Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-04 / 336. szám

1927 december 4 5. oldal »ÄCSMEGY® HAPlö Alekszandar király már tizenkét év előtt féltette a Balkán békéjét Olaszországtól öíelsege még szerb trónörökös korában Nikolajevics Nikoláj nagyherceg, orosz hadseregparancsnokhoz intézett levelében tiltakozott Olaszország túl­zott követelései ellen Rendkívül nagy jelentőségű, érdekes történelmi dokumentum került most nyil­vánosságra azokról a tárgyalásokról, amelyek annakidején Olaszországnak a világháborúba való beavatkozását idézte elő, 1 daszországnak a világháborúba való beavatkozása — mint ismeretes — csak hosszas tárgyalások után és az antant­hatalmak nagy fáradozása árán történt meg 1915 liusvétján. Mivel akkoriban az antant helyzete az összes hadszíntereken meglehetős kedvezőtlen volt, Olaszország nagy árát szabta semlegessége feladásá­ri,.!:. 1915 tavaszán Olaszország. Francia­­ország és Anglia Londonban megegye­zést irt alá,'amely Olaszország beavat­kozása és a háború szerencsés befejezése esetén Itáliának juttatja nemcsak összes szerzeményeit, amelyeket a békeszerző­désekben tényleg él is ért, hanem ezen­felül még egész Dalmáciát, az összes szi­getekkel, Horvátországot csaknem Kar­­lovácig és még sok mást. Ez a szerződés sokáig akadálya volt a Jugoszlávia és Olaszország közötti Uatárrendezésnek, állandó konfliktusoknak volt az oka a két szomszédállam között, amelyek még máig sem nyertek teljes elintézést. Ezzel a szerződéssel kapcsolatban Alekszandar király, mint akkori szerb trónörökös, 1915 április 22-én levelet in­tézett Nikolajevics Nikohj nagyherceg­hez, az orosz seregek főparancsnokához. Ebben a levélben hadseregünknek, amely győzni akar. Az én hadseregem eleinte valósággal fel volt villanyozva azoktól a szavaktól, amelyekkel Ön az ^osztrák-magyar mo­narchia népeihez fordult: ezek a szavak •reményt oltottak beléje, hogy ütött ezek­nek a szlávoknak a monarchiától való felszabadulásuk órája. Követeltem kato­náimtól, hogy egyesítsék igyekezeteiket a hatalmas orosz hadsereg igyekezeteivel, hogy elérjék a fenséges célt. Vagy talán még nem folyt elég szláv vér ezért? — Katonáimtól követelhettem, hogy ugyanolyan önfeláldozással küzdjenek, mint eddig. Katonáim eddig tudatában voltak annak, hogy a tőlünk megkövetelt Rómából jelentik: Az olasz—albán véd­és dacszövetségi szerződés olasz részről való ratifikálása is megtörtént és ez al­kalmat adott Mussolininak arra, bogy a szerződés céljáról és jellegéről nyilatkoz­zék. áldozatokra szükség van és bátran elvi­seltek minden megpróbáltatást. Most azonban már senki sem győzheti meg őket, hogy nagy szövetségeseink elhags»­­tak bennünket és hogy a szláv ideálokat Olaszországnak áldozták. — Másrészről Románia ugylátszik azt fogja követelni a háborúban való rész­vétele áraként, hogy Erdély mellett az egész Bánátot is neki biztosítsák. pedig ezt a vidéket nagyobbára szerbek lakják és ezenfelül a diplomácia arra akarja kényszeríteni Szerbiát, tegyen te­rületi engedményeket Bulgáriának. Ilyen módon mindezek a semleges államok, megegyezésen alapul, azon az alap­elven, hogy a békés közvetítés eredménytelensége esetén a két ál­lam közösen dönt az alkalmazandó megtorló rendszabályok ügyében. amelyek m'mdezldeig sok szívességeket tettek ellenségeinknek és amelyek a há* ború kitöréséig djenséges indulatuak vol­tak velünk szemben, garanciákat kérnek és kapnak a hármas antanttól, amelyek mindenben csak kárára vannak szerény, de hü szövetségesüknek, amely eddfg. Isten segítségéve! sikeresen harcolt. — Kötelességemnek tartom ön elé ter­jeszteni mindezeket a kérdéseket és ne­hézségeket, melyek, ezek miatt a kérdé­sek miatt támadtak épen abban a perc­ben, amikor feltétlenül szükségünk van nagy erkölcsi erőre. Bgy hadsereg ily lelkülcttel már előre legyőzpttnek tekint­hető. Ezerszeres jót, szerencsét, sikert kíván szerető és készséges öccse Alekszandar.« Alekszandar király jövendölése ma az olasz—albán katonai szövetség megköté­se után már szinte szóról-szóra betelje­sedett. Olaszország megvetette lábát a Balkánon és az olasz imperializmus tér­­íoghlása könnyei} felboríthatja a balkáni Ez a cél vezette az olasz és az albán kormányt a második tiranai szerződés megkötésénél, amely szerződés minden tekintetben béküs jellegű — fejezte .be levelét Mussolini. nepek békéjét. Mussolini az olasz-albán szerződésről Az olasz miniszterelnök levele a kamara elnökéhez — Az olasz király szentesítette a szerződést Mussolini a szomszéd államokkal való jóviszonyt hirdeti Alekszandar király igazi államiér­­fiui előrelátással megjósolja azo­kat a bajokat és nehézségeket, amelyek a szerződés miatt veszé­lyeztetni fogják a háború utáni Eu­rópa békéjét, A levél II. Miklós cár magánlevélházában volt és azt a Szovjetkprniány *11. Nikplaj levelelbőU cimü okmánygyüjteményben hozta nyilvánosságra. Az érdekes levél teljes szövege a következő: ■x ' Nis, április 22. Kedves nagybátyám! — Megkaptam levelét, amely nagy őrö­met szerzett nekem. Örömmel jélenüie­­ítém, hogy a szerb hadsereg támadó elő­készületei már befejezésükhöz közeled­­! nek. Azt hiszem, hogy a meghatározott időpontban megkezdhetjük az előnyomu­lást és remélem, hogy addig sikerülni fog elhárítani mindazokat a nehézségeket, amelyekre utolsó táviratomban rámutat­tam. — Epen most, amikor tollát fogok, hogy köszönetemét fejezzem ki hízelgő véleményéért, amelyet úgy én rólam, mint a hadseregemről nyilvánított, jelen­tést kaptam, hogy a szlávság érdekeit, amelyekért pe­dig ez a háború kezdődött, feláldoz­ták Olaszországnak a háborúba való beavatkozás árául. Itália szerződést kötött a hármas antant államaival, amelyet eddig gondosan el­titkoltak előttünk és amelynek értelmében megkapja az egész osztrák tengerpartot a megjelelő »hinterlanđđal«. Ez több, mint másfélmillió legtisztább szlávot: szerbet, hervátoí, szlo­vént, vagjy százötvenezer legjobb katonát és tengerészt jelent És azt is jelenti, hogy Itália megkapja az Adria összes kikötőit és stratégiai pont­jait. Olaszország velünk szemben Auszt­ria helyzetét és szerepét fogja át­venni, mi pedig azt reméltük, hogy ez a háború , végre megszabadít minket mindettől. — Nem akarom önnek említeni mind-1 azon nehézségeket és veszélyeket, ame­lyekkel a jövőben Ausztria helyett Olasz­ország fogja fenyegetni a Balkánt, én csak az orosz hadseregfőparancsnok­hoz fordulok, aki kezében tartja a szlá­vok sorsát, tudja meg ennek a dolognál; erkölcsi oldalát Ez súlyos csapás a mi Az olasz király pénteken szentesí­tette az 1297. november 22-ikén alá­irt albán-olasz véd- és dacszövetsé­gi szerződést, amely igy néni is kerül a parlament elé. Az Olasz—albán véd- és dacszövetségi szerződés megindokolására Mussolini levelet intézett a kamara elnökéhez, amelyben eddigi nyilatkozataitól némileg eltérően és gyakorlati politikájával ellen­tétben valamennyi szomszéd állammal való barátságos jóviszony fenntartását hirdeti. Mussolini levelében a következő­ket Írja: — A barátsági és döntőbírósági szer- I ződés megkötésé óta Bőven volt alkalom i arra. hogy Olaszország úgy Albánia, I mint égész Európa előtt bebizonyítsa. I milyen kedvező kihatásai vannak ennék j a szerződésnek az általános béke álaku- I lására. A fólyó évi márciusi események és nz olasz-,jugoszláv koulliktus áltál kiéleződött helyzet bebizonyította, hogy Olaszország szándékai vál­tozatlanok és hogy Olaszország nem tűri az albán állam szabadságának és függetlenségének megcsonkítását. Ha Olaszország alkalmát keresett volna arra, hogy alkalmazza a tirani szerző­dést, mely et Európa több államában any­ui i rosszakarattal értelmeztek, akkor Csupán szabad folyást kellett volna en­gedni az eseményeknek. Az olasz jugoszláv krízis a napnál Is fényesebben bebizonyította, hogy Olaszország nemcsak a tiranai szer­ződés békés alkalmazását kívánja, nemcsak a status quo íenntaríásá­­nak negativ politikáját 'űzi, hanem pozitív együttműködésre is hajlandó minden hatalommal, kizárólag az­ért, hogy biztosítsa a baráti jóvi­szony fenntartását minden állam­mal, elsősorban a szomszédaival szemben. Az olasz kormány ennélfogva legutóbb megvitatta az albán kormánnyal a lehető legszorosabb együttműködés előnyeit, amelyek abban jelentkeznek, hogy mind­két szerződő fél a legteljesebb befolyást nyeri a másik szerződő fél politikájára minden bekövetkezendő eseménynél. Ez az uj szerződés a kölcsönös minőén meg uan faocsájfua! Kórházi oruosok becsüleísértési ügye Becskerekröl jelentik: Kedélyes- be­csületsértés! ügyet tárgyalt Szamba top a -becskereki járásbíróság. Dr. Mihajlovfcš .lován» bec^kereki. korhűi Orvos, becsü­letsértésért feljelentést tett or. Tyeremóv .lován nevű, orvostársa ellen, aki a fel­jelentés szerint erőszakkal elfoglalta kórházi szobáját, kidobálta ruháit és dr. Mihajlovicsot többizbeu arculütötte. A járásblvó bőkülésre szólította fel a fe­leket és Tyeremóv hajlandónak mutat­kozott a bocsánatkérésre. Dr. Mihailovics igy szólt támadójához: — Maga azzal fenyegetett a vereke­dés' után,' hogSv há fel merem jelenteni, az (tpydm többé nem lát élve! llát bocsdisa meg azt is — mon­dotta Tyeremóv dr. —• és kezet nyújtott dr. Míhailovicsnak, aki rövid vonakodás után elfogadta a békejobbot. Hát, jó megbocsátok! _ jelen­tette ki. A haragosok ezután karöltve távoz­tak a tárgyalási teremből. A volt hezdáni csendőr őr mestert tizenkét évi feggh izra Ítélték A bíróság megvesztegetés, hivatalos hitalommal való visszaélés és súlyos teslisértes bűntettében mondotta ki bűnösnek Szombófból jelentik: A szötnboíi tör­vényszék Vojvodics-tanácsa szombaton tárgyalta Zsákics Jován volt bezdáni cseiidörőrmester bűnügyét, akit az ügyészség mégvesztegetés, súlyos testi sértés és hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettével vádolt. Zsakics még 1926 ban követte el a vádiratban említett bűncselekménye­ket Bezdánban. Május hónap elején a lopás miatt letartóztatott Brdur Jován monostori gazdát ötszáz dinár ellené­ben szabadon bocsájtotta; augusztus havában kardjával véresre verte Sle­­rics Ferencet, aki az uccán Horváth Já­nos cigánnyal összeveszett. A legsúlyo­sabb visszaélést szeptemberben kö­vette el, amikor a bezdáni erdőn ke­resztül vezető országúton csendőreivel csempészekre lesett. A csendőrörméster a kocsin arra haladó öw. Petrov Éva* a baranyai Topolje községből való har­minckét éves uapszámosnőt és két társ­nőjét: Topalov Tárnát és Topalov .Ta­nyát, akik az otthon készített kézimun­káikat vitték be a szombori vásárra, feltartóztatta és minden magyarázat mellőzésével bekisértette a bezdáni köz­ségházára, ahol lezáratta őket. Az éj­szaka folyamán bement a fogházba, felkeltette ö2v. Petróvnét és ráparan­csolt, hogy kövesse őt a csendőrlakta­nyába, mert meg akarja motozni. A lak­tanya pincéjében a halálra rémült asz­­szonyt teljes meztelenre veíköztette, kezeit'összeláncolta és bikacsökkel ve­résre verte, majd az áldott állapotban levő nőn erőszakot követett el. A tárgyaláson, amelyre körülbelül húsz tanú volt beidézve, Zsakics tagad­ta a terhére rótt bűncselekményeket, a tanuk vallomásai azonban igazolták a vádat. A perbeszédek után a bíróság bű­nösnek mondotta ki Zsakicsot könnyű testi sértés vétsége, súlyos testi sértés, hivatalos hatalommal való visszaélés, személyes szabadság megsértése, erő­szakoskodás és vesztegetés bűntettében és ezért tizenkét évi fégyllázra és tiz évi hivatalvesztésre és politikai jogai­nak öt évi felfüggesztésére ítélte. Az ítélet indokolása szerint a bíró­ság annyi súlyosbító körülményt látott fennforogni, hogy az Ítélet kiszabásánál nem vehette figyelembe az egyetlen enyhítő körülményt, Zsakics büntetlen előéletét és ezért őt a törvény által megállapított maximális büntetéssel sújtotta. Az Ítélet ellen a vádlott védője felebbezett.

Next

/
Thumbnails
Contents