Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-17 / 349. szám
2'. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 1927 december 17 Hojyan védekezzünk a járványos beieiaségek. ellen? lr'a D . Birger AJ t ás, baj no’ci községi orvos Hogyan védezeiietünk legsikeresebben a ragályos, fertőző betegségekkel szemben, olyan kérdés, amely méltán foglalkoztatja nem csak az erre hivatott szakembereket, hanem a közönséget is. Az utolsó évtizedekben e téren is óriási a fejlődés a szakemberek körében. Nem mondhatnám ugyanezt a közönségről is. Vonatkozik ez elsősorban a falu népére: óc a városi közönséggel sem áll valami fényesen a dolog. A falusi ember nem h'sz a betegség ragályos voltában, de jórészt épp ugv nem tartja be az orvos utasításait a városi közönség sem, különösen akkor, ha a beteg túl van már a veszélyen, vagy ha a baj lefolyása enyhe. A legj bb módja lenne a ragályos betegségek ellen való védekezésnek a védőoltás (prophylacticus oltások, praeventiv vaccinacio). Minden alkalommal, ha valamely ragályos bajban való megbetegedés lehetősége fenyeget, a lakosság megfelelő rétege e baj elleni speciíicus oltásokkal lenne mentesítendő (immunisálás.l Ilyen anyagaink vannak a cholera, typhus, vérhas. vörheny. kanyaró, difteria ellen. A vürheny elleni Dick-szérum védőoltás már az eddigi tapasztalatok szerint is biztos hatásúnak látszik: sőt a Dick-próbával előremenőleg ki lehet válogatni azokat, akik vöriienyre hajlamosak és igy csak a pozitív próbát adók részesülnek a védőoltásban. Azonban a védőoltások ismerete és méltánylása nem ment még át annyira a köztudatba és az államhatalom sem jutott még odáig, hogy általános, tömeges védőoltásokat kötelezővé tehetnék. Tehát még ma is a tömegvédekezésnél a megfelelő hygiaenicus-prophylacticus rendszabályokon van a hangsúly. Ami különben a védőoltások végzése mellett sem mellőzhető, mivel a védőoltottak is megbetegedhetnek (sokkal kisebb percentben és enyhe lefolyással). Lássuk már most. melv utak és módok állnak rendelkezésünkre e tekintetben arra, hogy a járványos, ragályos betegségek terjedését megakadályozzuk? Első és alapvető fontosságú teendő lesz a ragályban megbetegedett egyén szigorú elkülönítése. Már a bibliai korban is ismerték ennek értékét: azért telepítették ki a városoktól távol a leprásokat. Az elkülönítés keresztülvitele azonban nem épp könnyű dolog. Ideális állapot az lenne, ha kellő számú, kellően felszerelt kórház állana e célra rendelkezésre s ha az álamhatalom köte'ezönek mondaná ki, hogy a ragályos bajban megbetegedettek járványkórházakba iniernálandók. Nagy városok elég jó helyzetben vannak ugyan e tekintetben: a beteg beszállítására azonban a család nem kötelezhető. Ha tehát ma még elsőmmssr— -sorban a falvakban a kórházi internálástól el kell tekintenünk, a hangsúly a beteg otthonában való elkülönítésen van. A gyermekbetegségeknél (és ezek a leggyakoribbak) ugv járok el. hogy a család egészséges gyermekeit elküldetem hazulról nagyszülők, rokonok lakásaba (hol gyermekek nincsenek); a beteg pedig otthonában marad azzal a szigorú utasítással, hogy oda senkinek bemenni nem szabad. A falusi nép szégyennek, háza megbélyegzésének tekinti, ha járványcédulá* függesztenek ki házára- sértőnek és szégyennek találja azt. ha a látogatóba jövő rokonokat, ismerősöket be nem ereszti házába. Hát én a járványcédulákkal nem is sokat törődtem — úgy sincs semmi praktikus értéke; ehelyett türelmesen, hosszasan ujra-ujra magyaráztam, tanítottam, mit miért nem szabad. Persze nem sok eredményt értem el és sokszor találtam a vörhenves, diphtheriás betegnél látogatásom alkalmával vendéggyermekekkel zsúfolt betegszobát. Ha az orvos ilyenkor szemet huny — lelkiismeretlen, ha szigorúan lép fel, goromba. Mit lehetne tenni, hogy e tekintetben javuljon a helyzet? Oktatni tanítani, felvilágosítani, nevelni a Pépet már az iskolától kezdve és az orvosi karba olyan ethikdt önteni, hogy nemcsak a betegnek tartozik a gyógyítással. hanem a betegség terjedésének meggátolása is kötelessége a közzel szemben. Ha a beteget elkülönítjük, a ragály tovalm colásának a lehetőségét megszüntettük. A család egészséges gyermekeit otthonukból cltávoluva, 8—12 napig óvodába, iskolába nein járhatnak (vesztegzár). Ezt az eljárást követtem két évtizeden át. Végigéltem sok nagy ragályliullámot és az eredményekkel igen meg lehettem elégedve. Pedig az iskolák bezáratását én saját iniciativámból egyszer sem kezdeményeztem és ba megtörtént, az a felsőbb hatóság rendelkezése volt. Meggyőződésem és egyszerű érveim igazolják, hogy az iskolák bezáratása értéktelen annak az ügynek a szolgálatában, amelyért történik, mert az egy grammnyi értéket sem képvisel abban az erőkifejtésben, amellyel a ragályos betegségek ellen küzdünk. Értéktelen régi copf. annak dacára is. hogy általánosan az első lépések közé tartozik ma is, melyet a közegészségügyi hatóságok elrendelnek. Olyan állapot ez, melynek fenntartásában igen jelentős sze-epeí játszik« köztv.datban a mattakból begyökerezetten élő felfogás, hogy a jó egészségügyi közigazgatás első teendője legyen az iskolák bezárása. Ez oly lelki presszió. amely alól a szakemberek nagy része sem tudja vagy akarja magát emancipálni. — í-'ossvm «1 , -xwzrrr A tapasztalat a szülőket is megtanitct a arra, hogy az egyes ragályos betegségek fertőző ereje és gyakorisága között különbségek vannak. Tudjuk, hogy a kanyaró sokkal ragályosabb, mint a vörheny és a diphtheritis. Sőt annyira, hogy a család többi gyermekei alig védhetők meg tőié. Henoch német gyermekorvos irja le, hogy Vestfáliában a paraszt anyák, ha kanyaróban megbetegedett egy gyermekük, a többieket összefektetik vele. hogy betegségük egyidejűleg folyjék le. Ugyanezt láttám itt is sok parasztcsaládnál és be kell ismernem. hogy sok benne a ráció. A kanyaró mérge a leggyorsabban terjedők közé tartozik és a belégzctt levegő utján közvetített fertőzéstől ezért lehet alig menekülni. A vörheny. diphtheria mérge sokkal kötöttebb; a kanyaró már a lappangási ideje alatt is fertőz: e két másik nem (vagy talán alig). A typhus, a vérhas csak direkt kontágium (átvitel) utján fertőznek. A spanyol influenza repülő mérge valamennyi ismert között a leggyorsabb és innen van. Hogy egv-két hét alatt egy világrészen söpör át. A szamárköhögés fertőző csiráit a beteg által kilövelt nyálparányoknak bclégzése által kapják meg a gyermekek, tehát a közvetlen érintkezés, egvütilét utján, de a betegszobából mások által nem hurcolható ki. így egvszerüen vApiuk le következtetéseimet és a követendő utat. A beteg elkülönítése elzárja a fertőzés forrását; a család többi gyermekeinek iskolalátogatástól kellő időre való eltiltása megakadályozza azt, hogy ezek, ha már fertőzöttek lennének, az iskola utján terjeszthessék tovább a ragályt. Azt azonban tapasztaltam, hogy a gyorsan terjedő ragályoknál (kanyaró, spanyol influenza) a járvány addig nem szűnik meg, amig a gyermekek arra hajlamos része a betegségen át nem esett. Figyelemmel kisértem hosszú éveken át a járványkimutatási statisztikai adatokat; azokon a helyeken, ahol az iskolák bezáratása megtörtént, semmivel sem volt kevesebb a kanyaróban való megbetegedés. Tehát mit agarunk elérni az iskolák bezárásával akkor, ha már a ragály esetleges vivőit kirekesztettük az iskolából? Mint láttuk, nincs mit. Igaz, nem egyszer, hanem sokszor halljuk a szülőktől, hogy betegségét a gyermek az iskolából hozta haza. És ez igaz is. De ez nem az iskolák bezárásának szükséges volta mellett szóló b'zonviték. Hisz a bezárás csak akkor történik meg. ha az Iskolában már nagyobb szóim megbetegedés fordult elő. Addig tehát, ha az elkülönítés és vaszte^zár nincs kereszlülvive, meg van a fertőzés tovavitélének lehetősége. Mig ha az elkülönítés megtörtént, mint világosan meggyőződtünk az elmondottakból, az egészséges gyermekek egyformán vannak kitéve a fertőzte lésnek járvány esetén — akár járnak iskolába, akár nem. Azonban az elkülönítés és a veszteg* zár alapos és szigorú legyen. Mindenesetre nem csak emberséges, de közérdekből igazságos is a szegényeknek, mindennapi keresményükből élő családtagoknak méltányos anyagi kártalanítása a vesztegzár Idejére. Erre kell, hogy legyen pénze az államnak. A beteg felgyógyulása után következik a fertőtlenítés. A betegszoba fertőtlenítése egyszerűen és teljesen megbízhatóan történhetik a formaiin lámpával, a beteg pedig fürdőt kap és fertőtlenített ruhát A vörhenyes betegnek liámlása újabb tudásunk biztos megállapítása szerint nem fertőző, legföljebb annyiban, ha külsőleg rátapadt fertőző csirákat tartalmaz. Ellenben a torka a legnagyobb mértékben fertőző, sokszor a gyógyulása után még hónapokon át is; tudniillik a mandulák zugolyaiban, mélyedéseiben levő vörlienyt okozó csirák igen sokáig élnek és fertőzőképesek. Mi következik ebből? Az, hogy a vörhenyből gyógyult gyermeket sem testvéréi, sem a szülök hos»szu időn át ne csókolják száján és hogy hosszú időn át úgy a felgyógyult gyermek, mint testvérei torokápolására nagy gond fordítandó (hyperol tablettás öblítések). A diphtheritis mérge közel sem My tartós életű, de tudnunk kell. hogy a száj bacillus formájában állandó a diphtheria bacillus — bizonyos fortnabeli elváltozásban; oly alakban, amely nem fertőző. Fertőzővé alakul át aztán megfelelő viszonyok közölt Például a meghűlés és igy tovább fertőzhet meg nem hűiteket is. Tehát szórványos diphtheritis esetek alkalmával is nagy gondot fordítsunk gyermekeink torokápolására, éppúgy, mint a vörhenvnél. Szamárköhögésnél a lakás fertőtlenítése különös nagy gonddal történjék, mert ennek eddg még ismeretlen csirája nagyon hosszú ideig éveken át tartja' meg fertőző képességét. A typhusnál a direkt átvitel a fertőzés útja; tiszta betegszoba, tiszta ágynemük, szék-vizelet fertőtlenítés, kézmosások szükségesek. A felgyógyultak közöt azonban vannak olyanok, akik igen hosszú időn át ürítenek magukból fertőző typhuscslrákat — ezek a bacillusgazdák. A legfontosabb intézkedések tehát az elkülönítés, a védőoltások, a vesztegzár. a fertőtlenítés és a felgyógyultakkal való bánásmód. Ezzel mindent megtettünk anélkül, hogy az iskolák bezárásának szükséges vagy indokolt voltát bármikor is tapasztaltuk volna. Azt hiszem az orvosok közül sokan osztják ezt a már rég vallott felfogásomat, de persze nem kényelmes egy ilyen régi és annyira begyökerezett általános közhittel szemben nyilvánosan állást foglalni. »De strigis verő«. Minek minden cél és haszon nélkül megzavarni a gyermekek tanulási rendjét és jó részüket ez alatt csak b jnak tenni ki. Ári a fegyeiemnek, a tanulmányi haladásnak, de nem vezet célhoz. K&mirxI'.Jtji.* Öröm az élet, Rádión egymaga mosl Bölcs Kató élvezi az életét! Nem kínlódik rumplival, dörzsöléssel, — Radionra bizza a 'tiosást. Az helyette elvégzi a munkát! Egymaga, Rádión? Igenl ’sakis igy mossatok: »Radiont hideg vízben feloldani! Az előzőleg beáztatott szennyest az oldatba tenni, — 20 percig kifőzni, — öblögetni!« A fehérnemű tiszta, vakítóan fehér lesz! Dörzsölés és rumplizás: haszontalan munka és vesződségl Tönkre teszi úgy a fehérneműt,mint a kezeketl Vagy tán: megszépít? Rádión oxigén által fehéríti Szavaltoltan mentes chlor és egyéb ártalmas vegyszerektől. Kíméli a ruhát! w
