Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

szerű ősökre valló visszaképződés volna tehát a kistejfieknek kis koponyája, agyveleje, hátradűlő s ellapuló homloka. Nem lesz érdektelen felemlítenünk, hogy Vogt a kis fejűekre vonatkozó következtetéseit csak kopo nyák vizsgálatára alapítá, a nélkül hogy microcephal agyvelőt látott volna.

1) 11a a kisfejűség visszaképzödés, s az ősök tulajdonságainak ismétlése, akkor a visszaképzödésben egyöntetűséget kell tapasztalnunk, s az alakoknak egységes typust kell feltüntetniük. Ezt azonban nem tapasztaljuk. Mindeddig még nem találtatott két összevágó microcephal.

2) Minden egyén teljesen sajátszerű. A rendező törvény keretének nem enged sem a koponya, sem az agyvelő. A koponyák a legkülönbözőbb módokon vannak eltorzítva, az agyvelök helyükből kimozdítva s elgyűrve. Egyébként senkisem fogja tagadni, hogy a microcephal koponya, különösen az agyvelő, igen nagy majom-hasonlatosságot tanúsít. Igen feltűnő * azonban, hogy a microcephal agyvelő nem a legmagasabb majmok agyvelejéhez, hanem az uj világban élő platyrrhin majmokéhoz látszik közeledni, melyek azonban Hackel és Darwin szerint nem tartoznak az ember őseinek sorozatába.

8) Egyébként a hasonlóság mellett igen nagv a különbözés is. A szabályos emlős koponyának, az embert is beleértve, tulajdonsága, hogy a homlokcsonti rész nagyságban a nyakszirtit rendszerint fölülmúlja. A kisfejű koponyán a különböző részeknek megkisebbűlése nem egyenletes. A nyakszirtti rész hasonlítlanul kevesebbet szenved mint a homlokcsont; az aránylagosan tágas marad, ez pedig feltűnően összeszorul, s igy oly koponyaalak származik, mely tekintve részeit, a szabályos ko onyák sorozatába épen nem illik be, amit pedig egy atavismus által visszaképződött koponyától elvárhatnánk. Tehát a szabálytalan képződés által a microcephal koponya ép oly távol áll az embertől, mint a majomtól. A mi a nagy agyat illeti Vogt kijelenti, hogy az határozottan az emberszabású majmokhoz hasonlít. Eltekintve attól, hogy nincs microcephal agyvelő, melyet valamely ismert majomagyvelő mellé lehetett volna közvetlenül állítani, e kettő közt lényeges különbségek vannak a sylviusi árokban. A sylviusi árok (1. 9-ik ábra) a szabályos ember agyvelőnél Y alakú, a majmoknál V alakú. A microcephal agyvelőnek rendszerint nincsen ilyen árka, mivel az azt képező homlok-, fal- és halántékcsonti karélyok nem is érnek össze. Ahol pedig kivételesen meg van a sylviusi árok, ott az emberi agyvelőnek Y alakját ölti föl.

4) Az agynak hátsórészeiről mondja Vogt, hogy az a majomtypus alá sülyed. Azonban az általa idézett Wagner szerint a microcephal agyvelőnek épen hátulsó részeiben nincs semmi hason1) Baltzer. Antiinge der Organ. 1870. 106. 1. 2) Aeby. Microcephalie. 14. 1. 3) Quatrefages. I. 132. 1. 4) Aeby. Microcephalie. 16, 17. 1.