Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1874

7 menjek közt mással fel ne cserélje, továbbá az országos nyelvet a más ajkú nemzedék közt is kell lehetőleg terjeszteni. Művelődésünkre kiváló befolyással van a 40 milliót meghaladó német elem; nehogy ez nemzeti szellemünket teljesen elborítsa, nyelvünk és irodalmunk tanítására kell első sorban gondot fordítanunk: a nemzeti nyelv és irodalom szellemkincseit kell jövő nemzedékünk előtt feltárni, ezeket vele nemcsak megismertetni, hanem irántok lelkesedést is keltsünk, mert „nyelvében nemzet élni enyészni szokott." Az összes magyar nyelvi, az összes irálytani, sőt az egész gymnasiumi tanulmányoknak virága koronája a magyar irodalomtörténet. Alig van tantárgy, mely az ifjú Ítéletére jótékony abban, értelmére termékenyítőbben, jellemére, ízlésére nemesitőbben és oly közvetlenséggel hathatna, mint a magyar irodalomtörténet; a nemzeti önérzetet, a hazaszeretet szqnt lángját egy tantárgy körében sem lehet oly biztosan, oly sikerdúsan éleszteni, min ezében: nemzeti önállásunk első időszakában, a hatvanas években annyira elismert tény volt ez, hogy tanítása a hetedik és nyolcadik osztályban heti háromhárom órára rendelteték, a mint ezt a tantárgy fontossága és terjedelme igényli; azóta folyton szűkebb és szűkebb térre lett szorítva, előbb csak a nyolcadik osztályra heti három órával, az uj tanterv szerint pedig csak heti két órával. Ez képezi e különben kitűnő tanterv hibáját, melyen segíteni még nem késő. A magyar irodalom a nemzetnek egyik legméltóbb büszkesége, az ifjúnak a nemzetnek legalább száz jelesét kell ismernie, és ezt a nyolcadik osztályban évi 60 órában, mennyit az uj tanterv engedélyez, eszközölni feltétlenül lehetetlen, vagy pedig csak oly felületesen történhetik meg, hogy benne köszönet nem lesz. Ha e hiányon segítve lesz, az uj tanterv keresztül vitele által a tanügy felvirulása