Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

— 30 — VIII. Az őskorú ember csontvázát illetőleg Broca figyelmeztet egy igen fontos körülményre. Az őskorú emberek combcsontjai sokkal vastagabbak, mint szélesek, s a rajtuk levő érdes vonal (linea aspera), mely az izmok tapadására szolgál, valóságos vastag, kiálló, meghajlott csontléc; s ez által az őskorú combcsontok teljesen különböznek, az emberszabású majmok, lapos, széles és érdes vonallal nem biró combcsontjaitól.

1) De másrészt azt sem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy az őskor majmain nem tapasztalunk közeledést az emberi vázhoz. A felsőbb majmokat ugyanis Európa miocan és pliocan rétegeiben levő kiholt alakok képviselik, melyek némely esetben különböző most élő fajok jellegeit egyesítik magukban; azonban emberhez való hajlást nem látunk rajtuk; semmi hajlamot nem tüntetnek föl az emberi jellegek felöltésére.

2) Ha mindezt, mit a megelőzőkben előadtunk figyelmesen megmérlegeljük, elvitázhatlanul következik azon igazság, hogy az ősember, tekintve testi alkatát tökéletes ember volt. A majomhoz való közeledésnek, a majomrokonságnak semmi nyoma sem jelentkezik rajta. Az ősember, ki a mammúththal küzdött, ki a barlangi medve, barlangi oroszlány ellen védekezett, ki a barlangoknak nedves, egészségtelen levegőjében tölté fáradságos életét tekintve testi szervezetét ép olyan ember volt, mint mi. Ezt elvitatni nem lehst. Azon törekvés, hogy a majomrokonság az őskori csontvázakban istápot nyerjen, teljes kudarcot vallott. Azon leletek is, melyeken e rokonság nyomait feltalálni hitték, a részrehajlatlan búvárok kezeiben megszűntek a majomtól való származás támaszai lenni. „Ha a quaternar embert, kinek mégis a leszármazási, vagy tulajdonkép a fölfeléhaladási sorrendben, őseleinkhez közelebb kellene állania, tanulmányozzuk, mindig csak oly embert találunk mint mi. Alig tiz év előtt, midőn turfában vagy cölöpépületekben vagy régi barlangokban egy koponyát találtak, azt hitték, hogy vad, ínég egészen fejletlen állapotnak csodálatos jeleit láthatják rajta. Valósággal majomszagot szimatoltak. Azonban lassankint ez mindinkább eltűnt. A régi barlanglakók, cölöpépitök s turfaemberek, egészen tisztességes társaságnak bizonyulnak be. Oly nagy fejjel birnak, hogy kétségkívül némely élő boldognak vallhatná magát, ha olyannal birhatna.

3) AZ ÖSKORÚ EMBER SZELLEMI TEKINTETBEN. I. Eddig az ősembernek csak testi szervezetét vizsgáltuk; vessünk egy futó pillantást szellemi állapotára is. Igaz, hogy e tekintetben még kevesebb 1) Kevue D'AnthropoIogie. 1874. 616. 1. 2) Dawkins. 336. 1. S) Virchow. Die Freihcit der Wissenschaft, 1877. 30. I.