Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-08 / 340. szám

16 OLDAL * ARA l‘/z DINAR Pőltarfna ptaísna o gotsvoo» BACSMEGYEI NAPLÓ XXVIH. évfolyam. Szubotica, 1927. CSÜTÖRTÖK, december 8. 340. szám Telelőn: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztésig 5—10. 8—52, 370. Szerkesztőség, kiadóhivatal és kóny»osztály, Szubottea MerMcnlk mlnf’ennao reggel, finnen «tán és hétfőn Is. Előfizetési ár negyedévre 16a dia Ztnal Jovta trg, 3. (Minerva palota) A béke u’ja A jugószláv-magyar barátság, amely a politikusok számára nehe­zen érlelődő, zökkenőkkel kompli­­'káit probléma, egy magában véve nem kimagaslóan fontos, de tüneti jelentőségénél fogva figyelemremél­tó közgazdasági aktus révén jutott egy lépéssel előbbre. Az esemény mindössze az, hogy a Magyar Tó­gazdaság átvette a zagrebi halásza­ti részvénytársaság részvénytöbbsé­gét s ez alkalommal a zagrebi köz­­gazdasági élet kiválóságai a magyar megbízottakat meleg ünneplésben részesítették. Ennyi az egész. Úgy Véljük azonban, hogy ez az epizód hivebben és őszintébben fejezi ki a jugoszláv-magyar együttműködés szükségességének belátását, mint sok olyan szolemnis megnyilatko­zás, amely előkelő helyet szokott el­foglalni a lapok kül- és belpolitikai rovatában. ; Az a tény, hogy a legnagyobb ju­goszláv tógazdaság magyar érde­keltség tulajdonába megy át, való­jában szimpla üzleti tranzakció, amely normális körülmények között nem lehet ok semmiféle barátsági demonstrációra. Ámde ezúttal arról van szó, hogy a világháború óta inost először vonul be a magyar tő­ke a jugoszláv piacra s igy az üzlet lebonyolítása fordulópontot jelent a két nép egymáshoz való viszonyá­ban. Mindkét ország közgazdasági re­prezentánsai mélyep átérzik a fejlő­dés parancsát, amely a konstruktív termelő erőket a határokon keresz­tül is együvé tereli és a béke kimé­­lyitését gazdasági törekvéssé avat­ja. Amikor tehát a jugoszláv és a magyar tőke a kereskedelmi élet egyik útvonalán találkozott és ke­­zetfogott, akkor nem puszta busi­ness jött létre, hanem egyszersmind a papíron már meglevő és deklará­ciókban annyiszor hangoztatott, de a gyakorlatban olyan nehezen érvé­nyesülő megbékülés praktikus kész­sége is manifesztálódott olyan té­nyezők részéről, akiknek mentalitá­sa a realitásokhoz igazodó cseleke­detekben és nem tettekkel megha­zudtolt, magtalan frázisokban tük­röződik. Szentlmentalizmussal nem lehet politikát csinálni, még kevésbbé lehet boldogulni a gazdasági versenyben. Ha a politika Locarnó irányában orientálódik, nem ideológiai lelkese­dés tüzeli és nem üres ábrándképet kerget, csak az egzigenciák tudo­mányának logikáját követi. Ugyan­így két nép gazdasági faktorai is az egymással való szorosabb kontak­tust szorgalmazva, merőben üzleti érdekeket tartanak szem előtt. A* Politika tempóját azonban a változó Konstellációk mérlegelése, pártszem­pontok és hatalmi megfontolások las­sítják és innen van az, hogy a politi­kusok tetszetős célkitűzéseihez fű­zött várakozások annyira ingado­zók. Ezzel szemben azek az elha­tározások, amelyek a gazdasági kö­­!rök józan számításából fakadnak, jépen azért, mert konkrét előnyök kivívására törnek és nem fog rajtuk sem jelszavak lidércfénye, sem szo­­fizmák rabullsztikája, az idők szel­lemének komoly és megbízható ta­­nujelei. A kereskedő nem épít ho­mokra. A tőke a gyűlölködés és a nemzeti megértés kurzusát egyaránt értékesíteni tudja s szimatja, amely­­lyel az eszmeáramlatok által nyuj­­! tott lehetőségek között tájékozódik, j a nemzetközi atmoszféra preciz lég­­sulymérője. Méltán hivatkozott Zagrebban a magyar tógazdasági részvénytársa­ság elnöke arra, hogy a kereskedő minden időkben a kultúra hordozó­ja, a távolságok áthidalója, a faji ellentétek kiegyenlítője és a béke rnegszilárditója volt. A háború ká­ros következményeitől úgy Jugo­szlávia, mint Magyarország csak gazdasági együttműködéssel szaba­dulhat meg. Abban az arányban, ahogy a gazdasági kérdések előnyo­mulnak a parlamenti feladatok rang­sorában, emelkednek a népek közti viszony javulásának esélyei. A mi parlamentünk minden disszonáns je­lenség ellenére is a gazdasági kö­vetelmények hatása alatt áll. Re­mény van rá, hogy törvényhozá­sunk, elmozdulva a politikum holt­­vágányáról, megfelelő sebességgel fog robogni a gazdasági szanálás sínéin és nem fog eltérni attól az irányelvtől, amelyet Zagreb gazda­sági körei a magyar tőke képvise­lőinek ünneplésével a konszolidáció érdekében kijelöltek. Még nincs megegyezés a lengyel-litván konfliktusban A litván miniszterelnök katonai ellenőrző bizottság kiküldését követeli Genfből jelentik: A delegátusok kö­rében kedd este azt hitték, hogy a len­gyel-litván konfliktus tisztázódott, szer­dán azonban kiderült, hogy a kérdés még koránt sincs elintézve. Scialoja olasz delegátus közvetítő javaslatát Waldemaras litván mi­niszterelnök nem fogadta el, mert a Népszövetségtől bizonyos garan­ciákat szeretne kapni. Waldemaras azt kivánja, hogy a lengyel-litván határra küldjenek egy katonai ellenőrző bizott­ságot, a tanács azonban erre nem hajlan­dó. Briand szerdán hosszasan tanácsko­zott Scialoja olasz delegátussal és a tanácskozás után olyan hírek terjedtek el, hogy Briand olasz területen talál­kozni fog Mussolinivel. Ezt a hirt a francia delegáció hivatalos kommüniké­ben azonban megcáfolta. A lengyel-litván konfliktus elsimításán különösen Anglia dolgozik nagy eréllyel. Az ellenzék nagy fontosságot tulajdonit Davidovics Ljuba keddi audienciájának Kormánykörök szerint Davidovics kihallgatásának nincs semmi különös je­lentősége — Radios István feltűnést keltő külpolitikái nyilatkozata A demokrata parasztkoalició koncentrációs kormányt remél A politikai köröket a szerdal nap fo­lyamán elsősorban Davidovics kedd esti audienciája foglalkoztatta. Radikális kö­rökben nem tulajdonítanak nagy fontos­ságot az audienciának, amely szerintük az általános helyzeten semmit sem vál­toztat, mert a heíyzt kulcsa Marinkovfcs Voja külügyminiszter kezében van. A Davidovicshoz közelálló demokraták ezzel szemben az audienciát úgy fogják fel, hogy Davidovlesnak alkalma volt kifej­teni véleményét a korona előtt, már pedig ez a vélemény cseppet sem kedvező Vukicsevics miniszterelnök kor­mányára. Szerintük Davidovics azt javasolta őfelségé­nek, hogy tisztázzák a helyzetet olymódon, hogy a kormány mond­jon le és a kibontakozás a parlament elnöke és a pártvezérek meghallgatása után kö­vetkezzék be. Az ellenzék újból reménykedik Az ellenzék döntő jelentőséget tulaj­donit Davidovics audienciájának. Érde­kes ebben a tekintetben Radics István nyilatkozata, aki ugyan még nem talál­kozott Davidoviccsal, de azt hiszi, hogy Davidovics nyíltan és őszintén beszélt a király előtt, amit Davidovics már csak azért is megtehet, mert annak idején ta­nára volt a királynak. Radics szerint Da­vidovics most csak magánbeszélgetést folytatott Őfelségével, de rövidesen újabb audiencián jelenik meg, amely után majd azt mondhatja: »Most már elvé­geztem mindent.« A parlamentben szerdán meglehetős élénk volt az élet úgy a klubokban, mint a bizottságokban. A pénzügyi és adó­egységesítési bizottság ülésén a tagokon kívül számos képviselő jelent meg, mint hallgató. A pénzügyi bizottság még nem kezdte meg a költségvetés érdemleges tárgyalását, amit péntekre halasztottak. A képviselők a bizottságon kívül is so­kat beszéltek a költségvetésről. Kormánykörökben olyan törekvés mutatkozik, hogy a költségvetési deficitet már eleve kiküszöböljék a költségvetési bevételek reális emelésé­vel és a kiadások csökkentésével. Az ellenzélLyezérel közt továbbra is élénk a kontaktus. Este hétkor Radics István, Pribtcsevics Szvetozár és Jova­­novics Jován hosszaid tanácskozásra ültek össze. Az adóegységesítési bizott­ság ülése Az adóegységesítési bizottság szerda délelőtt folytatta az üzletek adójára vonatkozó szakaszok tárgyalását. A tör­vényjavaslat három csoportot különböz­tet meg: azokat, akik tökét visznek a vállalkozásba, olyanokat, akik tökét és munkát és olyanokat, akik csak mun­kát visznek a vállalkozásba. A fejezetet minimális változtatásokkal elfogadták. A törvényjavaslat tárgyalását csütör­tökön folytatják. A pénzügyi bizottság szerdai ülésén először a panasz- és kérelem-bizottság jelentését tárgyalták. Radics István rámutatott arra, hogy több mint ötezer kérvény fekszik a par­lamentben. Csaknem valamennyiben ha­zafias érdemek elismeréséül kérnek se­gélyt, vagy szolgálati évek beszámítá­sát — A háborúban — mondotta — min­denki résztvett és Ilyen alapon, minden­ki segélyre tarthatna számot Javasolta, hogy öt-tiz évig ilyen kér­vényeket ne fogadjanak el. Jovanovics Jovan csatlakozott Radics István javaslatához. Seiyerov Szlávkó javasolta, hogy a nyugdijkérdés törvé­nyes rendezéséig halasszák el a kérvé­nyek elintézését. Ezután rátértek a költségvetés tár­gyalására. Spahó kereskedelemügyi miniszter, a pénzügyminiszter helyettese utalt arra, hogy Markovics Bogdán pénzügymi­niszter expozéját nyomtatásban meg­kapták a képviselők és neki ehhez nincs hozzátenni valója, csak a vita végén teszi meg észrevételeit. Szubotics Nikola elnök ezután arra való hivatkozással, hogy az expozét a tagok még nem tanulmányozhatták át, berekesztette az ülést és péntekre tűzte ki a bizottság legközelebbi ülését A miniszterelnök a királynál Vukicsevlcs miniszterelnök délben fél­órás kihallgatáson volt a királynál

Next

/
Thumbnails
Contents