Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-06 / 338. szám

4. oktal

BÁCSME^YBI NAPLÓ

1927 december 6.

Passzív rezisztenciával vádolja az adófizetőket a szisbeticai pénzdjyigargatáíág

Eäten ez étben „c jk" tiwnxo'c millió dt.rér Jfari adj. fiz sitt* ba Szu oiic n

Markovid Bogdán dr. pénzügyminiszter néhány nap előtt rendeletben értés! tette a szuboticai pénzügyigazgatósá got, hogy a szuboticai adóbefizetésekkel nincs megelégedve és felhívta a pénzügyigazgatóságot, ltogy a legszigorúbb eszközök igénybevételével kezdje meg az adóbehajtásokat. A pénzügyigazgatóság a rendeletét megküldte a szuboticai városi adóhivatalnak azzal, hogy tegyen jelentést az idei adóbefizetésekről. A szuboticai városi adóhivatal elkészítette a kért jelentést és azt meg küldte a pénzügyigazgatóságnak, amely a városi adóhivataliraz intézett válaszá ban a következő igen érdekes megjegyzéseket fűzte az adóhivatal jelentéséhez:

A pénzügyigazgatóság a városi adóhivatal jelentéséből azt látja, hogy a szuboticai adózók az idei kivetésekkel együtt összesen negyvennyolc millió dinárral-tartoznak az államnak. Ebből az összegből a városi adóhivtalhoz ebben az évben mindössze tizennyolc millió dinárt fizettek be. A hátralék tehát harminc millió dinárt tesz ki. ami azt jelenti, hogy a szuboticai városi tanács a kivetett adó harminchét és fél százalékát hajtotta be. Ez r.em nevezhető sikernek. A pénzügyigazgatóság ezt a lakosság passzív rezisztenciájának tekinti. amit a városi adóhivatal is támogat azzal, hogy nem bánik el kellő eréllyel a hátralékos adófizetőkkel, A pénzügyigazgatóság ezt nem fogja tovább tűrni és.utoljára hívja fel a városi adóhivatalt, hogy szigorúbb eszközökhöz folyamodjon az adóbehajtások terén, ellenkező esetben jelentést tesz a pénzügyminisztériumnak és az adóbehajtásokat a pénzügyigazgatóság veszi kezébe és azokat a város költségén fogja eszközölni.

A pénzügyigazgatóság átiratát hétfőn kézbesítették a szuboticai városi adóhivatalnak. ahol az nagy konsternációt kelteti. A városi adóhivatali amely állandó kontaktusban vnn az adófizetők kel, a legjobban tudja, hogy a pénzügy igazgatóság követelései és kiváltságai lehetetlenek. A mai súlyos gazdasági viszonyok közt lehetetlen annyi pénzt előteremteni, amennyivel az adófizető ■kötelezettségeinek teljesen eleget tehetne. Emiatt á viszony a szuboticai kerületi pénzügyigazgatóság és az adóhivatal között egészen elmérgesedett.

A szuboticai adóhivatalnál nyert értesülésünk szerint ebben az évben január

1-től december 1-ig a következő összegek folytak be állami adóba:

Állami egyenes adó 4,838.184.64

Állami rendkívüli pótadó 4,433.723.23

Orsz. beiegápolási pótadó 202.877.60

Rokkant adó 1,599.069.25

Kamarai pátadó 732.829 36

Ipari kamarai pótadó 111.653.37

Hadment esSégi pótodó 17850

Késedelmi kamatok 254.873.15

Forgalmi adó 100.722.16

Végrehajtási illeték 24.544.50

Jövedelmi adó 3 8IS.412.37

Rendkívüli pótadó 426.559.36

Késedelmi kamat 160.351.01

Vagyonadó 407.026.22

Rendkívüli pótadó 47.6—533

Késedelmi kamat 31.475.25

lladinyereség adó 579.063.68

Késedelmi kamat 33.036.56

összesen 17.S22.H554

Ezzel szemben az elmúlt években a következő összegeket fizették be állami adó címén Szuboticán:

1924- ben 25,390.742.42

1925- ben 44,203.690.98

1936-ban 29,233.694.05

Eszerint ebben az évben 11,411.578 dinár 51 párával kevesebb adó folyt be, mint az elmúlt esztendőben, 26,441.575 dinár 44 párával kevesebb, mint 19275.ben és 7,568.626 dinár 88 párával kevesebb, mint 1924-ben.

A városi adóhivatal, mint értesülünk, a legközelebbi napokban a legszigorúbb adóvégrehajtást fogja elrendelni és kivétel nélkül mindenkivel a legszigorúbban fog eljárni. Az adóhivatal végrehajtó közegei hétfőn, már megkezdték az adóhátralékosok összeírását és fokozott erővel fogják folytatni a már tnegke-dett adóvégrehajtásokat. amelyek a közönség körében nagy riadalmat keltenek.

Noviszađ város hárommillió dolláros kölcsöne j inlatoi kapóit

Egy nagv rmeiikal cég vállalkozik az Cs~ze' rovisz"dl városi bii/uh íaásoö elkészítésére — A szuksá es tökét hét és fél százalékos amorliz'dóval törlesztheíi a váró?

Noviszadról jelentik: A »Banque Georges Lefćvrc« bankházhoz hétfő reggel kölcsönajánlat érkezett Novlszad városhoz. A bankház három millió dollárt ajánl fel a városnak kölcsönképpen, ha a város a kölcsönből létesítendő beruházások elkészítésével az amerikai piacon előnyösen ismert »Fox Brothers Internationa! Corporation« newyorki nagy vállalkozó céget bízza n:eg.

A I.efévre bankház terjedelmes ajánlatában a kölcsön folyósítására és az építkezések keresztülvitelére részletes feltételeket szab.

A Fox cég — így szól Lefévre ajánlata — Newyork legnagyobb konstruktőr cége, amely Noviszad összes beruházásait maga kéoes finanszírozni. Az amerikai cég haj'andó a vízvezeték és csatornázási munkálatokra nyolcvan millió dinárt, a vásárcsarnok építésére tizenöt millió dinárt, a Duna-rakpart elkészítéséé re tizenkét millió dinárt, a központi te meíö létesítésére hat millió dinárt, az ucca kövezésekre tizenöt millió dinárt a vásártér létesítésére négy millió dinárt, a szuboticai vasutigazgatóság áthelyezése következtében igazgatósági épület céljaira nyolc millió dinárt, áliamvasuti

igazgatósági tisztviselők lakásépítési céljaira tizenhat millió dinárt, vagyis összesen százetvenhat millió dinárt, vagyis három millió dollárt akar a városnak kölcscnképen rendelkezésre bocsátani. Ezzel szemben a következő kikötéseket teszi:

A város és a Fox cég egyenlő tagokból álló műszaki bizottságot létesít, amely a meglevő terveket és költségvetéseket felülbírálja és azokat véglegesen megállapítja. Amennyiben még terveket, vagy költségvetéseket kellene elkészíteni, azokat ez a bizottság dolgoztatja ki és megállapítja a beruházásokhoz szükséges végleges összeget. A beruházásokhoz szükséges és Jugoszláviában beszerezhető összes anyagot az országban kell beszerezni és csak azokat az anyagokat és azokat a gépeket szerezik be külföldön, amelyeket.az országban nem állítanak elő, de ezeknek beszerzése is a legolcsóbb áron, az átvétel a bizottság ellenőrzése mellett történik. A Fox cég a munkavezetésért a tényleg kifizetett anyagárak és munkabérek 12.75 százalékát kapja és köteles a legjobb tudását és műszaki tapasztalatait a város rendelkezésére bocsájtani.

Az, elszámolás havonta utólag történik és a város csak a teljesített munka utáni ■ fizetéseket eszközli eredetiben bemutatott

számlák és munkabérllsták alapján, amelyeket a műszaki b'zottság előzetesen feliilyizsgál és megállapít. A város jf:gositvá van a Fox cég által benyújtott • számlák összegéből bav-nta öt siázalékot visszatartani és, azt a F x cégnél: c:ak az egész munka befejezése mfn. M: fizetni. lia az anyag- és gérgk bcszsíré; sónál a köUségva'ísi összeggel sz :i:b n 1 meg takarítások volnának, úgy ezen tr . itta: aratásokból hetven százalék a Ft x céget és harminc százalék a várost 111.ti, viszont; l’a a ki? ség vetess .4 S' o:>á ■ ,i előre nem látó t okokból töőbkiodás * arülre fel, a tök! let nycVv. n szár! ' a a várost és húsz százaléka a Fax céget terhei.

A \ áros a F x cégz:': a rrmrká'aíol» fedezésére kö?~’ -zví-nyc’' -•* aá ék rmciveket a Fox cég rém:re cr-*-él át.»»*’-'* Ivet a város 25 év ada t 7 és Ml sr':’ •- 1V os e.morcisáciévl tj'r’vxzt. A köles-' 4 ' "-fs árfolyamon kara! kl.vásítás a és a város tartozik a nav. yorki pé’«7.p aeon szokásos b'zuosétéuo’:at rendelkezi s-« ’ncsá;tani. Amikor a város aláírja a rrx z’-gge} a szerződést, köteles a hü'clezvényeket egy megnevezett amerikai: bank európai fió' iánál !.tétire helyezni és a Fox cég köteles ct ül szánts tóit hatvan nap alatt a ke*e!etvényrelet a newyorki piacon elhelyezni és az ellenértékét a noviszadi városi, takarékpénztárba befizetni, amelyet külön számlán vezetnek és csak erre a célra használnak ich A takarék havonta a Fox cég javára írja a megállapított havi kifizetéseket.

Érdekes újítása az ajánlatnak, hogy a város az első öt évben csak a kamatokat tartozik fizetni, mig a tőketörlesztés csak az ötödik év letelte után busz éven át történik, vagyis amikor a munkák már elkészültek és már jövedelmet is hoznak.

A eég végül jelzi, hogy egyik vezető is januárban konstantinápolyi útja alkalmából Noviszadon ki fog szállni. A városi tanács külön ülésen fogja az ajánlatot tárgyalni.

ükét * rádió, pedijf ég a lámpa, Hiába csavaró 1, nem jön meg a hangja Szívleld meg tehát, adunk egy jé t cat. Tegyél bele végig Kremenezky lámpát-KONRATH Đ. D.

SUBOT1CA.

1 érkép

Irt.:: Hot sár ifi Z olt

Nem is én mondom el ezt a történetet,

baue n M ska barátom, afféle mesélőkedvü öreg Katona.

Kérlek alássan, cudar egy vidék azok a Do'omitok. Nem, hogy embernek, de zergénck se való az. Holtom napjáig meg f jgo.n emlegetni az; az időt, amit ott töltöttem a huszárjaimmal. Még hozzá ló nélkül, mert arról már leszállítottak akkor. Csúnya világ volt, a jó Isten akárliova tette volna.

Nem vagytok katona-emberek, nem magyarázom a hadállást, úgyse értenétek belőle semmit. Elég, ha clvilbagáZsnak is érthető nyelven annyit mondok, hogy nekünk mindenáron meg kellett tudnunk, mi van egy bizonyos hegyen tűi. A hegy odalátszot:. az ördög pusztítsa el most is, ahol van.

Azt mondja nekem az ezredesem telefonon egy késő délután:

— Te Miska, most már nem halogatjuk, fel kell deríteni azt az izét ott a hogyhívják mögött.

— Nem lehetséges az. ezredes uram — mondom neki — hát hogy csináljuk azt? H'szen Istenkisértés innen még csak a fejünket is kidugni, aztán meg mélyen be .kellene menni az olasz vonal mögé, -papokig is eltarthatna, amíg visszakerülne, akit kiküldők, már pedig a hegyi utakon nem mehet, mert azok úgyszólván 'meztelenek és állandó tűz alatt vannak, bujdosó utakat meg ezekben az átkozo t hegyekben, ahol olyan darab sziklák vannak uton-uffélen, mint egy templom, még hivatásos turista se tudna találni, hát hogy mászkáljon itt vaiaki felderíteni napokon keresztül?. Az egész dolog

teljességgel lehetetlen.

— Már én nem bánom, fiam, hogy csinálod, de meg kell csinálni.

— De ezredes uram ... — kezdek tovább vitatkozni. Hát erre az öreg ott a drót túlsó végén elveszti ám a béketörését. Olyat ordított rám, hogy a vezeték majd elszakadt:

— Hallotta a parancsot a kapitány ur?

— Hallottam.

— Noíiát akkor.

Avval már le is csapta a hallgatót. Hát

é t nagyon elszontyolodtam. Hiába vakaíiam a fiilein tövét, nem tudtam kiokosodni semmit. Akit kijelölök, az olyan biztosan a halál fia, mintha magam lőném agyon. Ha pedig önkéntes jelentkezésre hívom fel a legényeket, megint kilép a két öreg csont, Nagymáté, meg Pelyhe. Két veszett vakmerő öreg kutya volt ez a két ember. Szántó-vető emberek voltak otthon, mindegyiknek felesége, gyermeke. Nagymáté hórihorgas, langaléta, keselyember. Pelyhe pedig kipocakos fekete. Olyanok voltak együtt, mint az a két komédiás a moziban, az ördög tudja a nevüket. Nagymáté nyugodt, szótalan ember volt, Pelyhe örökösen izgó-mozgó fürge kéneső. Ahányszor csak önkéntes jelentkező kellett, ezek ketten mindig kiugrottak a sorból. A legképtclenebb dolgokat is elvégezték, sohasem ese.t semmi bajuk. Olyanok voltak, mint az anyaíöld maga, annak se lesz semmi baja, ha belelőnek se.

Ezt a két fickót kétszer már félrehivtam, hogy elég volt már, a mellük tele van arany-ezüsttel, ne legényked- Jenek annyit, menjen most már más is. De c«ak a vállu'.rt vorog-tták és a legközelebbi alkalomkor megint jelentkeztek. Hát most biztos yolt, bogié,

megint ez a kettő fog jelentkezni. És most ott is hagyják a fogukat, az is biztos volt. Mégis az lett a vége, hogy az önkéntes jelentkezés mellett döntöttem. Nem volt szivem a biztos halálba küldeni olyanokat, akiket én ítéljek halálra. Ha viszont ezek maguktól jelentkeznek és nem bírnak a virtusukkal, hát nem én leszek az oka.

Felállítottam a legényeket és elmondtam nekik, miről van szó. Azt se titkoltam el, hogy ahova menni kell, onnan aligha fog a vállalkozó visszakerülni, mert a hegyi utakon nem mehetnek, a sziklák között eligazodni pedig ilyen messzire anyaszült emhernek szinte lehetetlen. Most aztán jelentkezzék, aki akar. Persze ők léptek ki ketten azonnal. Nagymáté, meg Pelyhe. De olyan közömbösen, mintha cigarettáért küldtem volna őket. Hát menjenek, ha el akarnak pusztulni. Megkeményitettem magam. De mikor már besötétedett és a két ember elköszönt tőlem, bizony egy kicsit e'szorult a torkom., Rettentő jól esett volna megölelni őket és megcsókolni azt a jó paraszti pofájukat. De hát tartanom keiiett magamat. Csak annyit mondtam:

— Aztán vigyázzatok, mert ha valami ba’ntok esik hát szájon kap'rk benneteket.

Még néztem őket, ahogy a homályban eltűntek a sziklák között, aztán elkáromVodtam magam. És soká nmn tudtam elaludni. M'-nan megint besagtem az ezredessel. Kérdezte, ho"v vm-e már valami hírem arról a mmf»”é'ö!.

— Nem is lesz — mow'i-— ' - szájízzel — ez a két ember már halottnak tekinthető. Teljes lehetetlenség, hogy

a sziklák között eligazodjanak napi járóföldeken keresztül. Még én se tudnék eligazodni, aki trigonometriát, meg geológiát, meg ilyeneket tudok, hát még két baranyai paraszt.

Első nap azért még reménykedtem, hátha egy-két könnyebb lőtt seb árán visszajönnek, látván, hogy nem megy a dolog. De nem jöttek. Másnap már legyintettem a kezemmel, ha rájuk gondoltam. Harmadnap már gondolkoztam azon a két levélen, amit Nagymáté Zsuzsannának, meg Pelyhe Julisnak fogok írni.

Hát egyszer csak harmadnap este, vacsora közben majd a guta üt meg a boldog ámulattól: ott áll előttem az én két huszárom. Le voltak rongyolva csúnyán, Nagymáténak a haikarja fel volt kötve. De különben semmi bajuk se volt. Szalutáltak szép rendesen. Pelyhe elkezd e mondni a jelentését, Nagymáté meg olykor rábólintott egyet-kettőt. De az arcuk olyan végheíetlen közömbös veit. mint felettünk maga a kék mennyország.

_De az anyátok mindenségit —•

mondtam nekik boldogan — hát hogy tudtatok eligazodni?

Nagymáté büszkén és komoran válaszolt:

— Mán honne tudtunk vóna? Hászen térképünk vót.

Erre már elbámultam. Hát ezek térképről tudják olvasni az Alpeseket?

— Mutatsd azt a térképet.

Nagymáté sértetlen jobbkezéve! a keblébe nyúlt és előhúzott egy elrongyolt sarkú térképet. Megnéztem. Nagy iromba hetükkel rá volt írva: »Nagymáté Terézia TV. o. t« Elemi iskolákban használatos térkép volt és — barmija vármegyét ábrázolta.