Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1882
_ 14 — Indiáig s a Szúrnia szigetekig, másrészt nyugatra Madagaskárig és délkeleti Afrikáig terjedett, melyet az angol Selater Lemuriának nevezett el. 1) Mivel pedig az embryologia és őslénytan megdönthetlen és kézzelfogható bizonyítékai alapján képesek vagyunk az embernek kifejlődését alsóbb gerincesekből, illetve majmok, erszényesek, hüllők, halakból stb. teljes bizonyossággal állítani, képesek is vagyunk egyúttal az embernek családfáját le egészen a monerekig megközelítő biztonsággal megalkotni. 2) Az embernek mint minden szervesnek legrégibb ősei a szervetlen összeköttetésekből ősnemzés által, tehát önmaguktól eredő monerek, szervezetnélküli szerveslények. 3) Ezeket követik az amoebidk, határozatlan alakú protoplasmák megkülönböztetett maggal; a synamoebiák, több sejtíi szájtalan csillásázalagok; a plavaedd.dk, szájjal bíró csillásázalagök ; gastraeddák, kétrétű sejtek kis száj és végbélül szolgáló nyilassal; archelminthek, kerekférgek az idegrendszer első jeleivel, festék pontokkal, melyek a szemek első alapjai; scoleciddk, ismeretlen alakú puha férgek melyek az átmenetet közvetítik a kerek és zsákférgek közt; chordonidk, zsákférgek közül a coelomáták, az ascidiákhoz hasonló zsákférgek. Az ascidiák képezik a gerinctelen ősök zárlatát. A kilencedik fok az acranidk, fejnélküliek, melyek a ma is élő amphioxus lanceolatus, lándzsahalhoz hasonló csőszivüek voltak ; a tizedik a vwnovhindk, zártorrúak, melyek ina a lamprethalak, a tengeri orsóhalak által vannak képviselve ; a tizenegyedik a selachidk, a mai cápákhoz hasonló őshalak ; a tizenkettedik a dipneustdk, a kétlégzésű halak ; a tizenharmadik a sozobranchidk, a kopoltyúttartó szalamanderek; a tizennegyedik a sozurdk, kopoltyút nemtartó szalamanderek; tizenötödik a •protamnidk, ős amnion állat; a tizenhatodik promammalidk, a csőrösök, melyekben az emlősök legalsó foka éretett el. A tizenhetedik fokon a marsiipudiák, erszényesek, tizennyolcadikon a prosimidk, félmajmok, tizenkilencediken monocercdk, farkos majmok, a huszadikon az anthropoidok, emberszabású majmok, a huszonegyediken a pitliecantliropok, a gyapjashajú páduanégerhez hasonlító, de beszélő képességgel még nem bíró majomemberek állanak. Ezen majomembert Hiickel szerint részben még a jelenben is fel lehet találni; s felemlíti Dél-Ázsia s Kelet-Afrika igen vad törzseit, melyek majom módra hordákban élnek, nagyobbrészt fákon mászkálva, gyümölcsből élve, a tűz ismerete nélkül, fegyverzetül köveket s dorongokat használva, mikép a felsőbb majmok is cselekesznek. 4) Mert miként egy névtelen iró 5) beszéli, busmannok, pápuák, vagy hottentottok közt 1) u. o. 619. 1. 2) Hiickel. Über die Enstehnng und den Stammbaum das Menschengeschlechtes. 1868. 34, 36, 63, 79. 1. 3) Nat. Schöpfungs. Gesch 305. 1. 4) Schütz. Das exacte Wissen der Naturforseher. 1878. Mainz. 192. 1. 5) Die Gruiidleliren dev wahren Naturreligiou nach Darwin und Hiickel. Berlin. 1881. 64. 1.