Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
80. oldal RÁ CS MEGYEI NAPLÓ 1927. december 25 Császári kihallgatás (Jelenet a Jovéniénus császár cimü széphistóriából) Irta BENEDEK MARCELL (A császári palota előtt. Háttérben a fantasztikus vonalú palota. Baloldalt fák; ezeken túl egy tó vize csillan ki. Jobboldalt szintén néhány fa. A szin középtől kissé jobbra, ferdén, emelvény; fölötte négy kopjarud baldachint tart. Cimerrajzok, császári sasok és egyéb jelvények. Az emelvényen két trónszék: a nézőtől balra a császárné, jobbra a császár ül. Egy lépcsőfokkal lejebb, a császár baloldalán, puffon Mme Dumoulin. A császárné előtt, féltérden, Petit-Ami, kezében illatszeres ládikával. A császári pár mellett jobbról-balról sötétbarna bőrű legyezőslányok. Hátuk mögött hosszú bottal a főceremóniamester. Közvetlenül az emelvény mellett jobbról-balról alabárdos testőrök. Túl rajtuk, félkörben, jobbra is, balra is: az udvari nép. Katonatisztek, diplomaták, magas funkcionárusok, udvarhölgyek. Az egész olyan hatást tesz, mint egy jelmezbál: a legkülönbözőbb kor- és országbeli ruhák szerepelnek. A császár XIV. Lajos módjára van öltözve, hatalmas barna parókával, bajusz s szakáll nélkül. A császárné Stuart-gallért visel. A legyezőslányok egyiptomi ruhában vannak, a testőrök római légionáriusok, a diplomaták stb. kissé fantasztikus , de modern jelmezeket viselnek, Mme Dumoulin rokokóruhát, fehér parókával. Ragyogó napsütés. A függöny felgördültekor semmi sem mozdul, csak a legyezőslányok legyezgetik a császári párt s a hölgyek magukat. Néhány pillanatnyi csend.) Császár (gőgös merevséggel ül a helyén. Amint fejét megmozdítja és látszik, hogy szólni akar, a főceremóníamester háromszor koppant hosszú botjával. Néma, de izgatott mozgolódás támad, minden szem várakozóan mered a császárra az asszonyok arcán látszik valami földöntúli kéj előjele.) Császár: Jó idő van. (Fölszegi fejét és újra megdermed.) Az egész udvar (úgy tesz, mintha mennyei kijelentést hallott volna- Minden arc t '.gyog; a császári szó kiejtése alatt megszűnt mozgolóás fokozódik. A következőket előbb suttogva mondják, aztán szabályos crescendóval erősödik a szavuk morajjá, majd végül lelkes, ritmikus kiáltássá.) Hallotta? — őfelsége azt mondta — Jó idő van — jó idő van — jó idő van — jó idő van! jó idő van! jó idő van!! A főceremóniamester (pálcájával üti a taktust, mint egy tamburmajor. Bal öklével jelzi a »fortissimo«-t.) Mndenki: JÓ IDŐ VAN!! JÓ IDŐ VAN!! (A főceremóniamester »beint« a láthatatlan kürtösöknek, akik tusst fújnak és egy coda-val lezárják a kórus kiáltásait, ismét néma, dermedt csönd.) A császárné (üdvözült hangon): Petit- Ami, az első számú flaconomat! Meg vagyok hatva! Petit-Ami (tizenötéves, bájos fiú, selyemben, átnyújt egy üvegcsét a császárnénak, miközben rajongva néz rá.) A császárné (szagoltatja az üvegcsét): 'Ah mindig elszédülök, ha váratlanul csendül fülembe felséged hatalmas szavai Mme Dumoulin: Charlotte! Charlotte! 01 maradja a könnyzacskómmal? Tud’atná már ogy mindig sirva fakadom, a Őfelsége angját állok. (Egy fiatal leány előlép az udvari nép közül és átnyújt egy díszes zacskót Mme Dumoulinnek, aki hangos szipogással illeszti a szeméhez.) (A császár merev gőgjén mindez nem változtat.) Severus főminiszter (a császár elé lép): Császári Felség! Legkegyelmesebb uram! Bár e magasztos pillanat, amidőn császári felséged hangja még mindnyájunk szivében tovább rezeg, nem alkalmas arra, hogy közönséges halandók hangja szentségtelenitse meg a császári kert felséges levegőjét: (nyel egyet) mindazonáltal, tekintve, hogy Felséged hat órára méltóztatott legkegyelmesebben elrendelni az általános kihallgatásokat: kötelességem legalázatosabban emlélekzetébe idézni Császári Felségednek, hogy a kitűzött idő elérkezett. Császár: Végezzünk gyorsan a kihallgatásokkal. Napnyugta' előtt még fürödni akarok. Remélem nincsenek sokan? Severus: Három legalázatosabb alattvalóját készültünk abban a végtelen szerencsében részesíteni, hogy Császári Felséged legmagasabb szine elé járulhatnak. De ha Császári Felséged sokallani méltóztatik ezt a számot-----Császár: Csak jöjjenek. Ez a teher már együtt jár a császársággal. (Általános ah! — Némajáték: a következők alatt a császárné átveszi Petit- Ami-tól az üvegcsét, Mme Dumoulin Charlotte-tól a könny-zacskót.) Severus: Theobaldus mester! Theobaldus mester! (Egy középkori tudóskülsejü férfiú előbukkan az udvari nép közül, kezében nyitott könyvvel és ludtollal, övén tintatartó.) Theob.: Itt vagyok, kegyelmes uram... Severus. Ezt az igazán császári szót azonnal fel kell jegyezni az örökkévalóság számára! Theob.: Amint látja, kegyelmes uram, magamtól is nekikészültem már. (Féltérdre ereszkedik a szin baloldalán és ir.) Csak jöjjenek... ez a teher... Főceremóniamester (egyet koppant botjával és int a jobbold. színfalak mögé.) Császár: Ki az első? Severus: Commodius báró, aki a föníciai háborúban zabkenyeret szállított dicső hadseregünknek s most részint azt akarja megköszönni, hogy Felséged legkegyelmesebben bárói rangra emelte, részint pedig., de már itt is van, személyesen adhatja elő legalázatosabb kérését. Commodius báró (ötven körüli, kövér ember, színes frakkban. Előbb mélyen meghajol, aztán féltérdre ereszkedik a császár előtt.) Császár: Beszéljen. Commodius: Fogadja Felséged lega'ázatosabb köszönetemet a legmagasabb kitüntetésért. Császár: ön megérdemelte a kitüntetést. Azt hallottam, igen Ízletes volt a zabkenyér, amelyet dicső hadseregünknek szállított. Cunctator, hadügyminiszter: Úgy van! Úgy van! Én is azt hallottam! Commodius: Felséged érdememen felül A békeangyal Kelen Imre rajza is kitüntet. De ha szabad volna még valamit kérnem ... azért esedezem, hogy kegyeskedjék legmagasabb látogatásával megtisztelni azt a szerény jótékonysági intézményt, amelyet legalázatosabb szolgája alapított. Császár: Mi az? Commodius: A hajléktalanok menedékhelye. Császár: Hajléktalanok? Kik azok a hajléktalanok? Commodius (zavartan): Olyan emberek, Felség, akiknek egyáltalán nincs lakásuk... nincs hol lehajtani a fejüket... Hidak alatt, padokon hálnak és ezzel nagymértékben veszélyeztetik a közrendet és a közbiztonságot... Mme Dumoulin: Fidonc! Miért nem mennek ctelbe? Császár (a miniszterhez): Mit hallok, Severus? Ön nem hajtja szigorúé“ végre azt a törvényt, hogy tilos a híd. . alatt és a padokon hálni? Severus (dadogva). Felség... én... én... Császár: Hát minek hozatom én a törvényeket? Justinianus (igazságügyminiszter) (elégedetten dörzsöli a kezét): Severus megbukott! Császár: Commodius báró, legközelebb megtekintjük azt a menedékhelyet. Kiváncsi vagyok, miféle emberek mernek az én birodalmamban hajléktalanok lenni Cslcserin Primo de Rlvera Baldwin Brland
