Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1879

8. A tengerparton lakók. ^^ tengerparton lakók maradékait a különösen Dániában felhalmozódott konyha-hulladékok — kjökkenmöddingek — képezik. Ezek kagylók, állatcsontok, kőeszközök, cserépdarabokból álló halmok, melyek gyenge pázsitréteggel bevonva gyakran 300 meter hosszuságban, 1—3 m. magasságban, 30—60 m. szélességben húzódnak el a keleti tenger partjain. A kagylóhéjak leginkább a többé ott nem élő osztriga — ostrea edulis, mytilus edulis, cardium edule, littorina littorea-hoz tartoznak, mely három utóbbinak jelenleg is élő alakjai tetemesen kisebbek a konyha-hulladékokban előfordulóknál. Az emlősök közül leginkább a szarvas, őz. vaddisznó, ősökör, medve, farkas, róka, kutya vannak képviselve ; a halak közül a héring s angolna, a madarak közül a nagy alka, alca impennis. s a fenyő rügyekkel táplálkozó süket fajd — tetrao urogallus. A kőeszközök többnyire durvák; azonban simítottak is fordulnak elő

1). Ily konyhahulladékok különben nemcsak Dániában láthatók, hanem Norvégiában Schonennél Drontheim mellett, a Rhone és Somme torkolatánál Franciaországban, Poi tugallban, Mentone-nél Itáliában, Éjszak-Amerika és Braziliában. Angliában

2). Skótiában, hol ogy halomban egy bronz tűző-tűt is találtak, mely Francks szerint időszámításunk 9—10-ik századából való

3); a dán kjökkenmöddingeknek megfelelnek azok. melyeket a vad Chiliben s a tüzföldön felhány

4); nemkülönben párhuzamba állíthatók velük azon lábnyi vastagságú kagyló-halmok, nie') Ratzel. Vorgesch. d. europ. Men. 143 1. ') Fischer. Die Urgeschichte d. Men. 55 1. ») Venturoli. 118 1. ') Quenstedt. Klahr und War. 156 I.