Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-04 / 336. szám
20. Ól lal NAPLÓ ,1927. »december 4, A fáradtság problémája Gyakran hasonlítják az emberi szervezetet géphez, amelynek fűtőanyagokra van szüksége és amely szabályozó készülékekkel dolgozik. A szervezet igazán csodálatos gépezet, mert ha kopásnak ki is van téve, elhasználódását saját maga nagyszerűen pótolja az elöregedés kezdetéig. A helyes munkabeosztás a szervezet, kopásának egyik legfontosabb tényezője, a fáradtság érzése pedig annak legfontosabb szabályozója. A szív, amely percenként 72-szer öszszehuzódik, az egész életen keresztüli fáradtság nélkül dolgozik. Hogy óriási munkájában ki nem merül, annak köszönhető, hogy a természet megfelelő pihenésről gondoskodik is: minden szívösszehúzódást rövid prHenés követ. Ha a szervezet automatikus berendezkedéseivel szerveinket a fáradtságtól megvédi, nagy kérdés, vájjon az a fáradtság, amelyet napi munkánk után érzünk természetes-e, avagy kóros. A helyes munkabeosztás érdekében az utóbbi időben számos vizsgálat történt főképpen az amerikai Taylor kezdeményezésére, sőt egy egész uj tudományos is kialakult az u. n. psyhotechnika. Mindennek dacára a fáradtság kiküszöbölhetővé nem vált és azt kell mondanunk, hogy a fáradtság a munka természetes következménye, sőt létrejötte kívánatos is, mivel a pihenésre figyelmeztet.' A munkavégzés alatt ugyanis nagyfokú anyagelhasználódás történik, amelynek pótlásához idő kell. A pihenés és alvás szükségessége az egészséges élethez tehát minden körülmények között fennáll. Korunk lázas élete fokozottan igénybe veszi a szervezetet. Ha a fáradtság érzése nem volna, a mai kor embere a természet követelményének tudatára se ébredne. Mindazonáltal mindent elkövet, hogy a fáradtságról, erről a fontos figyelmeztetőről tudomást ne szerezzen. Ezen iparkodásában sok racionális eszközt használ föl, sok tekintetben azonban a legirracionálisabb módon jár el. Nyilvánvaló, hogy rendkívül vak eljárás a fáradtság érzését mérgekkel: nikotinnál, alkohollal, vagy pláne morfiummal elbódiíani. Ezek a szervezetet mérgezik, • anélkül, hogy annakr'helyreállitását szolgálnák. Bizonyos mértékben racionálisabb á köffeítí használatéi. áffiéljrá munkaképességet is fokozza, azonban a működő szervek és izmok vérellátásáról is gondoskodik. A mindennapi élet fel is használja ezt a hatást kávé, tea, cacao, csokoládé alakjában, amelyek mindegyike tartalmaz több-kevesebb koffeint. A kofefintartalmu élvezeti szerek mérsékelt használata csak túlzással mandható károsnak, sajnos azonban nagyon sokan túllépik az egészséges ember számára megengedhető határt. Az orvos kezében azonban, aki a beteg szervezetét ismeri és megfigyeli, értékes eszköz a koffein, mint gyógyszer és mint stimuláns a Kóla és más koffeintartalmú stimuláns gyógyszer alakjában. Érdekes, de sikerre tulajdonképen nem vezető kísérletekre számolt be néhány éve Weichard profeszor. Ö már a fáradtságot okozó . »keriotoxin«-t is, sőt annak ellenmérgét is feltalálni vélte. A fáradság mesterséges profilakszisa ma még utópia. A fáradtság ellen természetes utón kell védekezni. A fáradtság kóros formája a kimerültség, amely már betegségszámba megy. A helyes védekezés a helyes munkabeosztás. Nem kevésbbé fontos azonban a szervezet erőben tartása és a helyes táplálkozás, mivel a munka során elhasznált anyagok csak megfelelő táplálkozás mellett pótolhatók. A helyes táplálkozás révén a munkaképesség fokozódik és igy a fáradtság aránylag későbben következik be. A fáradékonyság igen gyakori oka a vérszegénység és a nauraszthenia. • Az utóbbi időben kétségtelenül beigazolódott, hogy nemcsak a táplálék menynyisége is óriási szerepet játszik a munkaképesség fokozódásában. így például kimutattatott, hogy a vitamin nélküli táplált állatok és emberek csakhamar munkaképtelenek lesznek, tehát a vitaminszegény táplálékon élő egyének munkaképessége csökken. A vitaminadagolás igen kedvezően hat a vérszegénységre és a neudasthenidra. tehát a céltudatosan rendszeresített vitamindus táplálkozás igen alkalmas az egészség és munkaképesség megvédésére és helyreállítására. Az Arnea tápszergyár által forgalomba hozott vitaminkészítményeket számos orvos Ilyen irányú tapasztalata alapján a legjobb eredménnyel lehet alkalmazni. Fő természetesen a türelem, amely mindig meghozza gyümölcsét: egy nap alatt nem lehet azt a sok károsodást, amelyet a helytelen életmód és táplálkozás előidézett, reparálni. A vitamintápszer néhány héten való rendszeres szedése azonban az idegek károsodását reparálja, a vérképzést javítja és a táplálékanyagok kedvező felhasználását elősegíti. Ha tehát a fáradtság problémája még ma is — probléma, a fáradtság elleni védekezés a tudomány haladása folytán értékes eszközökkel gyarapodott a helyes munkabeosztás és célszerű táplálkozás segítségével. \ (Dr. P. L.) Sakálok Irta: Kosztolányi Dezső Sárgát és pirosat ittunk össze-vissza zöldet is. mindenféle vad színeket. Egész éjjel üvöltöttünk. Hajnali négy felé cihelődtek a cimborák. Künn csöpörgött a fekete, januári eső. Én megkértem Patakit, hogy nála aludhassak. Ebben az időben gyakran háltunk egymásnál, a változatosság kedvéért. Mivel húsz évesek voltunk s csak Írói pályára készülődtünk, egyéb dolgunk nem akadt, mint hogy az életet minél gyorsabban megösmerjiik. Ilyen ricsajok után különös öröm elszenderedni idegen helyen, más ágyban, más ágynemük, más szagok között, egy keltőóra ketyegésénél, melyet még nem hallottunk s másnap, késődéiben korhely kedvvel furcsa zajokra serkenni, csodálkozva megpillanatani egy ismeretlen seprőt. gyertyatartót. Barátomtól kaptam hálóinget, éppoly rongyosat, gombhijasat, mint otthon az enyém. Egy huzatlan párnából ágyat vackoltam a díványra, lefeküdtem, magamra huzva valami lószőrtakarót. Ezen a napon dühösen dohányoztam. Elszívtam vagy negyven cigarettát. De itt fektémben még rágyújtottam egyre. Fiatalságunk oly tűrhetetlenül édes volt, hogy valamivel csak el kellett keseríteni. Pataki egy darabig álldogállt előttem. Aztán kezében egy porcellánkancsóval kifelé indult. Felkönyököltem rögtönzött vackomon: — Hová mégysz? — Ki a konyhába. — Minek? — Vizet hozni. Neked, hogy reggel majd mosakodhass. — Aha — hümmögtem. Házigazdám figyelme, nem igen hatott meg. Inkább bosszúsággal töltött el, hogy itt hagy. Undorodva gondoltam a tisztálkodás évszázados előítéletére is. — Mingyárt jövök — szólt már elmenőben. — Mi az a »mingyárt?« — Egy perc múlva. — Maradj — mondtam tűnődve és körülnéztem a kopott hónaposszobában. Maradt. Már nem tudtunk mit mondani egymásnak. hiszen sülve-főve együtt voltunk — utóbb is tiz óra hosszat — s általában már mindent megvitattunk, mindent elintéztünk, letárgyaltunk, befeketítettünk, a világirodalom dicső halottjairól pedig már régen lerágdostuk azt a maradék húst, melyet az előttünk járó nemzedékek még meghagyták rajtuk. Őszintén szólva egymást is szörnyen untuk. Barátságunk cudar varázsa azonban éppen abban rejlett, hogy ennek ellenére sem tudtunk elválni. — Mit akarsz? — érdeklődött Pataki. — Nézd — botladozott a nyelvem s még fogalmam se volt, hogy mibe kezdek. — Mondd, öregem, de őszintén, öregem, mit szólnál, ha nem találnál itt, mire visszajössz? — Hogy-hogy? — kérdezte s ámulva pillantott rám álmos szemével. — ügy. hogy egyszerűen nem lennék többé itt. — Elbújnál valahová? — Nem. — Kiszöknél? — Dehogy. — Vagyis kiugranái az ablakon? — Azt sem. Csak eltűnnék. — De hogyan? — Épp ezt nem tudom. Tegyük föl. hogy eltűnnék. Eltűnnék szőrén-szálán, örökre, titokzatosan, de oly alaposan, hogy sohase jönnétek nyomomra. Még pedig azalatt, amig te künn jársz. — Ja úgy — szólt Pataki. Már értem — s helyeslőleg bólintott, mint minden marhaságra s komolyan töprengeni kezdett... — Hát kérlek. — Várj. Haladjunk pontról-pontra. Szóval te most kimégysz, künn maradsz egy percig — mondjuk két, de addig sem, csak addig, amig a kancsót tele nem csorgatod vízzel s visszajövet kezedben a kancsóval észreveszed, hogy a dívány üres. Minden úgy van, ahogy volt. A párna, a lószőrtakaró is. Alig gyürődött össze jobban. A lámpa is ég. Csak én hiányzóm. Teljesen. — Pardon — vetette közbe — a ruhád is itt lenne, a nadrágod, kabátod? — Minden. Érintetlenül. Csak én nem. — Az ablak nyitva. — Csukva. A roló leeresztve. Ahogy most van. — Érdekes — szólt és látszott, hogy valóban érdekli. — No mit csinálnál? — Először is körülnéznék. — Hogyan? — így — mutatta. — Tévedés. Még nem ilyen riadtan néznél körül. Hiszen még nem is gyanítanád, hogy miről van szó. Vicc — gondolnád, vagy öngyilkosság, szóval olyasmi, amit eszünkkel is fölfoghatunk. Attól nem rémülünk meg ennyire. Elég az hozzá, az arcjátékod kissé túlzott. — És most? — Most valamivel jobb. Gyerünk tovább. A kancsó még a kezedben van. — A nevedet mondanám, előbb hangosan, aztán halkabban: István? István? — Helyes. Kérdőformában. De csak egyszer. Egyetlenegyszer. Alig ejtenéd ki, tüstént megéreznéd valamiből — talán a csöndből, ami körülvesz — hogy már nem vagyok itt s nincs kihez beszélned. A tárgyakhoz nem beszélünk — szóltam keményen, majdnem mérgesen. — Legalább is azok nem, akik épeiméjüek. — Jó hagyta rám és sietve folytatta már egészen belemelegedve. — Letenném a kancsót a földre. Nyomoznék. Keresnélek itt-ott, a dívány alatt, az ágyam alatt, a ruhásszekrényben. Azt hinném, hogy ugratni akarsz. Széthánynám az ágyneműt. Utána az ablakhoz rohannék. — Kitűnő. — Fölszakiiánám az ablakot s kihajolnék, a járdára néznék, a kocsiutra, hátha ott fekszel holtan, véredbe fagyva. De nem vagy ott. — Hányadik emelet ez? — Negyedik. A kis mellékutcán senkise. Ismét kiabálnék, le az uccára. Semmi válasz. Most becsapnám az ablakot. — És ekkor borzonganál össze először igazán. — Újra keresni kezdenélek, már egészen képtelen helyeken, egy törölköző alatt, egy zsebkendő alatt, rendszertelenül, lármásan, úgyhogy közben egy széket is feldöntenék. Hirtelen mentőötletem támadna. —• Micsoda? — Az, hogy talán mégis csak kijutottál a lépcsőházba vagy az uccára. — Be van zárva az ajtó? — Be. Nálam a kulcs. Ez tehát valószínűtlen. A konyha mellett az előszoba ajtaja. Ha közben álkulccsal nyitotta ki. okvetlenül meghallom. És mit keresnél ezen a csatakos éjszakán az uccán, meztelenül? Csak egy megoldás maradna. Az, hogy megörültél. # — Gyönge megoldás. Azért nem látnál, mert megőrültem? Gyönge. — Mégis ez villana át a fejemen s már nem volna tovább maradásom a szobában, már félnék egyedül. Mindenesetre leszaladnék a házmesterhez, tőle tudakolnám, hogy nem engedett-e ki egy urat, ingben. Feljönnék vele együtt. Bonyolult bűntényt sejtene. A rendőrségre loholnék, a mentőkhöz telefonálnék... — Hamis — kiáltottam erélyesen s mutatóujjamat tiltakozva fölemeltem. — Mindaddig hibátlan volt, hogy menekülni akarnál a szobából. Csakhogy drágám, már nem bírnál. Abban a pillanatban tudniillik. mikor eszedbe ötlene, hogy én őrültem meg, már te lennél az őrült. — Kicsoda? — Te, te. — Miért? — Mert ép érzékeiddel győződnél meg arról, hogy most olyasmi történt, ami a világ teremtése óta nem történt: a m nem fér a koponyádba, ami szétrepeszt az értelem korlátjait, ami maga a téboly A világ egyszerre elferdülne előtted Hátgerinceden hideg futná át, mint egy vékony vizsugár. Ezek a tárgyak rádfir, forognának, te pedig szépen, csöndesen visszafintorognál rájuk. Vigyorogni kezdenél.. — Örült — mondta Pataki — ajkán ■wr* i egy hideglelős mosollyal. — Te vagy ai őrült. \ ". Kezében reszketett á kancsó. Arca olvan fehér lett. mint a * . kancsó. Rám meredt. * — Na szóltam — most menj, és hozd azt a vizet. Késő van. Aludjunk; Egyet lépett, de nyomban megállt. — Kérlek — rebegte — jöjj ki velem a konyhába. — Csak nem félsz? \ "* — De. Félek. v - ‘ v ’ Leugrottam a díványról, kikisértem az előszobába, onnan a konyhába. Babrált a csappal, locsogott a viz. A jéghideg kőlapokról úgy kapkodtam meztelen lábaimat, mintha parázson járnék. Amikor visszatértünk. Pataki didergett. — Sokat cigarettáztam — mormogta biinbánólag — egy kis nikotinmérgezésem van — és rágyújtott egy uj cigarettára. — Feküdj le — tanácsoltam. — A szoba már egészen kihűlt. Szájában a cigarettával vetkőződött.1 Úgy zökkent be a nyikorgó rézágyába is. A lámpát eloltottam. Csak cigarettájának parázsa világította meg a szoba ko-l mór, téli éjszakáját. ) Sokáig hallgattunk. , ' ö szólalt meg először: — Mondd, hogv jutott az eszedbe? — Magam se tudom. — Voltakép semmi értelme — biztatgatta magát. Badarság. < — Az. — Ha lehetséges volna, nem volna, rémületes. De lehetetlenség. Arra pe-j dig, ami lehetetlenség, nem érdemes' gondolni. — Csak arra érdemes gondolni — vágtam vissza hetykén — ami lehetetlenség. Csak ez az érdekes, ez az izgató. Nézd a divatos kisértethistóriákat. Ézek engem mindig untattak. Mert az,; hogy valaki, aki egyszer élt, föltámadjon. természetes dolog s még természetesebb. hogv régi otthonába menjen vissza, — hová is mehetne szegény? — és az aztán a legtermészetesebb, hogy cafatas ruhájában, cafatos húsával ne a napvilágnál botorkáljon, hanem á sötétség leple alatt, lehetőleg éjfélkor, különben feltűnést keltene és elfogná az első sarki rendőr. Észszerű regényesség ez. kopott, szakállas hatásvadászat. Az igazi rejtély az, amit én eszeltem ki.j Csak az ilyesmi borzaszt meg. Az, ami-] nek egyáltalán nincs semmi magyará-j zata. Tudod, mitől szoktam én -félni?' Például attól, hogy éjszaka, mikor aludni megyek, a paplanom alatt egy< fekete kost találok, természetesen he-i verészve, mintha mindig ott lett volna,' csak most venném észre először. Vágyj hogy amint hazatérek és elkattintom aj villanyt, szobám közepén egy parasztlegény áll, borjuszáju ingben, pántlikás,! lakodalmi kalapban, bambán mosolygó,' kedélyes arccal és azon csodálkozik! hogy én csodálkozom rajta. Bonyolult dolgok ezek, öregem. — Mély dolgok, öregem — helyeselt« Pataki, nagyon mély dolgok. írd megf — Talán — ásítottam nyegle fölénynyel, — majd egyszer. No szervusz, j — Szervusz. Bucsuzásunk ellenére mégse váltunkéi egymástól az álom keresztutjaia Aj rolóréseken már fölrémlett a moslékszin januári virradat, mikor mi még egyrei hánykolódtunk s csikorogtak alattunk aj rossz ruganyok. Engem csak most fogott el igazán a rémület, hogy csak ugyj eltűnhetek erről a világról, hogy hopp, minden ok nélkül, csodálatosan. j Hét felé aztán szinte egyszerre alud*, tunk el. mi ifiu sakálok, irótanoncok, iz-j gatottan, zakatoló, vérbő szívvel, az elé-^ gedettségnek azzal a fennkölt tudatával, hogy erre a napra való minden fontos, halaszthatatlan munkánkat kitünően elvégeztük. ENGLESKI MAGAZIN Beograd VukaKarađžićaul. 18. Telefon 24-98 Zagreb Strossmajerova 10 — Telefon 16-56 E'aö'endÜ úri divatáruház. Saját mütermé* bsn ké zit mé tók után ruhát és fehérneműt Eredeti Burberry Weatherproots
