Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-31 / 360. szám

1927. december 31._____________________ BÁCSMEGYEI NAPLŐ 3. oldal Revízió alá akarják venni a ha­diadósságokat és a reparációkat Amerikai terv a háborús adósságok és a német jóvátétel leszállítására tekintetben Németország nem adhatja át magát illúzióknak. Newyorkból jelentik: A Herald Tribune ciir.ii republikánus újság, melynek a wa­shingtoni kormánnyal való szoros kap­csolatai közismertek, hosszabb cikket hoz a Dawes-terv és a hadiadósságok kérdéséről. Az égés? cikk tulajdonképpen a probléma megoldására ad tervezetet és beavatott körök szerint a tervezet mö­gött vagy az államkincstár, vagy pedig maga Parker Gilbert reparációs ügyvivő áll. aki jelenleg Washingtonban időzik. A cikk a többek között ezeket írja: Washingtonban egyre inkább növek­szik az az érzés, hogy rikával szemben fennálló tartozásaikat émetország fizetései nélkül nem tudják teljesíteni, kijelenti, hogy Olaszország közvéleményében nem fog ellenkezésre találni a német fi­zetségek leszállítása, ha ez nem rak súlyosabb terheket az olasz népre. Mindaddig azonban, amíg az amerikaiak a szövetségközi adóssá­gok teljes megtérítését követelik, a né­met reparációs kötelezettségek erős le­szállításáról szó sem lehet és ebben a Sfiket a rádió, pedig ig a lámpa, Hiába csavarod, nem jön meg a hangjai Szívleld ratg tehát, adunk egy jó teát. Tegyél bele végig Kreraonezky lámpát’ KONRATH D. D. SUBOTICA Bolgár komitácsit tartóztattak, le a szuboticai vasútállomáson közeledik az az időpont, araikor az Egyesült Államoknak járó szövet­­ségkezi háborús adósságokat le kell szállítani és egyidejűleg a német re­parációs kötelezettségeket is kon­szolidálni kell. Ezeket a kérdéseket Parker Gilbert jelen­tése óta a hivatalos körök gondos meg­fontolás tárgyává tették. Lassanként a következő pontok kristályosodtak ki: 1. Németországnak ki kell jelentenie, hogy a szövetségesek a reparációs szám­la melyik részeinek kifizetését várhatják. 2. Miután Németország és a szövetsé­gesek ebben az összegben megegyeztek, pénzügyi műveleteket kell végrehaj­tani, hogy Németország számára megkönnyítsék az azonnali fizetést. Beogradba akart utazni, hogy merényletet kövessen el Lázies Zsika közbiztonsági osziályíőnök vagy Tomtes tábornok, csendőr­főparancsnok ellen A Vreme pénteki számában érdekes tudósítást közöl egy állítólagos szubo­­ticai letartóztatásról. A Vreme a tudó­sításban a következőkben számol be: »A szuboticai határrendőrség a napok­ban letartóztatott egy bolgár komitá­­csit, akit a macedón szervezet központi bizottsága küldött Beogradba, hogy ott merényletet hajtson végre. A komitácsit abban a percben tartóztatták le. amikor a beogradi vonat indulásra készen állt a szuboticai pályaudvaron. A határrendőr­ség főnöke a felszálló utasok között egy gyanús alakot vett észre, aki egy má­sodosztályú kocsiba akart beszállni. Egy detektív igazolásra szólította fel, mire az idegen hátsó zsebéhez kapott. A detek­tív egy csendőr segítségével lefogta az utast, mert nyilvánvaló volt, hogy az idegen a hátsó zsebében levő revolverét akarta használni. A gyanús idegent a ha­­tárrrendőrségre kisérték, ahol megmo­tozták és revolvert találtak nála. Kihall­gatása alkalmával kitűnt, bogy az ide­gen a macedón komité tagja, amit be is ismert. A szuboticai határrendörség a komitácsit a beogradi Uprava Gradához szállította, ahol megindították a nyomo- A Vreme munkatársa úgy értesült, hogy a komitácsi a beogradi rendőrsé­gen azt vallotta, hogy a macedón ko­mitácsi szervezet megbízásából merény­letet akart elkövetni Lázícs Zsivojin, a belügyminisztérium közbiztonsági osz­tályfőnöke vagy Tomics generális, a csendőrség főparancsnoka ellen. A bolgár komitácsi rendes útlevéllel érkezett egy társával Románián és Ma­gyarországon keresztül, társa azonban megszökött és a rendőrség erélyes nyo­mozást indított kézrekeritésére.« A Bácsmegyei Napló munkatársa ér­deklődött az ügyben a szuboticai határ­­rendőrségen, ahol azonban minden fel­világosítást megtagadtak. A Down a ködben eltévedt és kevés benzin­nel indult a halálos repülőútra Grayson asszony ap a lemondott minden reményről 3. Miután ilyen módon Németország fizetségeit finanszírozták és megalapoz­ták, azoknak az összegeknek a revízió­jára van szükség, amelyekben az Egyesült Államok és adósaik most megegyeznek. A Herald Tribune szerint nem kétsé­ges, hogy ez a rendezés a nemzetközi pénzügyi helyzet jelentékeny megjavulá­­sát vonja maga után, egyúttal pedig fel­segíti a nemzetközi kereskedelmet és megkönnyíti a politikai kapcsolatokat is. Amerikát azért az áldozatért, amelyet ilyen módon kell hoznia, bőségesen kár­pótolni fogja a külföldi piac jobb felvevő képessége. Senki sem tehet az ellen az Egyesült-Államokban kifogást, ha például Franciaország, amelynek ma, 62 évre megosztva, 5 milliárd dollárt kell fizetnie, ezt az ősszeget tőkésíteni fogja és nyom­ban megfizet érte másfélmillió dollárt. Az Egyesült-Államok csak nyerhetnek ezzel az elintézéssel, mert értelmes em­ber nem bizhat egy 62 esztendőre meg­állapított fizetés realitásában. Amellett az azonnali fizetésnél egyáltalán nem kerül­ne annak az amerikai elvnek alkalmazá­sára sor, amely szerint a reparációnak és az adósságoknak semmi közük egy­máshoz. Ennek az elvnek gyakorlati ér­tékéről különben sem táplálnak már Wa shingtonban illúziókat. A német repará­ciós tartozások megállapítása ellen a leg­nagyobb ellentállást a Herald Tribune szerint francia részről lehet várni. Azon­ban jól informált körök véleménye sze­rint a francia közvéleményt nagyon is hamar arra a jobb meggyőződéáre lehet­ne rábírni, hogy a német fizetések megállapítása nemcsak Németországnak, hanem Franciaországnak és más államok­nak is javára válnék. A Herald Tribune is elismeri, hogy egy olyan konferencia, amely mindezek­nek a problémáknak konszolidálását akarná elérni, a legnehezebb lenne vala­mennyi konferencia között, amelyet idáig tartottak. Mint Rómából jelentik, a Popolod’Italia hosszabb cikkben foglalkozik a reparáció kérdésével és megállapítja, hogy a repará­ciós bizottság 1921. évi határozatát, mely szerint Németországnak 132 millió arany­­márkát kell fizetnie, nem lehet megmá­sítani az összes szövetséges hatalmak hozzájárulása nélkül. A lap arra való utalással, hogy a szövetségesek Ame-Newyorkból jelentik: Graysón asz­­szony és három repülötársának sorsát teljes homály boritja. Valószínű, hogy a bátor oceánrepülök az Atlantl­­occán hullámsirjában lelték halálu­kat. Az elveszettek fölkeresésére indult Los Angeles kormányozható léghajó ered­ménytelen kutatás után visszatért han­gárjába Lakehurstbe. A mentő léghajó benzinkészletének megújítása után való­színűleg újból elindul kutatóutjára, bár már mindenki belátja a vállalkozás kilá­tástalan voltát. A Zeppelin Sable Islandtól keletre át­vizsgálta az egész vizterületet, ahol a Down utolsó segélykérő rádiójelzését hallották. Miután most már hat napja múlt el annak, hogy az oceánrepülök el-Varsóból jelentik: A Kurír Warszaw­­ski Kovnóba kiküldött tudósítójának Voldemaras miniszterelnök hosszabb interjút adott. Voldemaras kijelentette, hogy a küszöbön álló lengyel-litván tár­gyalások elé a legnagyobb optimizmus­sal tekint s reméli, hogy most már vég­leges megegyezésre kerül a sor. Mind­ez azonban végeredményben Lengyelor­szágtól és nem Litvániától függ. A vilnal kérdés akutabb állapotba jutott, mint valaha. Ebben az ügy­ben Lengyelországnak kell megra­gadnia a kezdeményezést. Mindad­­d'g, amíg ez a kérdés nincs rendez­ve, nem lehet a határíorgalom fel­vételére gondo'ni, mert a mostani határ Litvánia előtt csak demarká­ciós vonalként szerepelhet. Lengyelországnak most a népszövetségi tanács határozatainak értelmében kon­krét javaslatokat kell tennie» Litvánia tűntek, igy minden remény eltűnt, hogy a Down utasait, ha netalán a tenger színére leszálltak volna, Jetben lehessen találni. Mint Londonból jelentik, az angol táv­irati ügynökségek jelentése szerint a Pough Cove-i anglikán egyház rektora Ujfundlandból jelenti, hogy vasárnap reggel keleti irányban egy repülőgép szállt el Pough Cove fölött. A rektor mindjárt azt hitte, hogy az csak Miss Grayson repülőgépe lehet, amely, mi­után Harbcrg Grace-ben megpihent, most Anglia felé halad. Ugyanakkor az idő nagyon ködös volt. Pough Cove Ujfundland keleti part­ján fekszik és ha a rektor megfigyelése valónak bizonyul, tkkor a Down tragé­igényei a vilnai területre jogilag meg­alapozottak és benneíoglaltatnak az orosz-litván szerződésben is. A litván miniszterelnök legújabb fej­tegetései Varsóban nagyon pesszimisz­­tikus visszhangra találtak. A kormány­­párti legionista lap, a Pravda, ezeket fűzi az interjúhoz: — Ilyen körülmények között Litvániá­nak az a készsége, hogy egynéhány tisztán technikai jellegű kérdésben tár­gyalásokat óhajt folytatni velünk, csu­pán arra irányuló kísérlet, hogy a genii fórumokat elámitsa és elhitesse velük állítólagos békekészségét. Lengyelország Igenis mindenkor hajlandó Litvániával árgyalásokba bocsátkozni, kivéve a tnár eíntézett területi kérdéseket. A kormánypárti Epocha most ismét újból abban reménykedik, hogy a litván ellenzéki pártok összefognak diája teljes magyarázatot tel. Valószínű ugyanis, hogy , az oceánrepülök a nagy köd miatt átrepültek Ujfundland fölött anél­kül, hogy a félszigetet észrevették volna. Ez esetben tehát elestek attól a lehető­ségtől, hogy az itteni repülőállomáson program szerint kiegészítsék benzinkész­letüket s kevés hajtóanyaggal vágtak neki a nyílt óceán fölötti halálutnak. Az Jndiana-állambeli Muncieból érke­ző jelentés szerint Grayson asszony ap­ja kijelentette, hogy nem reméli többé, hogy leányát viszontláthassa, »Leányo­mat elhagyta jócsillaga, mely eddig min­dig kisérte utjain« — mondotta kőnnybe­­lábadt szemmel. és olyan irányban gyakorolnak nyo­mást Voldemaras kormányára, hogy nemzetközileg vállalt kötele­zettségeit teljesítse. A keresztény demokratáktól a szociál­demokratákig terjedő ellenzéki fronton ugyanis egységesen és tisztán látják azt, hogy Voldemaras Genfben messzemenő kötelezettségeket vállalt és az ellenzék azon az állásponton van, hogy ezeket a kötelezettségeket épen Litvánia jól fel­fogott érdekében teljesíteni is kell a kor­mánynak. A lengyel lapok különben kovnói in­formációk szerint arról is írnak, hogy Voldemaras a tárgyalásokat nem Lettország területén óhajtja foly­tatni, mert fél a litván emigráció tevékenysé­gétől. Ezért elsősorban Róma jön szá­mításba. mint egy megfelelő semle­ges hely. A litvánok nsm egyeznek meg Len­gyelországgal Vilna visszaadása nélkül A lengyel-litván konfliktus éle továbbra is fennáll

Next

/
Thumbnails
Contents