualitativ különbségnek nincs befolyása, a mennyiben minden qualitás a hatályosság fokai szerint lehet kellemes és kellemetlen ; a különböző qualitások csak abban különböznek, hogy az egyiknél már alsóbb, a másiknál pedig magasabb intensitási foknál beáll a kellemes, és megfordítva. Az érzelmek lényegüknél fogva specifikailag különböző kellemes és kellemetlen jellegűek. Mert ha az érzéklés qualitása közönbös volna, tehát kellemesen és kellemetlenül hathatna egyaránt, akkor a közép-