Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
30. oJđat BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1927 deceinb er 25 Zsidóság és kereszténység A Krisztushivő zsidók problémája — Katholikus és zsidó főpapok cikkei a Bácsmegyei Napló részére Ä zsidóság kebelén beiül ul szekta van kialakulóban: a Krisztushivő zsidók szektája. Ma már a legtöbb európai állam zsidósága körében folyik a Krisztushívó zsidók téritó munkája, eddig meglehetősen kevés eredménnyel, hiszen a zsidóságban mindig kevés volt a hajlandóság a szektárius törekvések irányában, még kevésbbé mostanában, amikor a zsidóság érdeklődése nem annyira vallási, mint inkább zsidó nemzeti Irányba terelődik. Ha a Krisztushivő zsidók mozgalma lényeges eredményt nem is ért el, de kétségkívül igen nagy feltűnést keltett ngy a zsidók, mint a keresztények között Keresztény és zsidó egyaránt nagy érdeklődéssel, szokatlan kíváncsisággal figyeli ezt a szektárius mozgalmat és rendkívüli módon érdekli az uj vallási mozgalom lényege, tartalma és mibenléte. Erre a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel felkértük dr. Kovács István pápai prelátust, becskereki apátplébánost és dr. Nicdermann Mór becskereki főrabbit, hogy a kereszténység és a zsidóság nézőpontjából egy-egy cikkebn ismertessék nézetüket, véleményüket, állásfoglalásukat a Krisztushivö zsidók mozgalmát illetőleg. Mindkét nagytekintélyű pap szives volt kérésünknek eleget tenni és egy-egy cikket írtak a Bácsmegyei Napió részére. Dr. Kovács István prelátus rendkívül érdekes cikkében ebből az alkalomból kiterjeszkedett a zsidókérdésre, a zsidó faj és vallás problémájára, a cionizmusra és sok ezzel Összefüggő aktuális problémára is. A cikk a következő: A zsidó probléma Irta dr. Kovács István vellkibecskercki prelátus-plebános Krisztus születésével megjelent a zsidó Probléma. Csaknem kétezer esztendő viharzott el azóta és e probléma még mindig megoldatlan: a zsidóság nem fogadta be a kereszténységet, amiképen a kereszténység sem fogadta be a zsidóságot Az evangélisták között a szárnyaló •sast Szent János égi bőlcseséggel tárja fel ennek okát az Igéről Írván: »Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be őt*. Emberi mivoltunktől elválaszthatatlan sajátosságunk, hogy minden jelenségnek fürkésszük okát, mert Így véljük fellelhetni megértését megfejtését. A zsidóproblémát is ngy fogjuk az Igazság szolgálatában megérteni, ha feltudjuk kutatni és megblrjuk lelni az okokat, miért nem tudott két évezreden át már a zsidóság és kereszténység egymásra találni. Épen napjainkban talán nagyobb az ellentét a kettő között, mint bármelyikében a letűnt századoknak. Ha valamikor, hát e mi időnkben igazolt a foglalkozás a kérdéssel: honnan az ellentét? Megfejtésül szolgál ehhez, ha egymás mellé állítjuk a zsidóság és kereszténység lényegét legszembeszőköbb megnyilatkozásában. Még mindig nagy a vita: mi is voltakén a zsidóság? Vannak, akik úgy vélik: csak faj. Sokan ngy állítják: csak vallás. Ezt jelentette ki legutóbb is hivatalosan a budapesti zsidó hitközség a kormányhoz benyújtott memorandumában. Féligazságét hirdet az egyik is és a másik is. A zsidóság faj •itt vallás egyszerre és e két tényező adja egységét. Bizonyság erre: mikor megjelenik a történelemben, nemzeti életét, hazája alkotmányát egyaránt egyetlen intézmény nyújtja, szabályozza és biztosítja: a teokrácia. Ez pedig azt jelenti: a zsidó nép egyedüllvé vált a vá'asztottság révén, állami szervezetének, nemzeti élete minden megnyilatkozásának, kultúrájának, társadalmi és gazdasági berendezkedéseinek egyetien forrása a klny fiaiké itatás. a vallás kódexe, a Szentirás. Ezért a zsidóságnál faj, nemzet, haza és vallás egy és ugyanaz. Ebben a szidóség kivételt nem ismerő zártságot kévetetu Ezzel szemben Krisztus a kereszténységben a katolicitást, a legteljesebb egyetemességet hozta és nyújtotta. »Elmenvén az egész világra, tanítsatok minden nemzeteket...« A kereszténység eme katelicltásának felfogásában is sok még a tévedés. Szeretik a katolikus Egyházat internacionállsnak és az internaclonálizmus egyik képviselőjének tartani. Fölötte snlyos tévedés. Nemzeti jelleget; országhatárokat egyetlen intézmény sem tartott annyira tiszteletben, mint éppen a katolikus Egyház. Már az első pünkösd ftrmepén, mikor az apostolok legelső Ízben jártak el téritői tisztökben »kezdőnek szólani különböző nyelveken«: a Jelenlévők nyelvbéli különbözőségéért a csodák magasságaiba emeltettek és emelkedtek. A faji, nemzeti jelleg és nyelv ilyetén tisztelete végigvonul a katolikus Egyház csaknem kétezeré vés múltjával és az egyik legnagyobb dicsősége: ez irányban mindmáig megmaradt! A katolikus Egyház nem nemzetközi, internacionális, hanem »super«-nacioná- Us, nemzetek-íelettí, amiképen idö-feletti és tér-feletti. A zsidóság kizárólagos választottságának és zártságának jellegénél fogva nemcsak nem tudta felfogni a kereszténységnek o legteljesebb egyetemességét, de megdöbbent tőle, faji és vallási, azaz egész énjének pusztulását látta benne s ezért ellene fordult. így érthető nagyon is, bár Krisztus emberi mivoltában belőlük és közülök származott »övéi be nem fogadták őt«, sőt megfeszítették. Ez az összeütközés nyújtotta az Istenember és a választott nép tragédiáját egyszerre. Emberi okoskodás megáll az Istenember alakjánál, aminthogy minden emberi tapasztalás fennakad a szidóság jelenségénél. Dacol ez minden történeti törvénnyel. A főnfclaiak, babiloniak, egyiptomiak, kartágóiak, görögök, rómaiak elvesztették politikailag országukat és eltűntek mindenestől Pedig világbirodalmak voltak. A zsidó kicsiny nép volt, elvesztette országát politikailag, de egyben szét is hurceltattak és szétszórattak a világ minden tája felé s mégis ma többen vannak, mint bármikor is voltak. Nincs hazájuk, még közös nyelvűket Is mily kevesen ismerik közülök és mégis nincs nemzet, melynek faji öntudata anynyira erős volna, mint a zsidóé. Nem élnek zárt egységben és mégis nincs az a földrajzilag és alkotmány által körülbástyázott ország, meg nemzet, melynek egysége és egyetértése vetekedhetnék a zsidósággal. Nines kirií'yuk, de a történet folyamán oly sok király hajolt már meg előttük. A zsidóságnak talán \%-s ha talán szántó-vető, de azért mindannyian aratnak: a pénznek birtokosai és kormányosai is voltak mindenkoron. Csupa ellentét és csupa rejtély! Kortár.sai vagyunk a zsidóság öntudata újabb megerősödésének. Nem akarom mondani; ujjáébredésének, mert sohasem aludt, önmaguk is ez irányzatot, illetve jelenséget a*zionizmust fogalmával jelölik. Csak tisztelettel tudok e törekvésüknek adózni, mert a történelem igazságaihoz térnek vissza és ezzel a valósághoz jutnak. Az igazság megvallása dicsőség, ha mindjárt szenvednünk is kell miatta. A ietagadás mindig gyalázat. Még akkor is, ha hasznot hoz. Amikor a zsidóság már nem csak érzi és nem csupán szive titkos rejtekében meri megvaliani egész mivoltát, hanem nyíltan vallja; a zsidóság valiás és faj: aj Sinaikoz érkezett — megtalálta önmagát. A politikai életbe meg mikor a zsidóság kiviszi a meggyőződését: akik kétezer év óta annyit szenvedtek és annyit restelkedtek mtvoltukért vannak annyira öntudatosak és bátrak is, hogy zsidólisztákkal vesznek részt a választásokon és csak nagyon kevés kivétellel valamennyi zsidó erre a lisztára szavaz is: oly erkölesl erősségről adtak letagadhatlan és elmagyarázhattam fényeskedő bizonyságot, mely elismerést vált ki minden elfogulatlan lélekből. Ezt a magasságot csak akkor látjuk igazában, ha viszont elgondoljuk: mily messze vagyunk mi keresztények attól a bátorságtól, hogy épen ezt a keresztény mivoltunkat merjük kivinni akár csak a politikai életbe,., És épen ez a különbség adja: mily és mekkora eltévelyedés az antiszemitizmus. Kifejlődését kétségtelenül az okozta, hogy a zsidóság minden vonatkozásban és mindig jobban érvényesült, mint a keresztények. Ezt azonban püfőlésel elintézni nem lehet. Csak okulásból sarjadzott nemes versenyrekeléssel. Meg kell szívlelni: a zsidóság páratlanul egységes és solidáris vallásban, fajban, gazdasági, kulturális, politikai, társadami és minden téren. Üldözöttségéböl sajátjává vált a szívósság. Tanulják el a keresztények a zsidóságtól a vallási és nemzeti öntudatot, kövessék zártságát gazdasági, politikai, kulturális, társadalmi életökben, sajátítsák el szívósságukat és megoldódott az antiszemitizmus problémája, Illetve fölöslegessé vált. Szolidaritással szemben csak szolidaritás érvényesülhet. Erényen csak erény diadalmaskodhat. Erőszakosság még a gonoszság ellen sem fegyver, mert Itt is csak egy győzedelmeskedhefcik: az igazság. Az igazság érvényesül a cionizmus által is: visszaadta a zsidóságnak a bátorságot, hogy annak vallják is magokat, amik teljes énjükben. Közelebb hozza-e a cionizmus a szidóságot a kereszténységhez? Dr. Niedermann Mór, a kiváló becskereki főrabbi, a nagy zsidótörténelemtudós, a zsidó történelem szektárius mozgalmaival foglalkozik értékes és érdekes cikké-Emberi okoskodás igy tanit: mikor ennyire fellángolt a zsidóságban az egyéniség öntudatossága, ez csak megerősíti ragaszkodásukat eddigi mivoltukhoz, vagyis a kereszténységtől inkább eltávolodtak, mintsem közeledtek hozzája. De itt is rejtélyre bukkan a puszta emberi bölcsesség és bölcselkedés. A zsidóság napjainkban többet foglalkozik Krisztussal és benne a kereszténységgel, mint bármikor. Valahogyan érzik: mégis csak összetartoznak. Azonban ők nem akarnak menni Krisztushoz, hát Krisztust gondolják magukhoz hozhatni Innen a jelszó: Krisztust a keresztények elvették tőlünk, viszsza kell venni, mert közülök támadt, tehát az övék... Nem egyszer hallottam már zsidó ajkakról a vádat: a kereszténység kisajátította Krisztust! ök tehát visszakövetelik! Kereszténység és zsidóság eme sorsdöntő perében egyedül Krisztus mondhat Ítéletet. S ez ítéletet meghozta és kihirdette maga Krisztus: »Már nem mondalak titeket szolgáknak, merta szolga nem tudja mit mivel az ő ura; hanem barátaimnak mondottalak titeket... Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket...« (Sz. Ján. 15, 15—16.) Tehát a kereszténység a zsidóságtól Krisztust sem el nem tulajdonította, sem ki nem sajátította s ezért nem lehet öt a zsidóságnak sem visszavinnie, sem visszasajátltania... Ha pedig mégis csak kell találkozniuk? Itt már a jövendő kapujához értünk. Ml keresztények az Uj-Szövetség őrök Igéi révén tudjuk e kérdésre a csalatkozhatlanul igaz feleletet. A zsidóság még elzárkózik ettől Lecáfolhatlan tények: Krisztus megjelenésével megszűnt a zsidóság földrajzi és politikai egysége és zártsága s megszűnt a teokráciájuk kizárólagossága. Egybeesik ezzel hazájuk elvesztése, népük szétszóratása. A cionizmussal mikor megtalálják önmagukat, nekem az a felfogásom és érzésem: uj Sinaira lépnek, hol várakozik reájuk a második törvényadás a legteljesebb egyetemesség, a katolocitás Krisztusban. E második törvényadást hogy mikor fogadja el Izrael, erre a választ csak a »századok atyja« adhatja. ben, melynek egyik-másik részén valóságos szenzáció. Dr. Niedermann Mór főrabbi nagyszerű cikkét alább közöljük: A »Krisztushivő zsidók« szektája Irta dr. Niedermann Mór velikibecskereki főrabbi Minden vallás történetében találkozunk szektárius törekvésekkel. Ezen törekvések rendesen nagy lelki megrázkódtatások, például háborúk, forradalmak után jelentkeznek, de gyakran a vallás tanításainak nem ismerése vagy félreismerése, avagy politikai vagy társadalmi nézeteltérésből fakadó dac a feleke«eti egységből való kiválás oka. A zsidó vallás szektái is ez utóbbi okokon alapulnak. A kereszténység kialakulásának korában, amikor az önálló zsidó nemzeti állam a felbomlás jeleit mutatta, az Írástudó bölcsek a nemzeti zsidóságot tisztán vallási zsidósággá akarták átalakítani és hogy e vallási egység fenmaradhasson, a törvények »kerítését« vonták a szétszórt zsidóság köré. Ezen vallástörvények határolták el a zsidóságot az idegen külvilágtól és megvédték a közösséget a környezetbe való beolvadástól, egy asszimilációtól. Fontos volt tehát, hogy minden zsidó tanulja és ismerje meg a vallástörvényeket, hogy foglalkozzék az írás magyarázatával De már abban az időben akadtak zsidók, akik nem ismerték fel az önfentartás ösztönéből eredő ezen intézkedéseket és ügyet nem vetve az írás tanulására, végezték egyszerű, zajtalan napi foglalkozásukat. Ezek a zsidók nagyobbára földmivesek voltak, tehát parasztok vagy ahogy a bölcsek őket nevezik: ambaárec-ek. Ez az elnevezés későbben minden Írástudatlanra vonatkozik és a Talmud igen gyakran’nem épen barátságos módon nyilatkozik róluk, mint olyanokról, akiket elveszettnek gondolt a zsidó közösségre nézve. Ezek az írástudatlanok voltok a fiatal kereszténység első hivel. A nyolcadik században egy újabb szekta kezdődik a zsidóságban: a »karaiták« szektája, melynek megalapítója Anan ben Dávid volt. Ebben az időben a Babyloniában élő zsidóság önkormányzati alapon egy közjogi méltóságot szervezett meg, az »exilarcha« (a szétszóródás feje) méltóságot, melyet az ott uralkodó kalifák is elismertek. Az exilarchát az Írástudók és azok tanítványai választották Az említett Anan ben Dávid, a gyermektelenül elhalt exilarcha nagybátyja örökére pályázott, de mivel a közfelfogás szerint nem volt méltó erre a díszes állásra, mellőzték őt. Ebbeni elkeseredésében híveivel együtt az Írástudók ellenségévé lett és veiük együtt a hagyományos zsidóság valláskodexének, a Talmudnak is hadat izent. így alakult ki még Anan életében a »karaiták« (szentirás-olvasólc) szektája, amely teljesen elveti a »rabbanjták« (szentirás magyarázók) törvényrendszerét és a bibliai törvények szószerinti értelmezését teszi meg az uj szekta alapjának. Ezen kiválás után a zsidóságban az egység hosszú évszázadokon keresztül megmaradt és a mai napig nem történt semmiféle vallási szakadás. Azonban a 19. század elején egy más irányú törekvéssel találkozunk a zsidó közösségben. Németországban a Mendelssohn—Lessing-féle felvilágosultság hatása alatt a zsidóság az emancipációt vélte közeledni. Hogy a jogegyenlőségnek semmi útjában ne álljon, a zsidó Ifjúság a német kultúra elsajátítására törekedett nagy lendülettel. És amig a német kultúra iránt egyre me-
