Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882
majomtypus legalsó tokáig érnek, tí így tekintettel a koponyaalakra a majmok sorozatát nem az antliropomorpliok, hanem a sokkal kisebb s jelentéktelenebb rokonaik nyitják meg. 1) A koponya felülete az embernél aránylag sima, mig a majomná', különösen a gorillánál óriási dudorodások vannak, melyekhez az izmok, különösen a rendkivül erős rágó izmok tapadnak. Különösen feltűrő az igen erős csontnyúlvány, mely a koponya közepén vonúl, s hátrafelé valóságos » csonttaréjjá idomul. Az alsó nagylik, melyen az agy a gerincagygyal érintkezik szintén feltűnő különbözéseket mutat. Az alsó nagylik alakja az embernél köralakú a gorillánál tojásdad, azonkivül aránylag sokkal nagyobb mint az embernél. 2) E nagylik az embernél közönségesen a koponya alapjának épen közepére sőt néha egy kissé előbbre esik, a majmoknál a koponya alapjának hátsó harmadába vonul vissza. 3) A foramen magnum visszavonulása a koponya nyakszirti részének csekély fejlettségével függ össze, mely a nagylikat néha annyira a koponya végére veti, hogy annak széle ennek legkimagaslóbb pontjává válik. E tekintetben különösen az emberszabásúak állnak alsó fokon, s az alsó nagylik helyzetire nézve is a chrysothrix áll legközelebb az emberhez ; a gorilla, simpánsz, oráng hasonlításba sem vehetők. 4) Az embernek aránylag igen nagy koponyája a legelső nyakcsigolának az atlasznak izületi felületén egyensúlyban s a gerincoszlopon függélyesen áll és minden irányban szabadmozgással bir. Az állatoknál, tehát a majmoknál is a fej előre lóg, s a főnek tengelye a gerincoszlop tengelyével egyenes vagy tompaszöget képez. Az állatoknál a főnek tartására és mozgatására erős izmok képződnek ; s még az emberhez leghasonlóbb majmoknál is, az oráng és simpánsznál, de különösen a gorrillánál, a nyaktövisek erősen kinyúlnak, s a főnek emelésére és mozgatására hatalmas szalag és izomtömegekkel vannak körülvéve. 5) VIII. A koponya és arc egymáshoz való viszonyát tekintve, a gorillánál túlsúlvlyal bir a különösen hatalmas állkapocscsontokból alakúit arc a tulajdonképi koponya felett; az embernél a két résznek viszonya megfordított. 1') Ila a főnek egész hosszát 100-nak vesszük, s azt keressük, minő arányban áll az agyvelőt záró koponyának s az arcnak hossza az egész fő hosszához a következő számokat nyerjük : 1) Aeby. 68. 1. Kauch. Einheit. 387. 1. 8) Iluxley. Zeuguisse. 86. 1. Vogt. Vorlesungen. I. 1811. 1. 4) Aeby. 04. 75. 1. 5) Vogt. Vorlesungen. I. 100. 1. ><) Huxley. Zeugnisse. 86. 1.
