Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-24 / 355. szám
!927 december 24 BACSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal Bratianu miniszterelnök nagy fontosságú tanácskozása a román parasztpárt vezérével Küszöbön áll a román kormány uiiáaíakiiása — Maniu kihallgatáson jelent meg Mária özvegy királynénál — Ä romboló diákok tagadnak a bukaresti hadbíróság előtt Maniu azzal fenyegetőzik, hogy vagy visszahívják Károlyt, vagy kikiáltják a köztársaságot Bukarestből jelentik: Politikai körökben óriási feltűnést kelt, hogy Bratianu Vinii'.la miniszterelnök csütörtök este két óra hosszat tanácskozott Maniu Gyulával, a nemzeti parasztért elnökével. A nagyjelentőségű politikai találkozásról a kormányhoz közelálló Cuvantul a következőket irja: — A politikai köröket, úgy a kormánypártot, mint az ellenzéket rendkívül meglepte a miniszterelnök lépése. Mindenfelé igen élénken kommentálják a nagy eseményt, már azért is, mert a tanácskozás, amelyet a miniszterelnök kezdeményezett, igen hosszú lefolyású volt. Azután a visszautasítás után, amellyel a nemzeti parasztpárt a liberálisok ajánlatát fogadta, valóban meglepetésszerü a miniszterelnök és Maniu hosszantartó eszmecseréje. Titulescu külügyminisztere közbenjárásának tulajdonítjuk az újabb kormánylépést és úgy vélik, hogy az ország külpolitikai helyzetére való tekintettel a liberálispárt újabb ajánlatot fog tenni a nemzeti parasztpártnak. A nemzeti parasztpárt végrehajtóbizottsága csütörtök este értekezletet tartott, amely után Maniu kihallgatáson jelent meg Mária özvegy királynénál. Ugyanabban az időben Vajda-Vojvoda Sándor, a párt alelnöke magánkihallgatáson volt Cbrlstea Miron pátriárkánál, a régenstanács tagjánál. A két kihallgatásnak igen nagy jelentőséget tulajdonítanak politikai körökben és azt a kormány küszöbön álló ujjáala- Utasával hozzák összefüggésbe. Maniu éleshangu nyilatkozata egy párisi lapban Párisból jelentik: A Petit Párisién péntek reggeli számában interv jut közöl Maniu Gyulával a román nemzeti paraszípárt vezérével a trónöröklés kérdéséről és Románia jelenlegi helyzetéről Maniu hangsúlyozza a nyilatkozatban, hogy téves az a felfogás, mintha a parasztpárt elsősorban karlista volna és hogy fökövojjlésül Károly volt trónörökös visszahívását állította volna fel. Károly hercegnek a trónról való lemondása előtt a román nemzeti parasztpárt épugy, mint ma a legélesebb ellentétben állt a most uralmon lévő liberálisokkal — Bennünket, a nemzeti parasztpártot — mondotta Maniu — nem a dinaszt kus kérdés választ cl főkép a liberálisoktól, hanem az egész mostani kormeny uralmat elitéllük. Annak idején én elleneztem Károly trónörökös lemondását és én kértem Fopovici minisztert, hogy utazzék sürgősen Parisba s tárgyaljon Károly herceggel a visszatérés feltételeiről. Igazán őszintén sajnálom, hogy az egykori trónörökös nem fogadta el annakidején a visszatérési feltételeket. Most azonban hálával tartozunk neki hogy nem lépett fel trónkövetelőként fia ellen. Ami a régenstanácsot illeti, Maniu kijelentette, hogy a paraszt párt ebbe a helyzetbe beletörődik. A régenstanácsnak — folytatta Maniu — amely a kiskorú király nevében nyilatkozik meg, a pártok felett kell állnia, a valóságban azonban meg kell állapítani, hogy a régenstanács utánozza Ferdinand királyt, aki abszolút uralkodó volt és előnyben részesítette a liberálisokat. Az elhunyt királytól eltűrtük az ilyen bánásmódot*.jdc..csak,azértt mert ő.vojt Nagyrománia azonban, hogy nem tűrjük megalapítója, bizonyos régensíael ezt egy nácstól. Szándékunk tudvalévőén az, hogy minden fenntartás nélkül küzdjünk Bratianu kormánya ellen. Ha a törvényes eszközök nem elegendők, akkor majd más eszközökhöz fogunk nyúlni. Az újságíróknak arra a kérdésére hogy mi történik az eseiben, ha a régenstanács figyelmen kívül hagyja a nemzeti parasztpárt intelmeit, Maniu igy válaszolt: — Előre is biztosíthatom önt, hogy ebben az esetben teljesen szabadságunkban átlónaktekintenők annak megállapítását, hogy mikor látjuk szükségesnek, hogy Károly herceghez forduljunk vagy pedig a köztársaságot kiáltsuk ki. Maniu rendkívüli éleshangu nyilatkozata óriási feltűnést kelt. A román diákok a hadbíróság eSöft Bukarestből jelentik: A hadbíróság pénteken folytatta az erdélyi zavargásokban részes diákok bünpörének tárgyalását. A vádlott diákok vallomásukban tagadják bűnösségüket és azt állítják, hogy ök tüntettek ugyan, de a rombolásokat és rablásokat nem ök követték el. A vádlottak megmaradtak vallomásuk* nál akkor is, amikor á katonai ügyész eléjük tárta, hogy rablott tárgyakat találtak náluk. A vádlottak kihallgatása után a hadbíróság megkezdte a tánuk kihallgatásán Romániának pénzre v.to szüksége Lepedatu volt pénzügyminiszter csütörkön visszaérkezett Bukarestbe Londonból, ahova a kormány azért küldte ki, hogy érdeklődjék külföldi kölcsön fölvételének lehetőségei iránt. Lepedatu beszámolt már tárgyalásai eredményéről Bratianu miniszterelnöknek, akivel közölte, hogy bár a nagyváradi és kolozsvári események sokat rontottak a helyzeten, mégsem tartja kizártnak a külföldi kölcsön felvételének lehetőségét. A Cuvantul értesülése szerint az államvasutak pénztárai teljesen üresek és, még a tisztviselők Fzetésére sincs elég pénz. A Nemzeti Bank megtagadta a. vasúti részére nagyobb hitel nyújtását és mindössze tizenkétmillió leit hajlandó folyósítani. Ének folytán a CFR beszünteti az összes számlák fizetését. Trockifékat törvényen kívül helyezték Az ellenzék kizárt tagjai megtagadták pártigazolványuk visszaadását Berlinből jelentik: Moszkvából érkező jelentést közöl a Vorwärts, amely szerint a kommunista párt végrehajtó bizottsága felszólította Trotckijt és a vele együtt a kommunista pártból kirekesztett ellenzéket, hogy szolgáltassák vissza igazolványaikat, de Trockijék a parancsot nem teljesítették. Erre a szovjet lapjaiban hirdetmény jelent ír eg, hogy a kizárt veit párttagok okmányai érvénytelenek, nekik tehát senki se adjon lakást, sem élelmi zereket és egyéb szükségleti cikkeket sem szabad a kizárt tagoknak vásárolniuk. Azzal is megfenyegette a végrehajtóbizottság Trockijékat, hogy a politikai rendőrség emberei fegyveres erőszakkal fogják őket megfosztani okmányaiktól. Megkezdték, az S. 4, kiemelését Levegőt préseltek a teigeralaltjár >ba, de már hiába Tengeré® :eti bizottság áüapit'a meg a katasztrófa okát Newyorkból jelentik: Az elsülyedt S. 4. tengeralattjáró kiemelésével foglalkozó huvárok a kedvező időjárás következtében csütörtökön az utóbbi napok sikertelen fáradozásai után megkezdhették munkájukat. A reggeli órákban sikerült a tengeralattjáró külső falán lyukat fúrni és azon keresztül levegőt szorítottak be a tengeralattjáróba, azonban már valószínűleg hiúira. Sajnos, fel kellett adni a reményt, hogy a bezárt hat embert élve találják, minthogy azok az elmúlt egész napon és épszak n keresztül már semmi életjelt nem adtak magukról. A búvároknak, mikor leszálltak a tenger fenekére, ismét meg kellett állapitaniok a tengeralattjáró helyzetét. Az éjszaka ugyanis heves vihar dűlt és eltépte a láncokat, amelyekkel a tengeralattjáró meg volt erősítve és elsodorta a hajót. A búvárok csak meglehetős nagy nehézséggel tudták megállapítani a tengeralattjáró pontos helyét. Végül többórai keresés és megerőltetett munka után sikerült a tengeralattjárót elérni és megkezdték a felhúzását. Az elsülyedt tengeralattjárón fúrt nyíláson keresztül levegöpróbát vettek a bajó belsejéből és megállapították, hogy a torpedóhelyiség levegője már teljesen elhasznált és mérges gázokat tartalmaz, úgyhogy lehetetlen, hogy élet legyen a hajóban. Brumbley viceadniirális, a mentömunkálatok vezetője közölte a tengerészeti minisztériummal, hogy ismét megkísérelték, hogy összeköttetést kapjanak a bezárt emberekkel, azonban nem kaptak választ. Hivatalos körökben minden reményt feladtak, hogy a bezártak közül valaki életben legyen, Wilbourn tengerészeti miniszter elrendelje,. hegy .a. tengerészeti biróság vizsgálatot indítson az S. 4. tengeralattjáró katasztrófája ügyében. A tengerészeti bizottság errevonatkozó ülését január 4-én fogja tartani Bostonban. Mint Londonból jelentik, Anglia királya az Egvesült-Államok elnökéhez távlratof intézett, amelyben legmélyebb részvétének ad kifejezést a szerencsétlenség felett, amely a nemzetet az S. 4. tengeralattjáró elpusztulásával érte. Beismerő vallomást tett a muzslai gyilkos öregasszony A meggyilkolt Takács János állandóan ütötte-verte vadházastársát Becskerekről jelentik: A felsőmuzslai rablógyilkosság ügyében pénteken szenzációs fordulat következett be. A meggyilkolt Takács János letartóztatásban levő törvénytelen felesége, Tóth V.któria az ügyészségen beismerő vallomást tett. A rablógyilkorság nyomozása során, mint ismeretes, komoly gyanú merült föl a hetvenkétéves öregasszony ellen, aki kihallgatásakor sokszor ellenmondásokba keveredett. Párvány Andrij-a ügyész, aki a nyomozást vezette, a gyar.uokok a’apján letartóztatásba helyezte Tóth Viktóriát, aki azonban a rablógyilkosságot kereken tagadta. Az aszszony letartóztatásával egyidejűleg a becskereki rendőrség is folytatott nyomozást, melynek során több személyt kihallgattak, vallomásuk azonban nem járult hozzá a titokzatos eset földerítéséhez. A pénteki napon Tóth Viktóriát az államügyész elé vezették, ak:nek keresztkérdései végre megtörték és beismerte. hogy a hetvenhatéves Takács Jánost egyedül ő fojtotta meg és a rablógyilkosság csak mese volt, amivel a hatóságokat akarta léire vezetni. Az öregasszony elmondotta, hogy azalatt a bárom óv alatt, míg együtt élt Takácscsal, állandóan ütötte-verte az ura. A kritikus estén is bottal összeverte és ennek a verésnek a nyomai azok a sérülések, melyeket az orvosi vizsgálat rajta megállapított. A verés után felháborodottan megfenyegette Takácsot azzal, hogy reggel föl fogja jelenteni a csendőrségnél. — De kivel tadod bizonyítani, hogy én vertelek össze, mert én letagadom — válaszolta cinikusan az öreg Takács. Az asszony, mint előadta, ezen anynyra elkeseredett, hogy elhatározta, az éjszaka az urát elteszi láb alól. Megvárta, míg Takács elalszik, aztán odasompolygott az ágyához, a fejére borította a subát és fojtogatni kezdte. Takács fölébredt, mire gúnyosan odaszólt a fuldokló embernek. — Na, most mivel bizonyítod be, hogy én fojtottalak meg. ki öreg ember kétségbeesetten próbált szabadulni, de néhány erős szorítás végzett vele: meghalt. A gyilkosság után osszehányta a bútorokat, leverte a lámpát, aztán föllármázta a szomszédokat és elmesélte nekik a »rablótámadást.« A gyilkos matrónát beismerő vallomása után visszaszállították a fogházba.
