Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882
— 72 — által ember soha sem származhatik; hanem inkább növekszik azon hézag, mely közte s az ember közt létezik. 1) Azt mondja Hackel, hogy az ember a farkatlan keskenyorrú majmok egyik oldalága, és ősnemzöje egy fokon állott az óráiig és gibbonnal. Miképen lehetséges, hogy ezen oldalhajtás, mely eredésében a többi hajtásokkal teljesen egyenlő, oly csodálatos, mindeneket fölülmúló virágzásra, fejlödöttségre emelkedett. Hisz ha az emberszabású majmokra tekintünk, a Hackel által költött törzsfának végén oly alakot kell várnunk, mely mint az anthropoidok, a legcsökönyösebb merevséggel megállapodik, s a leghatékonyabb eszközök által sem birható változásra ép úgy, miként az afrikai emberszabásúak sem váltak emberekké. De továbbá mi volt az, kérdi Gerland 3) mi e majomi lényeket, melyeket keskenyorrúaknak kell gondolnunk, melyek a gorillához s oránghoz nagyon hasonlók, s fejlődési menetre velük teljesen egyenlők valának, magasabb fejlődésre birá? Azt mondják a létérti küzdelem. De mi kényszeríté e lényeket a létérti küzdelembe ? Azt mondják fánlakók voltak; mi szállítá le őket a földre, a melyen való járásra lábuk oly alkalmatlan volt. Eleimet, védelmet, szóval mindent, mi az állati élethez szükséges, ott fö nagy bőséggel birtak. Mi birá őket a leszállásra; hisz a földöD ki valának téve a nagy ragadozók támadásainak, s pedig nagy időre, mivel miként Baer megjegyzi nagy időre volt szükség, mig az ingó, gyenge kezek, erős izmos lábakká fejlődtek. Talán a természeti körülmények bírták őket leszállásra. Az erdők talán elpusztultak, s a majmok talán megmaradtak. Azonban ha azon pusztulás hirtelen történt, világos hogy a majmok is elvesztek; ha lassan vonúlt v ssza az erdő, vonult vele a majom is, miként p. a svájci molass hylobatesei tettek, mert különben az Alpesekben még manapság is keliene valami inajomhasonlóságú állatnak lenni. A bekövetkező jégkor sem bírhatta őket magasabb fejlődésre ; már csak azért sem, mert a majmok igen érzékenyek lévén a hideg iránt vagy kihalnak, vagy előle visszavonúlnak, miként az előbb említett liylobates, s a görögországi dryopithecus tettek. Avagy talán más majmok kényszerítették majoinőseinket fejlődésre az által hogy elfoglalták területüket s elszedték élelmüket? Azonban állítólagos majomeleink testi erőre elég hatalmasok voltak, hogy sikeresen védekezzenek; s különben is a mi a majomcsapatok küzdését illeti, azok Brehm szerint inkább nevetségesek mint veszélyesek. S aztán az erdők elég nagyok voltak, s miként ma, úgy akkor is csapatszámra élhettek, a nélkül hogy egymást háborgatták volna. 3) Valóban a lehetetlenséggel határos kitalálni azon körülményeket, melyek közt egy majomszerű állat emberré változhatott volna. 1) Virchow. Menselien und Affenschadel. 2ö. 1. 2) Gerland. Beitrage. 170. 1. 3) Gerland. Beitrage. 170. I.
