Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

1. §. Vélemények az ember eredéséró'l. I. A természetnek titkai mindinkább gyérülnek az ember előtt. Szellemének hatalma átöleli a mindenséget, kutat és keres benne, és minden nap, minden óra uj eredményekkel jutalmazza fáradozó törekvéseit. Fölfedezi az égitestek keletkezése, fejlődése és mozgási törvényeit, meghatározza az anyagokat, melyekből azok állanak; majd behatol a földnek mélyeibe, s az egymáson fekvő rétegekből megalkotja az elmúlt századok és ezredek történetét. Mintegy megelevenülnek az ember lelki szemei előtt a növények és állatok megkövült maradványai, és látja a legkülönfélébb növényi s állati lényeket, melyek a mérhetlen ősidőktől föl a jelenig különböző korokban és helyeken a földet benépesítették. A mult elveszíti az ember előtt titokszerfíségét, s az elért eredmények által fölbátorítva, bizvást folytatja a kutatás és felfedezések nagy munkáját. Mindezen vizsgálatok közepette alig van tárgy mely az embert jobban és közelebbről érdekelhetné, mint saját önmaga. Érzi, tudja az ember, hogy ő e földnek ura, ki szellemével e mindenséget hatalmába vevé. Szárazföldeket szigetekké, tengereket szárazföldekké varázsol; őserdők eltűnnek parancsoló szavára, s ott hol a rengetegek hatalmas vadai garázdálkodtak, a békés földmives aranykalászai ringanak. Ös sziklákból alkotott hegységeket lehordanak, völgyeket betöltenek, uj völgyeket vágnak kezei; s így midőn a föld külszinének átalakításán fáradozik az ember, egyúttal a látszólag tőle független éghajlatot is képes megváltoztatni. Midőn tehát a nagy mindenséget kutatja, midőn szellemének hatalmával e földet, melynek ő is lakója, átidomítja, lehetetlen önmagára nem tekintenie; lehetetlen önmagától nem kérdeznie: honnan vagyok, honnan származtam én ?

x) !) Ezen értekezés folytatása a bajai főgimnázium 1879/80-i értesítőjében megjelent „Az emberi nem kora" cimi'i értekezésnek.