Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)
1927-12-17 / 349. szám
1927. december 17, ALAKOK Hálókocsik ellenőre (Valami tréfás mcllékzönge kíséri mióta megírták róla azt a pajzán vígjátékot. De mennyire komoly, mihelyt szemügyre vesszük. Mindenkit közelről kell megtekinteni, tanácslom. Csak a /közelség ad távlatot. Itt tántorog velem együtt a hálókocsi vlaszkosvdszon-szatagján, mintegy részegen az utazástól berúgva a kilóméit éktől, nemzetközi kávébarna egyenruhájában, aranypaszomd• nyos sapkájában, melyhez még egy fekete cérnakeztyü is járul. Telt, magyar arcát kávébarna borosta borítja. Szeme is kávébarna. Decemberi virradat van. Az utasok, akik nyul dlommal aludtak végig az éjszakát, már fölkeltek, hálólngbcn, bajuszkötővel sertepertélnek, fogukat mossák. Nézem a hálókocsik ellenőrével a dérharmatos mezőket, melyek az éjjel hirtelenül megőszültek. Közeledünk a budapesti állomásköz. Az ut összezötyköit bennünket meglazította tartózkodásunkat. Én is beszélgetni szeretnék. 0 is.) i — Mi az a kezében? — Bambola. Olaszbaba. (Mutat ja, rángat ja a pojáca fejét, játszadozik vele.) Öt lira. Mikulás a legkisebbik fiamnak. , — Hol vette? — Velencében. Tegnap délelőtt — Mi újság ott? — Süt a nap. Amikor megérkeztem oly meleg volt, hogy izzadtam, lo kellett vetnem a főlöltőmet Mindnyájan úgy járnak, az olaszok is. , — Hogy mint vannak? — Köszönöm, jói. Mostanában már a szegényember is megélhet .Ingyen kap állami ruhát, kosztot De azért bizony a lazzaroni-\í még mindig kéregetnek. fókép az idegenektől. Megszokták. Jó üzlet. Egy kisvendéglőben kosztolok, ott bitóm őket Néha olyan vacsorákat csapnak, hogy a püspök is megirigyelhetné. — Természetesen a velenceiek ismerik magát — Jobban, mint itthon. Akár a rosszpénzt. — Hol vacsorázott ma egy hete? — (Vár és emlékezik) Athénben. Az meglehetősen drága. Kétszáz drachma egy vacsora. — Merrefelé Járt életében? — Paris . . . Berlin . . . Madrid . . , Lisszabon . . . Moszkva . . . Oda a bot dogult Sándor királyt kísértem. Milán is a vendégem volt Carmen Sylva is a román királyné. — Melyik népet szereti leginkább? — A görögöt — Miért? — Az a legkedvesebb nép. (Talán a görög bájt érzi, csak nem tudja kifejezni? — Ha bejön egy utasa, meglátja-e milyen fajtájau? — Az első pillanatban. — Miről? — A lépéséről. A mozgásáról. Még az alvásáról is. — Kik a legjobb alvók? — A németek. — Kik a logroszabb alvók? — Az olaszok. — Kik a lcggavaüérosabbak? — A németek. — Tessék? — Igen, igen. A háború után ók szórják leginkább a borravalót. Érezték, hogs' külföldön nem rokonszenvesek. Okosak. Az olaszok szintén sokat adnak. Csak a franciák nem változtak. Azok ma is fogukhoz verik a garast. — Milyen az angol? — Nem beszél, napokig utazhat, soha semminémü fölvilágositást nem kér. Mindent tud. Mindene rendben van. — A román? — Azt arról lehet fölismerni, hogy nem akar románnak látszani. Csak franciának. A férfinál, nőnél pirosító, kölni víz. — A japán? — Roppant tiszta. A fülkéié olvan, mint a kápolna. — A kínai? — Piszkos, mint a patkány. — Hát a magyar? — Még nem tud utazni. Mindig kérdez, türelmetlenkedik, hogy nem kébacsmeotei napló 19. oTdal sünk-e, nem hagyta-e e! a poggyászát De még a parasztja is különb, mint némely »európai úriember«. — Szerencsétlenséget átélt már? — MarburgnáL Sebesülteket Is kötöztem. — Meghalt-e utasa a hálófülkében? — Két halottam volt, régen. Az egyik egy osztrák öregur. Álmában ütötte meg a guta. A másik egy fiatal lány. Meránban szállt föl, a bátyjával. Az a határnál odarohant hozzám, hogy a húga már nem lélegzik. Mesterséges légzést alkalmaztam. A lány nevetett: »Hohó — mondta — még nem vagyunk enynylre.« Székesfehérváron azonban meghalt — Hány éves ön5 — ötvenhárom. — Hol született? — Alcsuthon. — Mióta szolgál!-A Huszonhét éve. —'Mennyi esik ebből az utazásra? — Legalább húsz esztendő. (Ezt haszszabb szóval fejezi ki.) — Tud enni az utón? — Csakis itten. A vonat jól ősszeráz. Gyomormasszázs. —■ Aludni? — Azt nem igen. Mert nem szabad levetkőznöm. Hány gyereke van? — öt Három az enyém. Kettőt örökbe fogadtam. A feleségem bolondja a gyermekeknek. Tudom, már várnak. — Mit csinál, ha hazaér? — Egy őrálg mosakszom, kis vízben, nagy vízben. Lefekszem az ágyba. Két napig heverészek. Alszom Is, de csak félszemmsá, ngyhogy mindent hallok: »Megjött a papa, megjött a papa...« (A vonat kanyarodik. Cihelödöm, de ő int, hogy még három és fél percünk van. Honnan tudja? A mesgyékről, a bokrokról, a póznákról. Úgy nézzetek erre az embere, hogy Európának minden mesgyéjét, bokrát, póznáját személyesen ismeri. Az utasoknak, akik közben kiszállingóztak a folyosóra, bőröndjeikkel, szaporán köszön get: *Obügatissimo... merd. Monsieur ... thank you very much -.. dank scheen...« Mig berobogunk a pályaudvarra, virrasztástól és fáradtságtól fölzaklatott képzeletem ott lár az 6 lakásában, hol az öt gyerek lesi a papát, a legklsebbik az olasz bohócot, s az ismeretlen szoba egyszerre, minden ok nélkül a világ legkívánatosabb helyének rémlik nekem, hol a bébe van és a boldogság.) Kosztolányi Dezső HAMLET, AZ ENERGIKÜS GERHART HAUPTMANN FORRADALMOSITOTTA A DÁN KIRÁLYFIT Bérűn, december hó. Ezt a szegény Hamletet csak nem akarják békében hagyni. Jessner frakkba bujtatta. Modernizálta a dán királyfit. Shakespearet ugyan nem hozta ezzel közelebb a közönséghez, de a közönséget közelebb hozta ha nem is Shakespearehez, hát a színházi jegypénztárhoz. Érthető törekvés. Ásta Nielsen már éveke! ezelőtt felfedezte, hogy Hamlet tulajdonképpen nő. Frőuldn Hamlet, — éppoly kényes, mint önkényes experimentum voít, de a nagy tragikának, aki a film művészetét a semmiből megteremtette, meg kell bocsátani, hogy erőszakot tett Shakespeare!». Legújabban Gerhart Hauptmann lépett a Hamlet-átdolgozók sorába. A német Irodalomnak ez a cugosclpős büszkesége, amióta saját Inspirációja az évek számának növekedésével egyre inkább cserbenhagyja, ráfeküdt — mert napi írásbeli feladatának elvégzéséről igazi német alapossággal nem tud letenni — az igazi klasszikusok átdolgozására. Tavaly — filmfeliratnak — átverselte a Faustot. Ez a költemény használhatatlan volt és eldobták. Pár hónappal ezelőtt kiadta születésnapja alkalmából az nj Till Eulenspiegelt A kritika udvariasan hallgat róla. Most aztán Shakespeare vetemedett az öreg, kijavította a Hamlet-et és saját rendezésében szinrehozta Drezdában. Azért ott, mert a szász fővárosban mutatták be német földön először — háromszáz éve, 1627-ben — a tragédiát A hauptmanni átdolgozás gyökerében változtatja meg a darabot, Hamletból, a tépelödőből, egész egyszerűen aktiv forradalmárt, energikus, erélyes, határozott ifjút formál, a tettek emberét... Hogy ez hamisítás? * Hauptmann szerint az eredeti Hamlet a hamisítás. Már tudniillik az, amit eredetinek ismerünk. Szerinte a dán királyfi, úgy ahogy a köztudatban éi, csodálatos, sötét, elégikus, a gyengeségből és melaucholiából összegyúrt Hamlet, akinek az a tragikuma, hogy álmodozásából kiszakítva, cselekednie kell: merőben valószínűtlen alak. Torzó, — mondja Hauptmann. Hauptmann mondja? Nem. Hauptmann nem szokott ilyen egyéni véleményeket megreszkirozni saját szakállára. Ezúttal is csak határozottabban fogalmazta meg — Goethe nézetét Lásd Willieim Meister. Kétségtelen, hogy az eredeti Hamletnek van néhány homályos kitétele. Hauptmann elsősorban a negyedik felvonást kifogásolja. Csakugyan: amikor Leartes, mint a forradalmárok vezetője visszatér Praciaországból nem Hamlet ellen fordul, aki pedig apját megölte és aki oka annak, hogy nővére megőrült, hanem Claudius király ellen. Logikailag ez nem egészen helytálló. Még kevésbé amit Leartes az anyjáról beszél. Leartes anyja elő sem fordul a darabban és nagyon valószínű, hogy egész mondókdja Hamlet anyjára vonatkozik. Általában, amit itt Laertes beszél és cselekszik, az valahogy jobban Illik Hamlet meghatározásához. helyzetéhez, anyjához és Claudius királyhoz való viszonyához. A mondás, amivel Laertes az összeesküvők élén betör Claudiushoz: »Király’ add víszsza atyámat!« — szintén jobban illik Hamlet szájába, sőt csak az ö szájába illik. Ez volt különben mindig a darab leghomályosabb helye és elfogadható amit Hauptmann állít, hogy itt vagy egymásután többször megismétlődő elírás történt a szereplők nevénél, vagy pedig egy szerepéhez színész tudatosan meghamisította a darabot és clrekvirált a dialógusból néhány hatásos mondatot Hamlettól a maga Laertes-alakitása számára. Hauptmann visszaadja ezeket a sorokat Hamletnek. És levonja az összes levonható konzekvenciákat. Ha nem Laertes mondja mindezt, hanem Hamlet, akkor néni Laertes a forradalmárok vezére, hanem Hamlet Hauptmann tehát már a szinész-jele netében, mint tettrekész lázadást é< céltudatos bosszúállót tálalja fel Ham letet, aki Így leiki összeomlása után éppen • legerősebb deprcszlója Idején meg felelő dramaturgiai előkészítéssel kerü akció középpontjába. Ez a felfogás nem érdektelen és h- Hauptmann beérné azzal, hogy a Ham letet másként értelmezi, mint eddig te‘ ték, semmi kifogást sem lehetne ez eile: emelni: * De Hauptmann nem éri be vele. ö egy alapos ember. Felad magának — illetve kölcsön vesz Goethétől — problémákat: mik voltak a motívumai és nlőkészületei a lázadásnak s milyen volt az általános helyzet? É.s ezekre a. problémákra felel is. Shakespeare nevében. Szavakat, mondatokat, egész jeleneteket iktat bele a Hamletbe. Es ez már aztán gusztustalan, ahogy Shakeskpearebe belctolakszik. 2500 verssort hagyott meg az eredetiből és 450-et Irt hozzá. ■* Azzal, hogy Laertes helyett Hamlet tör be a negyedik felvonásban a királyhoz az összeesküvők élén, a dán királyfi aktív politikussá lett s Hauptmann valószínűleg ezért látta szükségesnek a politikai atmoszféra erősebb megfestését. Mindjárt a második felvonás elején sze mélyében megjelenteti a színpadon azt az öreg norvéget, akiről az eredeti darabban Hamlet éppen csak néhány szói val megemlékezik. Az öreg norvég a brit követtel cseveg, kijelenti, hogy bűzlik valami Dániában, Claudius királyt majomnak nevezi, Hamletét pedig könyvmolynak. — De a hadsereg mögötte (Ulf — mondja erre a brit követ Naná, a brit dTámairó. A Hamlet eredeti költője nem szokott ilyen slampos banalitásokat lefirkálni, ó Shakespeare tud ordenáré is lenni, de az ö közönségességében erő van. Szelíden szólva, kell egy kis pofa hozzá, Shakespeare szövegébe beleírni, hogy a hadsereg Hamlet mögött 41L Ezt leírhatja a Berliner Tageblatt bukaresti,, tudósítója Carol ex-trónöröl«ősről. De Shakespeare fenséges zengésű mondatai között úgy csattan ez a laposság, mint egy pofon. Dia Armee tseht hinter ihm . . . Die ganze Armee? Oder — nur ein Hauptmann? * A "harmadik felvonásban Hauptmam egyszerűen berendez egy tábort Fortimbrasnak, dán földön. És Tortimbras — Hauptmann szavaival — hosszasan szava] arról, hogy Dánia trónján egy bitorló, egy gyilkos ül é* hogy nekt cselekednie kell a habozé Hamlet helyett. * I A negyedik felvonásban, mint említettem, Hamlet átveszi Laertes szerepét és az összeesküvők élén betör Claudiushoz Hamlet, mint energikus. Ezért a Jelenetért dolgozta át Hauptmann az egész da* rabot s ez a leglényegesebb változtatás az eredetin. Utána Hamlet vlsszasülyed közönyébe, Ophélia halála miatt gyötrődik és újból kétségek kínozzák. Ilyen hangulatban mondja el a »Lenni, vagy nem lenni« kezdetű monológot a lémétől jelent után. * Végeredményében? Hauptmannak sikerült « darabból kiirtani minden ködös miszticizmust és — hogy az ő költöi stílusában fejezzem ki magamat — tisztázta a tényállást. Akiket a Hamletben a tényállás érdekel, azok el lehetnek ragadtatva vállalkozásától. Nincs az a Nick Carter-regény, aminek a gondolatmenete és vonalvezetése egyene. sebb, tisztább, világosabb lenne, mint e* a hauptmanlzált Hamlet. * A bemutatót nem láttam, csak olvastam az átdolgozást. A drezdai repriz — vagy premier? — fényes külsőségek közt ‘olyt le. Jeten volt tout Berlin. Az erAsz-lerándult a szász fővárosba. Mondják, hogy Hauptmann sok tapsot kapott . . . ív.) 190 ÉVE A LEGISMERTEBB Vezérképviselet: SCHOSBERGER ADÖLF N 0 V 1 S A D 13472
