Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

— 68 — IV. Azt mondja Darwin : „nem kételkedem, hogy a beszéd eredését utánzásunk, különféle természeti hangok, állati hangok, az ember ösztönszerű kiáltásai, jelek és cselekvések álta

1 támogatott módosulásainak köszönheti. . egy rendkívül értelmes, majomhoz hasonló állat nem juthatott-e ama gondolatra, hogy egy ragadozó vonítását utánozza, hogy ez által majomtársát a bekövetkező veszély természetéről értesítse? S ez volt volna a beszédképzéshez az első lépés."

1) Ez nem lehetséges. A fölkiáltások, figyelmeztető szólások rövidek; s nagyon rövideknek is kell lenniök, mivel a lélek sokkal izgatottabb, semhogy hosszú hangzásokra képes volna. Az aggodalom pillanataiban továbbá egy lény sem bir utánzási képességgel; a veszély elmultával pedig mikép fogná háborítani nyugalmát a veszély képzetének felkeltése által, mikor egy állat sem bir képességgel, hogy önmagából, saját szellemi kezdeményezése állal előbbi állapotok nyomait önmagában felújítsa. Az állatban az előbbi állapotnak képzete csak ugyanazon, vagy nagyon hasonló állapotok visszatérése által éled fel. De eltekintve ettől, oly alapból minőt Darwin vázol, mi fog keletkezni! Beszéd? Korántsem! A felkiáltás nem a megfontolás, hanem az önfentartás ösztönének önkénytelen műve. Tehát a mi belőle származik legfölebb igen finoman megkülönböztetett hang lesz. De föltéve, hogy azon igen értelmes majomszerü ős, csakugyan arra határozá magát, hogy a veszélynek képzetét majomtársaival közli: miképen számíthatott arra, hogv megértik?

2) S azután, ha a nyelvnek alkotó részei vagy puszta felkiáltások, vagy természeti hangok utánzásai volnának, bajosan lehetne megérteni, hogy az állatoknak miért nincs nyelvük.

3) Es hogyan van, hogy az emberszabásúak, melyek pedig állandóan ugyanazt gyakorolják, mit ama rendkívül értelmes majomember ős gyakorolt, miként van, hogy közülök egy sem beszél, sem a nyelv és beszédképződésre ujabb lökést nem adott? Azt mondja Hackel, hogy az emberi beszéd valószínűleg akkor fejlődött ki, midőn a beszédnélküli, néma ősember vagy majomember már több fajokká különült el.

4) Tehát az ősember némán hagyta el eredési helyét, némán barangolt a földnek különböző tájain, és csak idők multán találta fel szellemének e legkiválóbb képességét. Ez teljesen lehetetlen. Ha néma volt a majomember, néma is maradt mindörökké, mert azon ok, mely e némaságot előidézte, mondja Burnouf, ;izt tön is tartotta volna, és csak csoda vethetett volna neki végei. A majomember ha nem gondolkodott, állat volt teljesen; ha gondolkodott már, nem lehetett néma, mert a szó és 1) Darwin. Abstammung. I. 112—113. 1. 2) Kőire. Ursprung der Sprache. 171. 1. S) Miiller M. Felolvasások. I. 367. 1. 4) Hiteket Nat. Sehöpfgeseh. 598. 1.