Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882

— 17 — Imii volt, melyet Feeliner világszervinek (kosmorganisch) nevez, s mely a mai szerves és szervetlen állapotoktól egyátalán különböző volt. Ezeu egyetlen, hatalmas, legbonyolódottab teremtményből származott minden nem organikus és organikus elkülönülés vagy szétválás által. Ezen szétválásból, mely sem egyszerre, sem egv időben nem történt, az őslényeknek nagy száma keletkezett, melyek már első eredésükben igen különbözők voltak, s a mai különféle organismusoknak törzsszülöiű 1 tekintendők. Ez ős alakok közül sok elveszett, helyettük azonban későbbi elkülönülés által más alakok képződtek. Az ember is igen alacsony állapotból lassan emelkedett magasabbra; s habár mai tökéletességének elérése előtt állattanilag a majomhoz legközelebb állott, mégis magasabb fejlődési képessége áthaladott minden fejlődési fokon; e fejlődési képességet a majom soha sem birta, úgy hogy a majom s az ember egyeredetiiségéröl szó soha sem lehetett. Csak azon lehetőség engedhet i meg, hogy a majomősük az embcrősöktfíl az els inéi csak későbbi őselkülönülés által váltak el.

1) — Tehát nem az ember származott a majomtól, hanem a majom az embertől. Mindezen véleményekkel szemben, mily különösen, mily egyszerűen, mily fönségesen hangzik a zsidók törvényszer/,őjének Mózesnek elbeszélése : teremté Isten az embert saját képére és hasonlatosságára! Midőn ezek után az ember eredésének megvizsgálásába bocsátkozunk különös célunk lesz annak földerítése, vájjon az ember az állatokkal, tehát közvetlen a majmokkal összefügg-e származási kötelék által; lehet-e állítani, miszerint az ember a'majmokból fejlődött ki, a melyektől pusztán magasabb fejlettsége által különbözik. Mivel pedig Aebynek figyelmeztetése szerint a természettudományok egy ága sem bir oly kevés positiv s alapos tétellel, mint az anthropologia

2) szem előtt tartva a Cotta, által felállított szabályt, hogy a tudományos hypothesiseknek mindig tudományos vagy tényleges alappal kell birniok,

3) tárgyalásainkban tényekkel fogunk foglalkozni a melyekből önkényt folynak a következtetések. Kerülendő különösen e téren a dogmatismus, mely minden bírálat nélkül megesküszik a mester szavára. Mert miként Virchow irja ép úgy van materialistikus, mint egyházi és idealistikus dogmatismus. A materialistikus bizonyára a veszélyesebb ; mert dogmatikus természetét eltagadja, s a tudomány ruhájában lép föl; mert tapasztalatinak mutatja magát ott, hol csak speculativ; s mert a természetvizsgálat határait ott akarja felállítani, hol ez utóbbi még nem illetékes.

4) !) Fechner. Ideen zur Sehöpf. und Kntwickl.-gesch 187-3. 43—83 1. idézve Gerland által 35. 1. -) Aeby. Schadelformen der Menfebcn und Affen. Leipzig. 1867. 1. I. 3) Cotta. A jelen Geologiája. 3(57. 1. •4) Archív fiir pathol. 8tudien. II 9. idézve Güttler által. Naturforschung und Ribel. 144. 1.