Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1879

Az ember ős lakóhelyei. A barlangok. M időn azon helyek megvizsgálására vetjük tekintetünket, melye~ ^ " ken az ember hosszabb tartózkodásának hagyá kétsógbevonhatlan bizonyítékait, különösen a barlangok, a tengerparti, tavilakások, s a folyampartok költik fel figyelmünket. Alig van alkalmasabb tárgy képzelmünk felingerlésére, mint annak elgondolása, hogy eleink egykoron sötét barlangok nedves légkörében tanyáztak; s képzelmünk azonnal kész nemcsak borzalmas képeket alkotni ezen idők s emberekről, hanem ez időket a messze távolba is vetni. Pedig a barlangokban való lakás nemcsak hogy a történeti időbe nyúlik, hanem valósággal napjainkig tart. Jób a korabeli szegények- és nyomorultakról mondja: hogy a pusztákban s a föld barlangjaiban laktak ). A régi történetírók tudtunkra adják, miszerint a legrégibb umbrok. a pelazgok Itáliába jövetele előtt, fatörzsekben s barlangokban laktak; s a pelazgok Trója eleste előtt csak három nemzedékkel jöttek Itáliába •). Azoknak életmódját Strabo és Plinius leirván, őket troglodytoknek nevezték el. A kereszténykorban a barlangok a remetéknek, az üldözések alatt a keresztényeknek, a népvándorlások alatt a menekülőknek nyújtottak lakóhelyet. A Tiberius királyról nevezett barlangot a senio-i völgyben Imola mellett még Róma idejében is lakták. Itt sok különféle állatcsont, üvegdarabok, rozsda által csak') Jób k. XXX, 6. ') Inghirami Mou. Ktrusc III, 84 id. Veuturuli által. 125. 1.