Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-04 / 336. szám

1927 december 4. ft&CSMKUm NAPLÓ ■2l óidé Vasbetonból ás üvegből készítik a Bauhaus munkáslakásait Németországban A dessaui Bauhaus, amely a régi ke­retek között talán az ipariskola elne­vezést kapná, főlag abban kiilömbözik az eddigi ilyenfajta iskoláktól, hogy mig azok rendszerint már meglevő tárgyak díszítését vallották íőfeladatukul, addig a Bauhausban a tárgyakat, (bútorok, lakásberendezések, színpadi díszletek, házak stb.) nem díszítik, hanem alakít­ják, hogy legkisebb költséggel a legin­kább megtalált művészi kifejezés mellett a legpraktikusabbat nyújtsák. A Bauhaus igy belekapcsolódik a mindennapi életbe és a dessaui városi tanács, amely a Bauhaust egy millió márkáért építette fel, Walter Gropiust, a Baubaus igazga­tóját bízta meg azzal, hogy a történi munkáslakások építési terveit elkészítse, sőt, hogy Bauhaus ezeknek a lakások­nak a belső berendezését is megtervezze, j. Nem messze Dessautól, Törtenben egész uccasorok nőnek ki a földből és í ezeket az uccákat szériaszerüen, való­disággal egybeöntik a munkások és igy '.készülnek el a négy, vagy ötszobából ! álló olcsó és legmodernebb munkásla­­. kások, amelyek iránt ma már egész (Németországban érdeklődnek azok a vá- i rosok, amelyek szociális programmjá­­|ban a munkáslakások építkezését is fel- Ivették. (Érdekes, hogy a Bauhaus, épit­­jkezései iránt még Jugoszláviában is ér­deklődés mutatkozott, amennyiben a jzágrebi rádioleadóáüomás főnöke alig iegy-két hónappal ezelőtt járt Walter jGropiusnál és érdeklődött nála, hogy (hajlandó lenne-e a Bauhaus a zágrebi leadó építkezéseit elvállalni.) A történi munkáslakásépitéseket szep­tember tizenötödikén kezdték meg és a [tervek szerint minden nap munka­­fprogrammja előre meg van állapítva. (Négy uj uccasort öntenek ki a legújabb ; stílusban és mig az uj uccasorok építé­sén dolgoznak, a már elkészített házak­ba be is költöztek a munkások. A ház­sor elején szorgalmasan szalad ide-oda a hatalmas emelődaru és szinte óráról­­jórára halad előre az ucca, amelynek házai valósággal egybeolvadnak, de jmégis minden lakás teljesen önálló és a másiktól elzárt egészet képez. A föld­szinten van a konyha, az ebédlő és még egy másik, bármire felhasználható szo­ba, az emeleten pedig a hálószobák és ezenkívül minden lakáshoz egy-egy ter­­(rasz is tartozik, amelyet egy tiz centi­méter széles betonfal választ el a másik ház terrasszáfól.. Érdekes messziről nézni ezeket a terraszfalakat, amint négyszögalakban kiugranak a házakból és piros, kék, lila színekben váltakozva valósággal örömös benyomást keltenek a szemlélőben. Az uccasor fehér és min­den ház számozva van, különben megle­hetősen el lehetne tévedni ebben az uccá­­ban. Korcsma természetesen nincsen ezekben az uj uccákban, csupán a telep egyik különálló házában van a beszer­zési szövetkezet üzlete. Ezeknek a szériaszerüen épült há­zaknak az építkezési elve az, hogy mi­nél rövidebb idő alatt és minél olcsóbb árban, mind higiénikusadban épüljenek fel. Két ház nyersépitkézése három nap alatt készül el és a következő napokban már a belső munkákat végzik a külön­böző mesteremberek. Mindén ház alatt szuterén van, abban a központi meleg­vízfűtés kicsiny kazánja. Az emelődaru segélyével az épület lapos tetejét három­­negyedóra leforgása alatt rakják fel. Ez a szériaszerü és minden tekintetben a technika legújabb vívmányait igénybe­vevő építkezési módszer tette aztán le­hetővé azt, hogy az építkezési költ­ségeket a lehető legminimálisabb árban szabják meg. Egy öt helyiségből álló és 450 négyzetméteren fekvő ház minden költséget beszámítva Š300 márkába kerül és ezt az összeget a házat birto­kába vevő munkásnak húsz esztendő alatt kell letörlesztenie. A mi pénzünk­ben tehát évente mintegy hatezer di nár házbért kell a munkásnak fizetnie, amiért bizony mifelénk nagyon-nagyou gyenge lakást lehet csak bérbe kapni, nemhogy arról lehessen szó, hogy en­nek a lefizetése ellenében húsz év múlva egy ötszobás, szerény, de egészséges ház lehessen a lakóé. A Bauhaus azonban még arról is gon­doskodik, hogy ezeket az uj házakat kü­lön kívánságra be is bútorozza az uj házigazda részére. A bútorok természe­tesén ugyanúgy az uj művészet termé­kei, amint a házak teljesen az uj építő­művészet alkotásai. A bútorokat a Bau­haus egyik tanára, egy Breuer Marcell nevű pécsi származású fiatalember ter­vezte és egy ház teljes berendezését 1350 márkáért lehet megkapni, ha ehhez még a villanyberendezést, függönyöket, szőnyegeket is kívánják (szintén vala­mennyi a Bauhaus teljesen uj tervezése) akkor a lakóház felszerelése 2000 már­kába kerül. (Huszonhétezer dinár.) Az első két szériaház felépítése és teljes berendezése összesen tiz hetet vett igénybe, amit — és ez megint a német alaposságra és pontosságra yall — pontosan előre kiszámítottak és a tervet végre is hajtották. A történi építkezé­sek legfeljebb a tél folyamán szenved­nek némi halasztást, de tavaszra telje­sen készen fognak állni ezek a modern, olcsó és mindenképen a szociális nyo­mort enyhítő munkáslakások. Erre mifelénk, a Vajdaságban, ahol szinte naponta annyi panasz, hangzik el a lakáshiány miatt, az újonnan megvá­lasztott városatyák nagyon helyesen tennék, ha a politika mellett a széria­­szerű építkezés problémájával is fog­lalkoznának. Legalább néha-néha. Itt pedig annál is könnyebb lenne ez, mert jó példa is lebeghet a szemük előtt. Csak épen átkeltene venni és megvaló­sítani ezt a jó példát. Csuka Zoltán Dzsugasvili József Hogyan lett a georgiai papnövendékből Lenin utóda? I. Amióta a szovjet-kormány feladta a keztyüs-kéz politikáját a belső ellenzék­kel szemben, egyszerre a legemlegetet­­tebb nevek között szerepelt a világsajtó­ban az orosz kommunista párt főtitkára, Stalin, a vaskezii. Pár éve még — a külföld előtt — ismeretlen nagyság volt Stalin, azt se tudták róla, hogy a vilá­gon van, amig lassan nem kezdett egyre inkább nyilvánvaló lenni, hogy Lenin­nek nem Trockij az utódja, hanem 6. A külföldi közvéleménynek' ez meglepetés volt, mert szemében az orosz proletár­diktatúrát Lenin és Trockij személyesí­tették meg. Mindketten évtizedeket töl­töttek emigrációban, a berlini és zürichi újságírók fele kávéházi vitákból szemé­lyes ismerőse Leninnek, az amerikai film­­statiszták között pedig számos akad, az idősebb évjáratokból, aki egy öltözőben sminkelte ki magát Trockijjal a felvéte­lekre. Őket már az orosz forradalom előtt is ismerte és szerepüket állandóan figyelemmel kisérte a külföldi sajtó, mig Stabilról tudomást sem vett, noha sze­repe a szovjetállam megteremtése és fél­­épitése körül legalábbis oly jelentős volt, ha nem jelentősebb — mint Trockijé. De Stalin sohasem élt Oroszország határán kivül, azonkívül a cári uralom alatt úgy­szólván évente változtatta nevét. A Sta­lin név is csupán egy számos pszeudo­­nimja közül s még csak nem is a legis­mertebb, mert az orosz proletáríömegek inkább Koba néven emlegetik, amit hu­zamosabb ideig használt. Valódi neve: Dzsugaszvili Vasszario­­novics József. Most negyvennyolc éves és Oori községben látta meg a napvilá­got, Tiflisz mellett. Apja, aki georgiai nemzetiségű volt és a kaukázusi hegyek közt született, munkás volt egy tifliszi cipőgyárban. A későbbi Stalint, amikor tizennégy éves lett, beadták egy papi szemináriumba. A tifliszi görögkeleti pap­növeldében titokban erős szocialista pro­paganda folyt a szeininaristák között és Stalin is korán belépett az egyik forra­dalmi körbe. A papnövendékek rendsze­resen kijártak agitálni a vasúti" műhe­lyekbe, röpiratokat sokszoriSitotiak. gyű­léseket/ rendeztek és Stalin is részivett ebben a munkában. Tizenkilenc éves ko­rában lépett be. a szociáldemokrata párt­ba. Nemsokára kicsapták többedmagával a szemináriumból és ettől kezdve teljesen a munkásmozgalomnak szentelte élétét. 1901-ben sztrájkot szervezett a kaukázu­si bányákban és ematt őrizetbevették. Hamarosan kiszabadult, de ettől kezdve végleg búcsút mondott valódi nevének, éppúgy, mint minden polgári foglalko­zásnak és — mint ahogy azt Oroszor­szágban nevezték — illegális pozíciót vett fel. így élt, a »földalatti propagan­dádnak egész a cárizmus bukásáig, hol Dűvfd-iiak hívták, ltol Nisharcdze-nek, egyszer a Csl$hizkOV nevet használta, máskor psdig Ivanovics néven szerepelt. Stalin volt az utolsó álneve, ezt tartotta meg a forradalom győzelme után is. Amikor Tifliszben égni kezdett lába alatt a talaj, az orosz-török határon lévő Baíam-ban telepedett le, mint hivatásos pártagitátor. Amikor * Rotschild-féle gyárakban szrájkot szervezett, letartóz­tatták és ekkor ítélték el először: egy évi börtönre és három esztendei szibé­riai száműzetésre. A börtönt leülte, de Szibériából mindjárt az első hónapban megszökött és visszatért Tifliszbe. Mi­alatt a börtönben ült, történt meg az orosz szocialista párt kettéválása — a londoni orosz emigránsok akciója követ­keztében— bolsevik és mensevik irány­zatokra. Stalin azonnal a bolsevik-irány­hoz csatlakozóit. Lenint, a baloldaliak ve­zérét, akkor nem ismerte még szemé­lyesen, csak 1905-ben találkozott elő­ször, amikor a bolsevikok Finnországba,1 kongresszust tartottak. Közben Stalin a kaukázusi szocialisták vezetője volt és nagy szerepet játszott az orosz-japán háborút követő forradalomban; annak leverése után jelentek meg első röpiratai. még georgiai nyelven. Minthogy a kau­kázusi hatóságok dijat ‘űztek ki a fe­jére, nevet Változtatott és átköltözött a bakui petroleumvidékre. Itt elfogták és 1908-ban megint elítélték, ezúttal nyolc­havi börtönre és háromévi’száműzetésre. Pár hónap múlva megszökött és vissza­tért Bakuba. 1910-ben kétszer ismétlő­dött meg ez a történet, második szökése után azonban Szentpétervárra menekült és ittniaradt egy évig. Közben a pártve­­zetöség tagjává választották és fontos megbízásokat kapott, többek közt ö or­ganizálta meg a szibériai Lena-vidéki hires sztrájkot. Amikor onnan visszatért, a Pravdá-nak lett a belső munkatársa, 1912-ben azonban egy cikkéért négy évi száműzetésre ítélték. Újból megszökött, — ötödször — ezúttal Lengyelországba és osztrák területen, Krakkóban találko­zott. Leninnel, akinek az utasítására visz­­szatért Szentpétervárra. Hamarosan el­fogták és többé nem sikerült megszök­nie, egészen a forradalom kitöréséig iitt a turucsanszki fegyhdzban. Ahogy a forradalom kiszabadította, 1917 márciusában Szentpéterváron ter­mett és a kommunista párt központi bi­zottsága által alakított Polit-Büro veze­tését vette át. Lenin még Svájcban volt. A kommunisták nyomban ellenzékbe men­tek a Kerenszki-kormánnyal szemben, a mély a baloldali polgári pártok és ajobb­­oidali munkáspártok koalícióiéra támasz­kodott. A német hadvezetőség lepecsételt vaggonkban hazacsempészte Lenint és vezérkarát Svájcból Oroszországba és Lenin már júliusban puccsot kísérelt meg Kerenszki ellen. A puccs nem sikerült és Leninnek menekülnie kellett. A kommu­nista párt vezetését Stalin vette át (Troc­kij ekkor még a jobboldal felé búgott). Egy ötös. majd később egy hetes bizott­ság élén Stalin készítette elő a bolsevik forradalmat, amely azután november 7-én megbuktatta a Kereuszki-rezsimét. Amikor győzött az »Októberi forrada­lom« — a görögkeleti naptár szerint Ok­tóber 26-ikán tört ki — és a SzoVjetkor­­rr.ány berendezkedett, Stalin a nemzeti kisebbségek népbiztosa lett és csak 1922-ben vette át a központi bizottság titkárságának a vezetését, ahonnan sze­mélyes befolyását és hatalmát kiépítette.1 Az első időkben nem is igen tartózkodott Moszkvában, hanem az ellenforradalmi tábornokokkal folytatott háborúk külön­böző frontjain működött, mint politikai megbízott. Stalin csapatai semmisítették1 meg Zarizyn mellett Krasznov tábornok.' kozákbadseregét és Lenin utasítására ke­resztelték át a város nevét az ütközet után Stclingradra. Amikor Gajda tábornoki csehszlovák légonáriusai Kolcsak tenger-l nagy fehér gárdájával szövetkezve el­foglalták az egész Ural vidéket és vészé-' delmesen nyomultak előre, Stalin és Der­­zsinszki — a Cseka hirhedt főnöke — vezették az elientállásf. Sikerült lópakíál­­niok Gajdával, aki visszavonult a. japán­megszállta vidékekre és illő jutalom fe­jében kiadta apósát. Kolcsakot egész ve­zérkarával együtt a vörösöknek. A sze-' rencsétlen Kolcsak admirális rövidesen ki is szenvedett, az ilyesmit Derzsinszkf nem szerette halogatni. A következő ében Jadenicsv tábornok csapatait közvetlenül' Szentpétervár alatt verte meg Stalin, in­nen a déli frontra került, ahol Denikin tá­bornok hadseregét semmisítették meg a vörösök. A lengyel-orosz háborúban me­gint Stelin vette át, mint politikai meg­bízott, a vörös hadsereg vezetését és az utolsó fegyveres ellenforradalmi kisérle-1 tét. a Wrangel-félét szintén Stalin vezér­lete alatt törték le. A szovjet nagy ka to-1 nai kitüntetését, a Vörös Zászló-rendet Stalin kapta meg elsőnek és érdemei elis­meréséül beválasztották a Forradalmi Haditanácsba, a szovjetköztársaság leg-' nagyobb katonai hatóságába. Lenin igen sokra becsülte Stalin elv­­hűségét és méltányolni tudta teliesitmé-' nyeit is, viszont tisztában volt azzal is,] hogy a kaukázusi fékezhetetlen vadsága.j dacossága és brutalitása, amely saját! elvtársait sem kímélte soha, még sok! bajt fog okozni. A párthoz intézett leve-] lében, amely félig-meddig mint végren-' delete szerepel s amelyet csak most hoz-! tak TroCkijék nyilvánosságra, célzást Is' lett ily aggodalmaira: »Ez a szakács — irta Stalinról — csak erős ételeket tud főzni«. Épp ezért Lenin szerette volna Stalint a párttitkárságból valami díszes, de kevésbé fontos pozícióba áttenni, ez azonban nem sikerült neki, sőt amikor Krestinski berlini követ lett, Stalin került helyette a főtitkári székbe. Ezt a párt régi gárdája erőszakolta ki, amely Sta­­linben még mindig a cári idők legendás forradalmárját látja és amelynek Troc­kij, az egykori mensevik, örökre jöve­vény marad. A tömegek előtt kétségte­lenül Trockij a népszerűbb, hiszen a tö­meg nagyrésze vele együtt, csak a cárlz­­mus bukása után csatlakzott a bolseviz­­mushoz, de pártbürokrácia Stalin kezé­ben van. Lenin halála után zPolit-Büro — ami tiz év óta Stalin vezetése alatt áll — küldte ki a szovjetköztársaság vezetésére a troikat: a Stalin-Zinovjev- Kamenev triumvirátust. Nagy riválisát,' Tröckijt rögtön kihagyta Stalin és két kimondott Trockij- ellenséget vett maga mellé, Zinovjevet és Kamenevet. A kam­pányt az akkor »mérsékelt« Trockij el­len az intranzigen Zinovjev vezette és ez a kampány csak akkor ért véget, amikor Trockij, magáévá tette Zinovjev megalkuvást nem nem ismerő álláspont­ját. Mialatt azonban Trockij egyet bal­ra lépett, Stalin viszont egy lépést tett jobbra és most ö képviseli a mérséklet politikáját Trockijjal szemben, aki mellé ellenzékbe szorította — minthogy szö­vetkeztek Trockijjal — Zinovjevet és Kamenevet is. # Egyik jólértesült budapesti lap külpo­litikai rovatvezetője az elmúlt hétekben portrét rajzolt Stalinról. »Teljesén je­lentéktelen figura, — állapította meg — csak diszgojnak vették be a népbiztosok közé, hogy legyen aki szombaton alá­írja az aktákat.« (y.) DESANKA KRÉM fiatalos, üde arcszinh tr tiszta, matt arcbort ad. Aki egyszer hasz­nálja, más krémat nem használ többé Saját érdekében próbálja ki Készíti Stanislav Popović, gyágyszarász Velika Kikinda (azelőtt Máriafölde) Eg’yedánis’tás HELLER ÉS VÁZS0KYI VELIKA KIKINDA 1UM9

Next

/
Thumbnails
Contents