Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
24 oldal BÄCSMEGYEI NTAFLÖ 1Q27. december 25 zony átformálja azokat. A dolog, a munka, a háztartás, a konyha mind betöltik a nappalainkat és már is háttérbe szorították intézeti lányos ábrándjainkat Még olvasásra is alig jut idő, hiszen még a ruhagondok is itt vannak és most már még egy nagy gond szakadt rám, amely elfoglalja időmet: a stafirungom elkészítése. Persze, hiszen majd elfelejtem neked bejelenteni, hogy unalmas falusi életemnek is vége szakad és édesem legközelebbi leveledben elfogadom gratulációdat is, mert — diszkréció mellett elárulom neked, hogy bármily unalmas és eseménytelen a falusi élet ezt mind szórakoztató örömmé lehet változtatni és minden álmunk, vágyunk testet ölt, amikor megjelenik a komoly szándékú — mondjuk t— partner és olyan kedvesen és drágán Viselkedik, hogy még a kezünket sem tudjuk megtagadni tőle, ha megkéri. Én édes Jolánkám, Így használtam fel az esztendős falusi magányom és kivánom neked édesem, hogy olyan boldog légy, mint amilyen a te barátnőd, aki téged számtalanszor ölel és csókol. Kismányal MV.sky Duci Bdcska-Topola. Vidéken nincs alkalom kalandokra Kedves szerkesztő ur! Válaszolva becses kérdésére, hogy ml, vidéki lányok mivel szórakozunk és milyennek képzeljük el az életet, megpróbálok erről beszámolni. Miután saját személyemről van szó, általánosságban igazán nem irhatok, csupán az életünkből közlök néhány momentumot Szőke, magas termetű, jókedvű, tizennyolc éves leány vagyok, foglalkozásom: ügyvédi irodában dolgozom. Nagy igényeim nincsenek, szerény és szolid lánynak ismernek. A jövőtől nem várok mást, mint megértő, szerető férjet, aki nyugodt otthont tudna nyújtani, de ha ezek a reményeim nem válnak valóra, akkor sem esem kétségbe, ha Isten segít, igy Is tudom a jövőm biztosítani. Rövid szabad időmben vagy barátaim és barátnőim társaságában vagyok, ahol ősrégi szokás szerint a jelen nem levők hibáit tárgyaljuk meg, vagy pedig olvasok. Kedvénc Íróm Jókai s ha csak szerét ejthetem, mindig az ő könyveit szerzem meg. Nagy társadalmi életet nem folytathatunk és főkép csak mozielőadásokra járhatunk, ahol kedvenc moziszinészeinkben gyönyörködünk. Harry Liedtke és Lya Mara játéka tetszik nekem a legjobban. Hogy néha valami változatosság legyen egyhangú életünkben, műkedvelő-előadásokat rendeznek, amiben én is tevékeny részt veszek. Az előadásokat követő táncban a vagyonosabb lányok közül forgolódnak a legnagyobb számban az aranyifjak, mert tetszik tudni: itt is a föld és a pénz a legnagyobb vonzóerő. Ennek a kisértésnek az én gavallérjaim nincsenek kitéve, mert még holdban sem lehet találni egy barázda földet sem. Kü'önös kalandjaim még eddig nem voltak: nálunk nagyon kevés alkalom van a flörtre, de ha van, nem mulaszszuk el, bár nagyon kell ügyelni a közvéleményre is. No de megvagyunk jól kalandok nélkül is. Annyira elfoglal mindennapi munkám, s olyan kedvvel do'gozom, hogy nem érzem hiányát semmiféle úgynevezett nagyvárosi szórakozásnak, hanem inkább abban találok élvezetet, ha valakinek ügyes-bajos dolgában részben segíthetek s ha találkozom egy vagyonosnak hitt emberrel, mosolyognom kell pöffeszkedésén, mert mindennapos irodai munkámból kifolyólag sokkal jobban ismerem az ilyenek helyzetét, mint ahogyan ezt szeretnék. Ilyenek a szórakozásaim. Ez a valóság és ha esetleg untattam vele, legyen elnéző, kedves szerkesztő ur, nem tehetek róla, hogy a való kis-é unalmas. Mészáros Juliska Bdcska-Topola. Sportemberek előnyben! A ml falunkban elég jól lehet szórakozni, nyáron minden leánynak a programja az esti séta és a kávéházi mélabus cigányzenét is szívesen hallgatjuk. Napközben kézimunkázunk, vagy a háztartásban segédkezünk. Barátnőimmel sűrűn zongoradélutánokat rendezünk, ilyenkor összejövünk nyo!can-tizen és úgy találjuk, hogy jobban mulattunk, mint bárhol. A tél kicsit unalmasabb, mert különösen hiányzanak az autó-kirándulások. Mert ha falusi leány is vagyok, azért autót is tudok vezetni, sőt ez kedvenc sportom. Mostani programunk a minden vasárnapi mozi és későbben majd korcsolyázni is fogunk. Én az ideált még mindig nagyon szerelmesnek láttam, tehát úgyis képzelem el. Hogy a férjet és az életet milyennek képzelem, erről egyelőre igazán nem tudok szólni, mert erre még sohasem gondoltam és a házas életről abszolút nincs fogalmam. De azért a jövendőbeli férjemtől megkivánom, hogy sportkedvelő ember legyen, autót vezessen, futbalozzon és korcsolyázni tudjon és ami a fő csak engem szeressen... Lőrinc Eta Bdcska-Topola Táncolni és mulatni Sztarlbecsén is lehet Önök arra kértek engem, Írjak a fiatal vidéki lányok életéről, bizony nehéz feladat, de megpróbálom, hátha teljesíthetem kívánságukat A tavasszal kezdem, amikor minden újból nyílik, akkor van két lánynak a legtöbb mondanivalója egymásnak. Tervezgetnek, ábrándoznak. Kiről, miről? Megmondom; arról milyen jó volna, nagyon messze elutazni, egy nagyobb városba, ahol más a környezet és az élet, ott lehet élvezni ezt a szép életet, igy ábrándoznak nagyon sokáig, mig valami vissza nem hozza őket a jelenbe. És kiről? A jövendőbeli férjről. Amilyennek képzeljük? Nem kell, hogy szép legyen, csak tegye boldoggá a feleségét. Mert máskülönben mit ér a házasság? De hagyjuk ezt, ez nem leányoknak való téma. Mert most amig még lányok vagyunk, inkább a szórakozás és a tánc érdekel. Mulatni akarunk, mert ha férjhez megyünk más gondunk lesz. Azért legyen még most, a mulatság és a tánc a legnagyobb gondunk. Nyári szórakozásunk a fürdő, melyet nem adnánk semmiért sem. A nap legnagyobb részét a strandon töltjük el. Ott csónakázunk, tornászunk, átúszunk a túlsó partra, ahol nagy a jókedv. Átvisszük a labdákat és úgy játszunk, mint a gyerekek, sárral dobáljuk egymást, csináljuk az úgynevezett csuszkát és addig csúszkálunk rajta, mig bele nem fáradunk. Vannak, akik reggel lemennek, ott ebédelnek és csak este indulnak haza. És akkor Is nem haza, hanem a kávéházba. Nyári szórakozás még a vacsora utáni séta, amely néha eltart 10—11 óráig is. Télen talán még vigabb az élet, a mulatságokon. Akkor táncolunk ameddig kedvünk telik. Van mikor csak reggel öt órakor ndulunk haza, a jókedvtől sugárzó arcai. Másnap összeülünk és megbeszéljük, hogy mit végeztünk, kit huztunk fel legjobban a fiuk közül, kivel táncoltunk a legtöbbet, kin volt a hölgyek közül a legszebb ruha és a mi a fő, ki mulatott a legjobban. De aztán jönnek napok, melyeken nincsenek mulatságok, azokat a délutánokat olvasással és kézimunkázással töltjük el és este kimegyünk a korzóra. Ha magas hó van, hólabdázni is szoktunk. Repülnek a hólabdák, nem nézzük hogy hova dobjuk. A nevetéstől és a jókedvtől csak úgy cseng a friss téli levegő. A legszebb ha játék közben esik a hó. Ha kifáradtunk a játékban, sietünk haza vacsorázni és azután kimegyünk a kávéházba táncolni és ott eltöltjük kellemesen az estét. Ha pedig nem megyünk a kávéházba, otthon kártyázunk vagy kézimunkázunk. Vannak, akik a délelőttöt a háztartásnak szeltelik vagy irodába mennek, de vannak olyanok is, akik semmivel sem foglalkoznak, csak a vendégeket várják, akik nem jönnek el. Néha uzsonákat is rendeznek, amelyeken egyik túl akar tenni a másikon, ha ugyan lehet és ha sikerül. De én azt hiszem, két lány jobban mulat ha kettesben vannak, mint egy nagy társaságban. Kräutner Médike Sztarbecsel Rádió, sport, könyvek és egy józan férj... Sajnos, a feladott kérdésre csak saját személyemre vonatkozóan adhatok választ, mivel kevés kortársnőm között nincs egy meghitt barátnőm sem, akivel gondolataimat kicserélhetném és ábrándozhatnék a jövőről. így élem egyedül, testvér nélkül szüleim körében a vidéki város egyhangú leányéletéi Célom az, hogy minél többoldalú képzettséget szerezzek, hogy ha bárhova vet is a sors s egyedül kell megjárnom az élet útját: mindenkor és mindenhol bátran állhassam meg helyemet Napjaim ezért tanulással, olvasással, zongorázással, kézimunkával, valamint a házi és gazdasági munkában való segédkezéssel telnek el. Ehhez lehetőleg minden eszközt felhasználok, igy főleg a hűvösebb évszakokban a rádiót is. Ez a világcsoda meghitt barátommá vált, aki sok mindenre kérdezés nélkül megadja a választ s talán túlzás nélkül, mondhatom, hogy pótolja az udvarlókat, akiket kedves, szellemes társalkodóknak s őszinte, jó pajtásoknak képzelek el: ilyet azonban ezideig nem volt módomban megismerni! Istenem! mit irhát a mai viszonyok között egy szegény leány a vágyairól és álmairól? Egy kissé utazni, más országokat és vidékeket látni, megnézni és meghallgatni mindent, ami szép, hogy az élet nehéz napjaiban is legyen mire szeretettel gondolni. Nyáron úszás és evezés, télen egy kis szolidabb tánc s ezzel vége Is van az illúzióknak! Ha nem épitek légvárakat, legalább nem fáj, ha nem teljesülnek vágyaim. A férjhezmenést nem tartom az élet egyedüli céljának, de ha mégis férjhez mennék, úgy az ideált, a jövendő férjemet egészséges, fess, magas, józan fiúnak képzelem, telve életkedvvel, aki bátran néz elébe a jövőnek. Legyen szerénysége mellett sokoldalúan müveit, jó társalgó s jószivüen figyelmes mindenkivel szemben. Az sem válnék szégyenére, ha jó táncos volna. De ha ilyen ti" életes ideál nem is akadna, azt feltétlenül kívánnám, hogy engem hűen szeressen, bennem ne csak a nőt lássa, haiem életének hűséges osztályosát, akivel m'nden gondolatát megossza, érezve a nap minden órájában, hogy van me'!ette/e<ry szerető szív, akinél bánatában vigaszt, örömében együttérzést talál. Ilyen férj mellett még szűkös viszonyok között sem lehet teher az élet, s ha talán néha be is borul az égbolt, NORMANDIAI MARGIT — Wilde Oszkár balladája — Nem vadászom többé, anyám, édesanyám, Lovagok vonulnak városunk piacán. »Ne menj pirosjetős városba, mert véged, Harci mén patája agyontipor téged.* Erre lovagol most sok délceg nemesfl. Elindulok, anyám, Edesem keresni. »Minek egy legénynek ily nagyralátnia, Ne faljon aranyat szegény erdész fia.* Hát tán nem szeret ő, mert apámat olykor Zöldszinii zekében látta Szent Mártonkor? »Lehet, hogy szövi épp drága térítőjét, Váló is teneked orsó meg szövőszék.* Ó hogyha sző, nyomban oldalánál termek, Szálát 'gombolyítom zsarát fénye mellett. »Lehet, hogy vadászik, a gimet szorítja, Hogy mennél utána, hegyekbe csclitba?* Ó hogyha cserkészik sok vig királyfival. Hozzá iramodom s a kürtöm fölrival. »Lehet, hogy templomban imát rebeg ajka. (Boldog Asszony, Anyák, könyörülj meg rajta!)* Ó ka imádkozik, a templomba tartok, Rázom a füstölőt, hízom a harangot. »Jöjj be fiam, jöjj be, orcád olyan sápadt, Édesapád sört tölt, idd ki a kupádat.* De a sok főember mért gyűl ide sorba? Mért a sok fényes szer, a lovagi torna? »Tengerentúlról jött Anglia királya Dicső országunkat ki látni kívánja.* De mért kong a harang olyan szomorúan? Mért mennek siratók földre hajló bubán? »Néném fia halt meg. a nép azt siratja, Amiensi Hugót, mert eljött a napja.* Nem, a feje körött liliom fehérük. Sose temettek igy kemény, erős férfit. »öreg Jeanetteiink az. égbe szállt a lelke, Tudtam, hogy nem bírja, meghal őszre kelve.* Nem öreg Jear.netteünk, nem őt viszik, jaj a Szegénynek nem volt ily setétarany haja. »Hát nem volt atyafi, se testvér, se rokon (Szüzanya, ha botlott, ne vedd tőle zokon.)* Hallom, énekelnek, szivemig nyilallik: Meghalt szegény Margit, meghalt szegény /Margit! »Jöjj fiam, feküdj le, ne zokogj hiába. Hadd vigyék a holtat utolsó utidra.* Jaj, ja], hogy szerettem, jaj hogy szeretett 6 Jaj, anyám, egy sírban elférhet-e kettő? Fordította: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
