Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-01 / 334. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ ~4Q27. december 1. Terhelőén vallanak a tanuk Szálai betőrbbandájának tagja ellen A vagonfo ztogaiásiöl a rablásig — Pánt Ti d lábén hirdeti ki ez if letel a Szerdán folytatta a szuboticai törvényszéken Pavloviig István törvényszéki elnök büntetőtanácsa Szalui György és társai bünpörének tárgyalását. A szerdai tárgyaláson befejezték valamennyi vádlott kihallgatását és meg- Kezdődött a tanúkihallgatás. Csütörtökön, tekintettel az állami ünnepre, nem tartanak tárgyalást és pénteken reggel nyolc órakor lesz a tárgyalás folytatása. Ezen a tárgyaláson valószínűleg véget ér a bizonyítási eljárás és péntek délre várható az itéletfiirdetés. A szerdai tárgyalás megnyitása után Pavlovics István elnök néhány kérdést intéz Szalai Györgyhöz, akinek kihallgatása ezzel befejeződött. Az elnök ekkor Szálúi Sándort, a harmadrendű vádlottat szólítja elő. Szalai Sándor a betöréseknél mindig az ör szerepét töltötte be, de specialitása veit a vagonfosztogatás, amelyet a legvakmerőbb módon követett el. A bátyja és Németh Lajos társaságában elkövetett lopásokra és betörésekre vonatkozólag Szalai Sándor ugyanazokat mondja, mint Szalai György. Bűnösnek érzi magát Szóról-szóra úgy adja elő az eseteket, mint a bátyja. A premier: tizenkét zsák tökmag Szalai Sándor kifejezéstelen arcú. roppant lassan gondolkozó szőke ember. | Sokszor értelmetlenül néz maga elé, meg-1 akad, dadog, nem emlékszik, csak akkor j .int eszébe egyes részlet, ha az elnök fi- j Xyelmezteti. Elmondja, hogy Szuboiicán több helyen szolgált. Első »miivé« vagon • foszlós volt. Orcsics Sinie társaságában \ éjfél tájban a Majsai-uti hídnál felugrottak a robogó íchervonatra. Macska- ; ügyességgel végigkusztak a vagonok peremén és letörték a plombákat az ajtóró1, j Első alkalommal tizenkét zsák tökmagot | dobtak le a robogó teherkocsiról, majd j a Halasi szőlők között ők is leugrottak. | — Ez élet- elves volt — mondja a 1 vádlott, — de később megszoktuk és left-1 ugráltunk a vagonokról. | __A.,xeaSSieg. tökmagot ott hagyták a ' töltés tövében, mert rövid tanácskozás i .után, megállapították, hogy nem Jelzet! értékesíteni. A legközelebbi alkalommal a ! szőlők között tiz zsák lisztet dobtak ki a robogó kocsiból, de most sem volt szerencséjük, mert mikor éppen el akarták vinni, jött egy magános mozdony, ! amelynek vezetője észrevette a töltés , mellett heverő lisztcszsákckat, mire [ megállította a lokomoíivot és a két vagoniosztogató kénytelen volt méiiékülnf.: ] A harmadik vállalkozás sikeresebb volt, I mert Szalai Sándorra1: sikerült egy láda kockacukrot kidobni az egyik vagonból. Elnök: Hol dobta ki? Vádlott: Ahol a műtrágyát csirálik. A láda — mondja tovább a vádlott — eltört, mire a 400—500 lépés e lakó Fekete Mátyáshoz mentem el zsákot kérni, j Éjjel egy óra volt. I Elnök: Fekete nem érdeklődött, minek i kell éjjel egy órakor zsák? í Vádlott: Nem. Adott zsákot, én pedig I Barim Gézával, akit ott találtam, elmentem a cukorért. A cukorból a vádlott nyolc ki'ót adott [ Feketének, a többit eladta Szögi Terának. aki nyolc dinárt adott klójáért. A vevő tudt ', hogy a cukor lopot . Bartus Géza a következő vádlott. Nem érzi magát bűnösnek. Nem fosztogatta a vagonokat, Szalai Sándort egy bálról ismeri. A kritikus napon Feketénél aludt, mikor bejött Szalai Sándor és zsákot, kért. Nem mondta, minek kell a zsák. — Jaj de diszkrétek — jegyzi meg Pavlovics elnök — és mondja, az eladásnál se segédkezett Szaluinak? — De igen, aján'ottam neki az ócskapiacon egy boltot, ahol el lehet adni az ilyen dolgokat, de a boltos nem vette , meg, azt mondta, neki nem ke'l lopott dolog. Többet nem tudok. Az elnök szembesül Szálait Bartussal.! Szalai nevetve szemébe mondja társá-| n-k, hogy tudta, hogy a cukor lopott,' sőt ő is vele volt a lopást megelőzőleg, j Elnök (Szálaihoz): A vizsgálóbíró elölt azt mondta, hogy Bartus nem tudta, hogy a cukor lopott. Szalai: Azért mondtam, mert Bartus fenyegetett a vizsgálóbíró ur előtt, hogy , agyonver, ha kiszabadulunk. Elnök: Na., és. íia most fenyegetné, most is azt-moudSijá? Bartus Idwlhé'vág***) — Esküszöm két szemem világára, hogy kiverem a fogaidat, te gazember. Szalai Sándor a fenyegetések ellenére is azt állítja, hogy Bartus vele volt a l I vagonfosztogatásoknál, sőt, mint régi tolvaj; -tanácsokkal is ő látta el. A betörők »házigazdája« Németh Lajos kihallgatása következik. Bűnösnek érzi magát és pontosan elmondja azoknak a betöréseknek történetét, melyeket a két Szalai-fivér társaságában követett el. A lopott dolgokat mindig az ő lakására vitték. Ott volt a rak- i tár és oda jártak enni is. mert barátnője és vadházasíársa. Kovács Katica főzte meg a lopott sonkákat. Kijelenti, liogv nem lőtt a csendőrökre, mikor azok üldözték. j Bet go vies Iván borbély nem érzi ma. gát bűnösnek. Nem ismeri Szalaiékat és : tagadja, hogy részt vett a kulai rablásban. | Szalai György itt feláll és kijelent', ! hogy Bulgovicsot valóban csak névről . ismeri és csak azért mártotta bele őt is r.z ügybe, mert azt gondolta, hogy igy saját magán könnyít. Kirándulás C aníavérre i Székely Mihály csak abban a betörésben érzi magát bünösne.k melyét Szalai Györggyel Csartavéren követtek eh Betörtek egy hentesüzletbe, onnan a falat ! kibontva egy szövetüzletbe, ahonnan több méter szövetet és selymet loptak el. A szövetek egy részét egy Dorozsmai nevű embernek adta el 1250 dinárért. 1 Virág Róza vádlott, aki Gömöri Antal elsőrendű vádlottal é't közös, háztartás-, ban, azt monk-íta, liogv a lopásokról nem tud semmit és azokban nem vett részt. Egyszer Gömöri Antal egy pohár- j ban zsirt hozott haza és azt mondta, j hogy egy vasutas ebből egy hordóval akar eladni. Elhatározták, hogv megve- j szik a zsirt. Nem volt tudomása róla, j bogy a zsir lopásból ered. Kovács Már'a vádlott nem ismeri eh hogv a hozzá ho- j zott holmikat, amiket Németh szán tott ; oda, lopásból erednek. Szalai György vádlott ezzel szemben ! azt mondotta, hogy mikor hozták a sonkát és egyéb holmikat, megmondották, hogy azokat lopták. * A bíróság ezután még kihallgatta Turnbász Bariul vádlottat, aki szintén azt mondotta, hogy nem tud semmit a lopásokról. Jaksa János fuvaros szállította a zsirt Gömöriékhez, de őt csak a gazdája küldte fuvarba és nem tudott a zsir eredetéről. Orcsics Sime vádlott beismeri, hogv Szálainkkal résztvett a Hartmann Cs Konentól eivitt 30—35 üres zsák lopásában. Ugyancsak része volt abban a lopásban, amikífr Szalaiék hat darab birkát loptak, valamint amikor egy tuozó tehervonatiéi * leplombízott kocsiból kidobtak tizennyolc zsák lisztet. Amikor az elnök megkérdezi a vádlottól, hogyan jutottak be a teherkocsiba, ezt mondotta: — Én törtem le a plombákat a kocsiról. Dondó Pál vádlott, aki azzal volt vádolva, hogy részt vett a kulai rablótámadásban, kijelentette, hogy arról nem is tud semmit. Szalai György vádlott itt kijelentette, hogy ő vádolta meg Dondót,. de ezt részben bosszúból tepe.-.rnásrészt j pedig azért, hogy igy sajátmagáról a gyanút elterelje. Most kijelenti, hogy , Dondó nem vett részt ebben a rablótá,] madáoban. A tanuk ' A huszonegy vádlott kihallgatása ez, zel véget is ért és a bíróság megkezdte1 i a tanuk kihallgatását. Első tanú fíaitscr Adátn kulai gazdálkodó volt. Elmondotta. I hogy Amerikából. Clevelandiról születői, akik ott élnek, 1925. év végén kapott 70—80.000 dinárt. Ezzel a pénzzel keres-' hedeít. kis boltot nyitott és főleg lisztet adott eh Az üzletébe több vevő közt cigányok is jártak és azok láthatták, hogy pénzve vau. 1927 január elején történt egy este, hogy odahaza a lakásán kilenc óra tájban kijött az udvarra, majd visszaindult a lakásba, ahol fe'esége s leánya tartózkodtak. Alig hegy lakása előszó-' bájának ajtajához ért. érezte, liogv valaki kívülről nyomja be az ajtót. Visszafordult és egv ismeretlen férfit látott, aki utána be akart jönni.az előszobába. Be is jö'.t. kezében revolverrel, melyet' mellének szeglett és rákiáltott: »Pénzt vagy életet«. Ugyanekkor még négyen jöttek be utána. Mindegyiknek a kezében szőlőkaró és egy nyitott kés volt. Hát-, rált a szobáb" de a revei ’eres ember folyton előtte követte és a fegyvert állandóan tiekiszegezve tartotta. Ugvanekkor az oldalt álló négv ember közül az egyik szőlőkaróval végigvágott az areán. mire menten elöntötte a vér. Összeszedve ereiét, folyton hátrált a hálószoba felé, ahol a felesége és leánya volt. Az asszony látta a vcszede’met. felszólította a leányát, hogy nyissa ki az ablakot és' hívjon segítséget. Hauserék tizennyolctizenkilenc éves leánva felrántotta az ablakot és kiugrott. Közben Hauser a hálószobába ért támadóival és a resvolveres ember rákiáltott: — Hol a pénz? — Bent a kasztüban. — Hol a kulcs? — Be akartam nyúlni a zsebbe a kulcsért. Ekkor a revolveres ember rám kiáltott: — Ne nyúljon a zsebbe, mert mindjárt lövök és erre a támadók egyike maga vette ki a zsebemből a kulcsot. Ezzel felnyitották a szekrényt, össze-vissza dobáltak mindent, de a pénztárcát nem találták meg. Újból fenyegettek, hogy adjam oda a pénzt. Erre én. félve, hogy újból megütnek, kikerestem a tárcát és odaadtam nekik. Egy kritikus album íból Irta: Baedeker Pompás mondást olvastam Hcbbelnél, amely gyakran jut eszembe. Körülbelül igy szól: — Az ember tud töltött pisztollyal bánni, az ember tud töltetlennel bánni, de zavarba jön, ha olyan- pisztollyal van dolga, amelyről nem tudja, hogy töltve v. M-e vagy nincs. Az emberekkel is igy vagyunk. Tudunk bánni az olyanokkal, akikről biztosak vagyunk abban, hogy jók s azokba! is, akikről nem kétséges, hogy gonoszok. De nem tudjuk mihez tartani magunkat azokkal szemben, akikkel nem vegyünk tisztában, hogy jók-e vagy rosezak. Ezért jut oly gyakran eszembe Hebb 1 "'ondása a pisztolyokról s ezért tűnődök mindig, ha uj ismeretséget kötök, vájjon ez az ember jó-e vagy gonosz, azaz: meg van-e töltve? ¥ A hamleti megállapítás: »nincs a világon se jó se rossz, gondolkodás teszi azzá«, csekély váriációval ráhúzható az emberre is. Az ember alap’ában se ió, se rossz. Gondolkodás teszi ilyenné vagy olyanná. Az övé és azé, aki megítéli. ¥ Persze nem csupán a gondolkodás, — a viszonyok is. Ha háborúk nem lettek volna, szslidebbek, tehát jobbindulatuak lennének az emberek s ha a nagyháboru nem szakad rá a civilizációra, kevesebb rossz ember volna a világon. Hosszú béke megjavíthatná s az örök béke jókká tehetné az embereket. ¥ Milyen jó meghalni! Akkor az emberről az ismerősei elmondják mindazt a jót, aminek az ellenkezőjét- gondolták róla, amig élt. Az ember a halála után alaposan megjavul a környezete és a polgártársai megítélésében. Életében ily nagyfoku javulásra a leghosszabb ember se képes. ¥ A haláltól annyira fél a közönség s azt oly csapásnak és büntetésnek tartja, hogy az elszenvedésével expiáltaknak tartja még. a gonosztetteket is. A halálraítélt gyilkosokat kivégeztetésük előtt megöleli a gyóntatópap s a legnagyobb gonosztevő holtteteniéhez kalaplevéve közeledik a leghatalmasabb ur is. Ugyanez , az előkelőség csak egy-ujjal érinti a kalap at. lm egy derék jó ember köszönti öt, aki él. ¥ Aki nagyon is jó, az félig bolond — tanítja egy keleti mondás. Úgy látszik, sokan félnek attól, hogy félbo!ondoknak tartják őket és gondosan ügyelnek, nehogy »nagyon is .jók« legyenek. Aggodalmukban annyira mennek', hogy messze távolban tartják ; magukat minden jóságos indulattól. Isten mentsen, hogy bolondoknak a hírébe jőj'ienek! ¥ Az okos jobban tudja időmérő nélkül is, hogy hányat ütött az óra, mint az ostoba, aki a legtökéletesebb kronométert hordja a zsebében. ¥ Igazán intelligens embernek éppert: úgy nincs szüksége vezetőre a társaséletben, mint ahogy valóban értelmes olvasónak nincs szüksége olvasójegyre a könyvében. Mind a ketten ilyen segítség nélkül is tudják, hogy — hol tartanak. ¥ Az ostoba hamarább árulja el, hogy ilyen, mint az okos, hogy okos.. Amaz tökéletesebben ostoba mint amennyi tökéletességgel okos emez. És aztán az ostoba rendesen többet beszél mint az okos s igy könnyebben árulja el, hogy mi lakik benne. Az okos gondolkozva és kétkedve nyilatkozik, az ostoba bátran, mert biztosra megy. Az okos attól fél, hogy ostobát mond, az ostoba ziherre veszi, hogv amit mond, okos. ¥ Az ostobaságnak nincs, határa, az okosságnak — fIScialotn! — van. ¥ Aki okosan szereti az embertársait, azt viszontszeretik ezek. Szeretni is lehet butául. ¥ Társaságban az okosság inkább nyilvánul meg abban, amit az ember elhallgat,, semmint abban, amit elmond. ¥ Ezt az ítéletet hallottam egyszer egy úriemberről: , — Kellemetlen ember. Mindig igaza van. Valaki pedig hozzátette: — És nem is okos ember. Nagyon is büszke arra, hogy igaza van, ahelyett hogy elnézést kérne e gyengeségéért. ¥ Társaságban szellemesen kell beszélni és okosan hallgatni. Az utóbbi a fontosabb. ¥ Társaságban ám mondj igazat — legföljebb betörik a fejedet. Ebből a sebesülésből fölépülhetsz és biztos, hogy meg nem sántulsz tőle. De arra vigyázz, hogy igazságokat ne hirdess, mert az ily kíméletlen, inhumánus, durva, tapintatlan és rossz mod.orra valló s még rosszabb gyermekszobára emlékeztető eljárást sohase boc^ijtják meg. ¥ Mindenkinek azt kívánom, hogy jó dolga legyen ezen a szomorú világon. A jóknak, mert megérdemlik s a roszszaknak, mert akkor kevésbbé lesznek veszedelmesek. Olyan sok szépcélu és humanitárius egyesülés van s olyan mád nem alakult, amely a rossz embere« méregícgait kihúzza azáltal, hogy j$ anyagi helyzetbe hozná őket. Milyen .iöí beruházás volna ez! ¥ Két úriember már régen kiváncsi egymásra. Végre összeismerkednek. Együtt vannak vagy másfél óráig s ez idő alatt mindig az egyik nevezzük Kovácsnak — beszél s a másik — tegyük föl, hogy, Molnárnak hívják — nyugodtan hallgatja. A társalgásuk befejezése után Kovács ur mindenütt azzal dicséri Molnár urat, hogy az rendkívül intelligens és szellemes férfiú, mig emez sajnálkozva jelenti ki, hogy keservesen csalódott Kovács urban, aki okos ember hírében állt s most kisült róla, hogy a legnagyobb szamár, akivel ő világéletében találkozott. Ha ennél az összejövetelnél Molnár barátunk vitte volna a szót és Kovács polgártársunk hallgatta volna türelmesen, akkor ez utóbbi lett volna a bölcs férfiú és amaz a hatökör. ¥ Ha valaki nem ért meg bennünket, azt mondjuk róla, hogy korlátolt pasas; ha mi nem értünk meg valakit, az ítéletünk róla igy hangzik: furcsa észjárású ember. Pedig nem lehetetlen, hogy mink vagyunk a korlátoltak vagy a furcsák, esetleg a korlátoltak és furák. ¥ Vannak, akik okosan gondolkoznak és ostobául cselekszenek és olyanok, akik együgyüen gondolkoznak és az ügyeikben bölcsen járnak el. A.z előbbiek a tehetségesebbek és a szerencsétlenebbek, az utóbbiak az okosabbak és a szerencsésebbek.
