Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-25 / 356. szám
8 oMal____________________________ BÁCSMEGYEI NAPLÓ __________________1927. december :5 Azelőtt: vesződség és gondok — Ma: vidám napok! Rádión az ideális mosószer kíméli a ruhát! BÖLCS KATÓ Bölcs Kató élvezi az életét! Nem kínlódik rumplival, dörzsöléssel, — Radionra bízza a mosást, az helyette elvégzi a munkát! Rádión egymaga mos! »Radiont hideg vizben feloldani! Az előzőleg beáztatott szennyest az oldatba tenni, — 20 percig ki» főzni, — öblögetni!« A fehérnemű tiszta, vakítóan fehér lesz! Dörzsölés és rumplizás: haszontalan munka és vesződség! Tönkre teszi úgy a fehérneműt, mint a kezeket! Vagy tán: megszépít? KÖZGAZDASÁG „Csak magyarul beszélünk60 Irredenta vádat kovácsol a Trgovinszki Giasznik Beogradból jelentik: A »Trgovinszki Glasznik«, a beogradi kereskedő világ egyik légtekirítélyesebb és a főváros egyetlen közgazdasági napilapja, pénteki számában vezető helyen foglalkozik a szuboticai állapotokkal. A vezércikk, amelynek elme »Csak magyarul beszélünk« és amelyet a lap szuboticai levelezője irt, éles támadást intéz Szubotica város vezetősége ellen, mert a közgyűlésen magyar nyelvű felszólást is megtűr. Panaszkodik a cikk amiatt is, hogy a vajdasági jelenségekkel Beogradban nem igen törődnek annak ellenére, hogy a magyar határon nagy irredenta akció folyik. Példakép felemliti, hogy Szubotica város választott képviselőtestületének első közgyűlésén a magyar párt szónoka magyar nyelven beszélt és amikor ez ellen néhány szerb politikus tiltakozni akart, a polgármester, aki a főispán mellett ült, szervilis előzékenységgel kiáltotta oda: »Csak tessék folytatni.« A cikkíró végül fölemlíti, hogy mindezek a nemzetellenes jelenségek következményei annak a paktumnak, amelyet a radikális párt kötött a magyar párttal és amelynek következményeképen nemcsak a közgyűlésen lehet magyarul beszélni, hanem — horribile dictu — még az idézéseket is szerb és magyar nyelven kell kiállítani. A közgazdasági lap cikke annál is inkább kínos feltűnést keltett, mert a lap az egyik legkomolyabb közgazdasági orgánum és politikai kérdésekkel nem foglalkozik. Valószínűnek látszik, hogy valami elkeseredett szuboticai honmentő vezette félre a komoly közgazdaságé lap szerkesztőségét. A TÚLSÓ PARTON P*M^I»Z^^J?TOW»dWdMWJBfeVgK3g8illW|iriWl||l1| " ikBirTT^fTMW^TmEVr^jjrn.'.TSJai^ Claude Anet regénye i. Félénk, koraérett, férfiasodé ifjú voltam. Virgilius Georgikonját olvasva éreztem már tüzes vérem forrongását. A nagy latin költő csodálatos antik formában fejezte ki azt a homályos, emésztő izgalmat, amit a természet szemlélése ébresztett bennem. Nem jártam fiatal parasztlányok után, hanem Galateát üldöztem a fűzfák alatt, aki játékosan tűnt el a lombok között és én csalódottan egyedül maradtam, égő vágyaimmal. Almomban szerencsésebb voltam, ügyetlen öleléssel szorítottam magamhoz a nimfát, hogy testünk egybefonódjék. Falun nevelkedtem, pajtások nélkül. A legkisebb gimnazista is mosolygott volna tapasztalatlanságomon. Túlságosan erős és egészséges voltam ahhoz, hogy a végletekig űzött futás, úszás és lovaglás eloltsa bennem azt a tüzet, amely emésztett. Anyám igen zárkózottan élt a birtokán. Látogatói leginkább idősebb hölgyek, akik nem törődtek velem és engem sem érdekeltek. Időről időre egy fiatal elegáns szép asszony jött hozzánk Párisból; mennyi vágyat ébresztett ez a nő ebben a sarokban ülő néma, mozdulatlan kamaszban! Anyámmal beszélgetett — én pedig távolból magamévá tettem. Merészen vetkőztettem le mezítelenül a heverőre fektettem és az enyém lett. De mikor távozni készült és kocsijához kisértem, semmi mondanivalóm sem volt számára Képzeletemben lefejtett ruhája ismét leplezte testét és mereven kettőnk közé lépett, mint egy bűvös páncél, amely halállal sújtja azt, aki hozzáér. Hogy is gondolhattam arra, hogy levetkőztessem? Hihető-e, hogy ezt az úri dámát, anyám barátnőjét, ruha nélkül láthatnám, derekát átölelném és gyakorlatlan, tétovázó kezem keble gyengéd virágát érinteni merné. Ha megszólított, féltem rátekinteni, lesütött szemmel fordítottam el a fejem, nem is válaszoltam. Tizennégyéves voltam ... Borzalommal gondolok erre az időre, az életerő úgy zajlott, pezsgett bennem, hogy hevessége megrendített. Küzdöttem ellene, igyekeztem uralkodni érzéseimen, de hiába — és ebből a saját énem ellen vívott harcból legyőzve, szárnyaszegetien, idegesen és mindenből kiábrándulva kertiuem ki. Ldes anyám gondosan vigyázott egészségemre, a legjelentéktelenebb meghűlés vagy roszszullét komoly gondot okozott neki, rögtön orvosokkal tanácskozott, de életem válságáról mit sem tudott. És hasonlitható-e fejfájás vagy nátha ehhez a bennem pusztító viharhoz? Hogy hiányzott nekem a szeretetteljes asszonyi kéz gyengéd vezetése! De senki sem törődött velem, hosszúlábú féíszeg fiúval. Fiatal leányok társaságában nem kínoztak ilyen zavaros képek, szabadon mozogtam, előzékeny voltam, tetszeni akartam. Magányos óráim nyomasztó vendége nem nehezedett rám az ö üde körükben, pedig kedves, bájos simogatások fűszerezték játékainkat. Jelentőségteljesen szorítottuk meg egymás kezét, karöltve jártunk, néha-néha csókolództunk — titokban, de a homloktérben mégis ezernyi gyengéd szó. feltétlen rokonszenv a szivek őszinte egymásfelé áradása volt. Kitörölhetetlen mély emléket őrzök ezekről az ártatlan fehér órákról; friss, üdítő ez az emlék, mint a tiszta fürdő, mely csillapítja gyötrő lázunkat. A mi vidékünk zord tele után mindig sok látogató jött hozzánk és leginkább a tavaszi, nyári hónapok voltak tele ártatlan örömmel. Édes anyám a csendes magányt szerette, de; az én kedvemért néhány ismerős családdal fenntartotta az érintkezést. Érettségire készültem, amikor megtudtuk, hogy idegenek megvették a mi földünkkel határos birtokot, amely régóta lakatlan volt. »Idegenek« — igy neveztünk mindenkit, aki más vidéken lakott, az uj szomszédok délről jöttek és minthogy Maure volt a családi nevük, habozás nélkül szaracén származásúnak képzeltem, őket. Jövetelük nagy izgalmat okozott a faluban, mert nálunk fél-paraszíosan, bizalmatlansággal fogadnak minden idegent. Milyen lesz a Maure család? Mutatkoznak-e maja0 Megtudtuk, hogy a családfő ügyvéd és hogy a »Fűzc-s«-ben. ahogy az uj birtokot nevezték, kevés időt tölthet. Nyár elején elkísérte feleségét és gyermekeit, eluelyezte őket és visszautazott. Megérkezésük után pár nappal Madame Maure meglátogatta édes anyámat. A házunk előtt üldögéltünk rózsabokrok és narancsfák között, a mikor megláttuk Maurené aszonyt és leányát. Az anya körülbelül negyven éves, elég erős. elég közönséges, de jó és őszinte teremtés volt. Ilyennek láttam az első napon, s amikor jobban megismertem, akkor sem találtam benne egyebet, nem igyekezett ismerőseit megcsalni, őszintén mutatkozott meg környezetének. Mögötte jött a leánya... Vájjon milyen csodálatos meglátás az, amely első szempillantásra észrevétel velünk egy olyan egyéniségen, aki ha csak egy pillanatra is fontos lesz nekünk — mindazt, ami érték számunkra? ([Folyt köv.).
