Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-25 / 356. szám

BÁCSMEGTEf NÄFT/> 927 december 25 2. oldal A »Karácsony-férfiünnep«-ek pro­­cesszióján igy jutottunk el a mai Szent Estéig. Nem panaszkodunk immár s nem zokogjuk tovább sérelmeinket. Ez a Karácsony nem csak Ígéretét zengi már a jóakaratu emberek békessé­gének. Ha mindazt az eredményt, sikert, haladást, amit a magyar ér­telem és a magyar józanság az el­múlt karácsony óta ki tudott magá­nak harcolni, le tudnánk tenni a Szent Ea alá, egyetlen szál gyertya nélkül is felgyuladna, feltündökölne a békének és derűnek fénye. Óh, meg nem érkezett el az idők teljes­sége, de ráléptünk már beteljesedés Htjára. A harcainkat még nem har­coltuk meg, de már látjuk, hogy ér­demes harcolnunk. A köd felszállt körülöttünk, az értelem feltisztult s a gyűlölet felhői mögül kibukkanó nap nem terméketlen sziklák mere­dek utjain, de felszántatlan búza­mezőkön talál bennünket. Nem kell már könnyeket hullatnunk, hogy por­hanyóvá tegyük az áldott földet, nem verejtékünkkel kell megtermékenyí­teni a szent televényt. Régi hangun­kat csak a történelem fonográf­lemezei őrzik, a szent elbusulások, szilaj fogadkozások és könnyes em­lékezések ma már megzavarnák a karácsonyi hangulatot. A történelem örökké megismétli magát, de a tör­ténelem tempója egyre gyorsuló se­­bességgel_ fokozódik. Milyen elké­pesztő, bántó, álpáthoszos imádko­zás volna ma a — csak hét évvel ezelőtti karácsonyi fohászunk. A Grál-legendának még nem ér­tünk végére, de az elindulás héroszi korszakán már túl vagyunk .Minden karácsony egy-egy oktávval emelte fel a hangunkat s egy-egy mértföld­del vitt közelebb céljainkhoz. Nem kell immár véresre szaggatni öklün­ket döngetvén a bezárt kapukat. Még nem kerültünk belülre, de a kapuk már kitárultak előttünk. Eddig csak siránkoznunk volt szabad s szavak lampionjával világíthattuk meg csu­pán az örvénybe sülyedő utakat. Az idei karácsony azonban már a pol­gári önérzet drága ajándékát aggat­ja a Szent Fára. Szabad ország sza­bad polgárai lettünk s megmarad­hattunk magyaroknak. Ki- tudott, ki mert erre gondolni a kilenc év előtti karácsony fojtó, fuldokló, üdércnyo­­másos sötétjében. A Magyar Szinfóniá-nak uj tétele kezdődik a mai ünnepen. A nagy ma­gyar orkeszter a könnyes, jóságos, meleg áldás dallamához hangolja zelieszerszámait (j. d,) Kormánypárti és ellenzéki politikusok a Vukicsevics-kormány helyzetéről és az ország közállapotairól Nagy ellentétek a kormánypárti és ellenzéki politikusok felfogása között A kormány távozását és koncentrációt sürget az ellenzék — Á kormány­pártiak szerint sikerei vannak a kormánynak és szilárd a helyzet val a mai kormánynak energikusan és sürgősen hozzá kell látni nemcsak a mai közigazgatás megjavításához, hanem magának a közigazgatási rendszernek a megváltoztatásához is egy modern, olcsó, törvényes, nem pdrtoskodó igaz­gatás irányában. A pártoskodó közigazgatási rendszert amely befészkelte magát közéletünkbe minél előbb gyökeresen ki kell irtani. Csak' a kvalifikált és használható tisztviselőket kell megtartani és mente­síteni kell őket a poitikától. Remélem, hogy a mai kormány, pár­tomnak a kormányban levő képviselői­nek iniciativájából és akciójából, min­dent meg fog tenni, hogy minél előbb elvégezhesse kifejteit munkaprogramját. Hogy ez sikerülni fog-e neki, az sok­ban a parlamenttől, illetve azoktól a pártoktól függ, amelyek ma a kormányt támogatják. Az országban a helyzet• komoly. Kon­centrálnunk kell minden erőnket a nép és az állam érdekében. Baücs Szalih muzulmán képviselő: Vukicsevics kormánya olyan időben jött, amikor a parlamentben olyan at­moszféra uralkodott, hogy az akkori ellenzék ismételt követelésére az egyet­len kiút a néphez való appeiálás volt. Világos, hogy a választások mindig konfliktusokat váltanak ki magukban a pártokban is, hát még a koaleált pár­tokban, amelyek hatalmon vannak. Esze­rint a Vukicsevics-kormánynak elsősor­ban ezeket a nehézségeket kellett le-A politikai helyzet állásáról naponként beszámol az újság, úgy hogy az olvasó, aki figyelemmel kiséri a lap politikai ro­vatát, állandóan tájékozva van az ország ügyeinek állásáról. Ezek a naponkénti helyzetképek lapunk első oldalán egy pártokon kívül álló, tehát a politikusok küzdelmében nem érdekelt újság objektiv adatgyűjtésének és megfigyeléseinek eredményei. Olvasóink megszokhatták, hogy a politikai eseményeket ne valamely politikai párt szemszögéből, hanem az újságírói objektivitás tisztitó prizmáján keresztül nézhessék. Ezúttal kivételt teszünk a magunk elé tűzött szabály alól és pártpolitikusokat szólaltatunk meg, akik az itt következő hasábokon maguk mondják el, milyennek látják a momentán politikai helyzetet. Hogy mégis lehetővé tegyük az objek­tív Ítéletet az olvasónak, csaknem min­den egyes párt képviselőjének helyet ad­tunk ebben az ankétban. A mostani időpont egyébként is kívá­natossá teszi az egyes politikai irányok képviselői véleményének a megismerését. Vukicsevics Velja kormánya, amely már több mint nyolc hónap előtt került hata­lomra, lefolytatta a választásokat, bemu­tatkozott az uj parlamentnek és két hó­nap óta ezzel az uj parlamenttel dolgo­zik. Most hosszabb karácsonyi szünetre küldte a kormány a parlamentet. Szinte önként kínálkozik tehát az időpont arra, hogy a politikusok mérleget készítsenek a kormány eddigi működéséről és véle­ményt mondjanak további kilátásairól. A kérdés, amellyel a Bácsmegyei Napló beogradi szerkesztősége az egyes politi­kusokhoz fordult, a következőképpen hangzott: — Mi a véleménye Vukicsevics Velja kormányáról és annak műkö­déséről; a politikai helyzetről és az országban uralkodó állapotokról? A megkérdezendő politikusok megvá­lasztásánál az az egyedüli szempont ve­zetett bennünket, hogy lehetőleg a leg­több a parlamentben képviselt párt vagy csoport képviselve legyen közöttük. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy valamennyien a legnagyobb készséggel és szívélyességgel bocsájtották nyilatko­zataikat a Bácsmegyei Napló rendelke­zésére. Körkérdésünkre beérkezett válaszok a következők: Dr. Kujundzsics BogoÜub volt állam­titkár, radikális képviselő: Vukicsevics Velja kormányának két missziója volt: a választások és a munka. Az elmúlt parlamenti választások, ame­lyeknek legfőbb feladata munkaképes többség megteremtése volt, lehetővé tet­ték a kormánynak programja másik ré­szének a végrehajtását, az ország belső konszolidálásán való dolgozást. Magától értetődik, hogy a kormány sikere elsősorban a koalíciót alkotó, pár­tok belső viszonyaitól függ. A kormány­klubok momentán hangulatából Ítélve, el­tekintve egy lényegtelen kisebbségtől, a jelenlegi koalíció sokkal hosszabb életű lesz, mint ahogy azt ellenfelei feltételezik. Ezt a véleményt különösen igazolja az a megegyezés, amely az eddig kibékithetetiennek hitt ellenfelek, a boszniai-hercegovinai radikálisok és a Jugoszláv Muzulmán Szervezet zet között jött létre. Ez egyúttal a legjobb bizonyitéka a lassú, de biztos konszolidációnak is, mert azt bizonyltja, hogy a politikai együtt­működéssel nem kell többet sem a vallási, sem a népfaji különbségeknek semmiféle szerepet sem játszaniok, hanem kizárólag a pártérdekek egysége a döntő. Mély meggyőződésem szerint ez Vukicsevics Velja kormányának legpozitivebb sikere. Dr. Sibeník Sztankó voit miniszter, horvát parasztpárti képviselő: A kormánynak természetellenes össze­tétele és a pártklubok rendezetlen belső viszonyai azt a főfeladatot tűzik a kor­mány elé, hogy belső és külső hegemó­niára törekedjék. Erre utalja a kormányt saját gyengeségének tudata is. Ebből kö­vetkezik, hogy ennek a kormánynak nincs elég ereje, de szándéka sem, hogy azokkal a problémákkal foglalkozzék, amelyeknek megoldására az országnak feltétlenül szüksége van. Minden kor­mánykoalíció számára végzetes, ha egy olyan párt van benne, amely meg van győződve arról, hogy ő a hatalom és az egész állami élet központja és hogy neki joga van más pártok együttműködésére appellálni, úgy ahogy neki tetszik és olyan működési teret adni a másik pártnak, ahogy neki tetszik. Egy ilyen pártnak a koalíciója egy olyan párttal, amellyel rivalizál a hegemóniáért, már eleve arra van Ítélve, hogy minden erejét az egymás közötti tülekedés és féltékenykedés kösse le, nehogy az egyik fél befolyása a másik rovására növeked­­hessék. Ezért mindkét párt pártérdekei­re, választási erejének megtartására kénytelen túlságosan nagy érdeklődést fordítani és ez az egymásközti vetélke­dés még kíméletlenebbé teszi ezeket a pártokat egyéb ellenfeleikkel szemben. Még végzetesebben hat mindez az állami életre akkor, ha ezek a pártérdekek — szerencsétlenségre — csak egyetlen or­szágrészből indulnak ki, mert akkor ez feltétlenül a többi országrészek rovására megy. Egyes országrészek érdekei ilyen elhanyagolásának természetes következ­ménye lesz a rájuk kényszeritett önvé­delmi harc, amely napról-napra nehezebb lesz. Igy alakulnak ki maguktól az úgyneve­zett területi frontok, amelyeknek bizo­nyos szeparatisztikus tendenciát tulajdo­­ninitanak. Ezek a védelmi frontok egyes érdekeknek a kormány által való elha­nyagolásának a kikerülhetetlen reakciói és ha ez az elhanyagolás egész ország­részekre terjed ki, akkor a védelmi fron­tok is területiekké válnak. Ez azonban mindenesetre a kormány bűne. Az egyetlen kiút ebből a helyzetből: ellensúlyt teremteni magában a kormány­ban, amely ellensúlynak az legyen a fel­adata, hogy azokat a pártokat, amelyek eddig egyenlősitették magukat az állam­mal, arra a felismerésre bírja, hogy az állam a pártok felett áll. Grol Milán demokrata képviselő: Minthogy a klubfegyelem folytán ki­lenc hónap óta meg vagyok fosztva attól a jogtól, hogy a kérdés első részére vá­laszoljak, a kérdésnek ezt a részét ma is válasz nélkül hagyom. A második rész­ről megmondhatom az, amit Ön nélkü­lem is tud: hogy a mainál súlyosabb ál­lapotok az utolsó nyolc évben nem voltak az országban. Prodánovics .fára volt miniszterel­nök, a köztársasági párt egyik ve­zetője: Az ön kérdéseire Vukicsevics Velja miniszterelnök kormányáról és a politikai helyzetről és az ország közállapotairól csak egy mesével válaszolhatok. Konstantinápolyban élt egyszer egy nagyvezér, Bekri Mujó. Ez valahányszor a háza előtt halottat vittek el, mindannyi­szor megállította a temetési menetet, oda­ment a halotthoz, lehajolt hozzá és vala­mit súgott a fülébe. Ezt megmondták a szultánnak, aki erre megkérdezte a nagy­vezért, mit súgott a halottnak. — Azt mondtam neki, Felséges Csá­szárom, hogy ha a másvilágon megkér­dezik tőle, hogy milyen a helyzet Török­országban, csak mondja azt, hogy Bekri Mujó a nagyvezér és azonnal tudnak mindent. Nem kell éppen Éekri Mujónak lenni, de ha teljesen őszinték vagyunk, ugyan­azt lehet mondani. Dr, Ribar Iván demokrata képvise­lő, a parlament volt elnöke: A mai kormánynak, amelyben a mi pártunk is képviselve van, minél előbb keresztül kell vinnie mindazokat a tör­vényeket és reformokat, amelyeket munkaprogramjába felvett. A költségve­tésen kívül a parlamentnek minél előbb el kell fogadnia a központi igazgatásról szóló törvényt, a községi-, a városi-, az adó-, az állampolgársági-, agrár-, erdő-, ut- törvényeket, valamint a többi tör­vényeket is az iskola és igazságszolgál­tatás teréről. Egyszóval: az alkotmányt valójában életbe kell léptetni, hogy ha maradjon írott malaszt, ahogy eddig sajnos maradt, hiszen 1923 óta semmi sem történt a törvényegységesités te­rén. Párhuzamosan a parlament ínunkáiá­küzdenie, azután pedig megoldani azo­kat a nagyszámú feladatokat, amelye­ket a nép és az ország elébe állít. Most a legfontosabb törvények meghozatala van napirenden, amelyek az adóegysé­­gesitésre, a községi önkormányzatok be­vezetésére, az agrárkérdés végleges ren­dezésére és más fontos gazdasági kér­désekre vonatkoznak, azután az egysé­ges bírói törvény és a költségvetés 2 jövő évre. Ez a terjedelmes munkaprog­ram, sok egyéb törvény mellett, amelyek az ország teljes belső berendezését van­nak hivatva befejezni, mindenesetre ga­ranciákat követel, amelyek mellett mind­ezt a nagy munkát a parlamentben el i! lehet végezni. Ezért a demokrata egyesülés pártjai el akarják hárítani mindazokat a nehéz­ségeket, amelyek ennek a fontos mun kának útjában állnak. Mindent a parlamentben és semmit sem azon kívül, ez mindnyájunk jelszava, akik a király a nép és a haza iránti szerétéiből a de­mokráciát ápoljuk és a parlamentáriZí must őrizzük. Mi el vagyunk rá határoz­va, hogy helyrehozzuk mindazt, amit a viszonyok hatása alatt elmulasztottak és ezért a kormány és többsége ügyességé tői függ, hogy az összes jószándéku ele­meket összegyűjtse ennek a munkának az elvégzésére. A közigazgatás megja* vitása, a rendőr-igazgatási apparátus felújítása egészségesebb és alkalmasabb tisztviselőkkel, teljes közbiztonság a ve« szélyeztetett vidékeken, a munkanélküli lakosság foglalkoztatása és végleges le* számolás és éhséggel a passzív vidéke­ken — ez olyan állapot, amely sürgős éc feltétlen gyógyszert követel. Rajtunk, a nép képviselőin és az összes parlamenti csoportokon áll, hogy ezzel komolyan számot vessünk és hogy minden kon­fliktust jóakaratukig megoldjunk egyedül ebből a célból: segíteni az országon és a népen belülről és biztosítani őket kividről. Smodelj Fran szlovén néppárti kép­viselő : A Vukicsevics-kormányban voltak és lesznek még megrázkódtatások, azonban nem a személyek miatt, akik a kor­mányban vannak, vagy a kormány pro­gramja miatt, vagy az egyes kérdések­ben való nézeteik miatt, hanem a két valójában szerbiai párt koalíciójának a természete miatt,amelyek ugyanazon a területen konkurrálnak egymással. A koalíció harmadik alkatrésze, a szlovén néppárt, ebben a tekintetben csak békél­tetőén hathat és hidat építhet az úgyne­vezett szerbiai és prekói mentalitás közé. Egy ilyen kormány nemcsak életké­pes, hanem a parlament jelenleg össze­tételében az egyedüli lehetséges is, bár mejj van az a hibája, hogy a horvátok

Next

/
Thumbnails
Contents