Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-24 / 355. szám
921 Ití Aztán még egy evUe teli, míg megtaTálta Gyöngyvirágot, fiohát lett is boldogsága: Ptkarolta gyengén, csókolta, becézte. Gyönyörködve Lossean és boldogan néate. »Szivemnek virága édes boldogságom! Csakhogy megleltelek é nszép Gyöngyvirágom Hiszen énnékem csak veled szép az élet , Ném hagylak el soha, soha amig élek, E nap életemnek' a legszebbik napja. Te vagy a szerelmem tündöklő csillagja, A hófehér lelked a vágyam rózsája. Lángoló szivemnek fényes koronája.« Majd a leány lelkét ä szivébd zárta. Azután felült a jó táltos lovára És elhagyta aztán a szép mennyországot. Mint a dolgos kis méh télen a virágot. Hanem lenn a földön nem lelt boldogságot, Hiába hozta le a szép gyöngyvirágot, Mert annak a teste amig távol voltak, Megadta magát a földnek és a pornak A Manó király is meghalt bánatában; Nem találta nyugtát az üvegországban Királyfinak pedig meghasadt a szive És a két Szerelmes visszaszáll az égbe. Mikor barátai holttestét meglátták, A felhőkirályfit nagyon megsajnálták És nagy bánatukban olyan rivást csaptak, Hogy Meseországnak népei megfulladtak. És a folyó könnyek gyorsan futó árja, Pusztulást hozott a szép üvegországra; Az ország elolvadt s a világnak éke, Sötéten vándorolt át a feledésbe. TI. A nap tüzes arca készült lemenőbe. Amikor a. bánat felért a felhőbe, Ámde mégis döbbent a napnak .sugára, > , » Midőn rápillantott a felhő fiára. Sápadt volt a felhő legkisebbik fia, Mert szivén találta a fájdalom nyila, A gyötrő bubánat kínozta és rágta, Megtudta, hogy nem él az ő Gyöngyvirága. így busult, sokáig mig egyik esteien, Megjelent előtte éjfélkor egy - szellem* Aki bizonyosan nagyon megsajnálta. Mert a bus királyfit tanáccsal ellátta: »Hallgasd meg királyfi mit mondok tenéked Ez a szomorúság nem “segít meg téged, Azért tanácsolom, hogy .menj fel az égbe, Rátalálsz biztosan Gyöngyvirág lelkére. És ha megtaláltad visszahozod szépen, 1 Elfoglalja helyét kedvesed testében És meglátod, hogy a letört'virágszálad, Néhány percen belül életére támad.« Ezt mondta a szellem, aztán szertefoszlott, Mintha senki sem lett volna az imét ott; A királyfi pedig, mint ki álmot látott, Bágyadtan, álmosan és csendben felállott. De a bágyadsága nem sokáig tartott, Mert az a testéből kiröppent kiszállott, Visszatért szivéhez a régi jó kedve, Ragyogott csillogott két fekete szeme. Megfontolta többször mit az imént hallott Majd észébe jutott az a kedves halott. Aki miatt kész volt bármily nehéz tettre. Útra készült, magát kegyeibe vetette. No, de mégis indult az ő táltos lova. Úszott fenn a légben mint miként még soha, Bármiként- siettek, mégis csak egy évbe Tellett,' mig fölértek a szép magas égbe. Kellemes karácsonyi ünnepeket! Tf BÄCSMKfm NSPLO vdMfríípT lfiffrSTT tfféTM\ buuu.ieu., lU.i. december 25. 52 KARÁCSONY* 752
