Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1876

6 használatos testek mibenlétét illetőleg tájékozatlan marad, másrészt IVben a növénytant megérti ni csaknem képtelen. Szerves vegytan nélkül növénytant tárgyalni lehetetlen. Eurélkül a tanárnak jóakarata nagyrészt nyomtalanul elvész. Ezeket tekintve, be kell látnunk, hogy a természettudományok azon föladatnak, — hogy egymásnak segédkezet nyújtva, vezessék a tanulót a természet lehető megismerésének lépcsőjén — a mai körülmények között kellőleg meg nem {ölelhetnek ; mert lépten-nyomon arra vannak utalva, hogy előbb törvényeket adjanak, azután képzeteket és végül példákat, holott inductiv természetüknél fogva, először példákat, azután képzeteket és végül törvényeket kellene ismertetniük, szigorú következetességgel. Csak ily utón lehetséges, hogy valamely tünemény csoportban uralkodó képzet mintegy önmagátél lépjen elő, n<i pedig mi legyünk kénytelenek ama tünemény csoportra octroyalni, mint az ma többször megtörténik. Mindezek után, nézetem szerint helyesebb volna a vegytant ugy beosztani hogy egy jelentékenyebb és a tanulók ál könnyen megérthető része III. osztályban adatnék elő. Itt legfőbb tekintettel az anyaggyűjtésre volnánk, IV. osztályban pedig az anyaggyűjtésen kivül a térfogatok szerinti vegyítés és vegybontás pontos tárgyalása lenne feladatunk. Ez által az utóbbi osztályban meglenne kevesbítve a vegy és természettani tananyag, minek folytán a szerves vegytan előadása lehetővé lenne téve, mit a természetrajz tanára épeu nem venne rosz néven. Vagy pedig a beosztásnak olyannak kellene lenni, hogy a vegytan ne IV.-ben hagyatnék fé ben, hanem egy része — névleg a szerves resze — V.-ik osztály első felében adatnék elő, mely idő alatt a második félévben a növénytan előadására azon egészséges talaj teremtetnék meg, mely ma tudomásém szerint sehol, vagy csak igen kevés helyen van meg. Hogy miként adhatnók elő a vegytant úgy hogy a természetrajz V.-ben és a tudományosbb vegytan minden fenakadás nélkül Vl.-ban tanítható legyen, arra nézve szép fölvilágosítást alhat Arendt és Hoffmann vegytanárok kézikönyve. Az első különösen az anyag gyűjtést és ebből a vegytan elméleti részébe való átmenetelt tárgyalja kitűnő rendszerességgel, a második pedig a térfogatokra valc vegybontástés térfogatok szerinti vegyítést. Mindkettő előbb példákat gyűjt szigorú kísérletek alapján és csak azután lépnek át a tudományos tárgyalás terére. A hol csak a tárgy fejlettsége megengedi mindenütt kísérletekkel bizonyítanak, miáltal a tanuló közvetlenebb képzete', szerezvén magának a vegyületek szerkezetéről, a természetrajzot V.-ben, az elméleti vegytant pedig Vl.-ban néhány physikai törvény alkakaazása mellett sokkal alaposabban sajátíthatja el. A térfogat szerinti vegyítés és vegy bontáshoz szükséges eszközök