Bácsmegyei Napló, 1927. december (28. évfolyam, 334-360. szám)

1927-12-11 / 343. szám

PoStarfafl pfafana o gotovsm Lapunk mai száma (a Habostorta melléklettel együtt) 48 oldal — Ara 4 dinár BÄGSME6YEI NAPLÓ XXVM. évfolyam. Szubotica. 1927. VASAHNAP, december 11, 343^_s?ám Telelőn: Kiadóhivatal &~68 Szerkesztőié« 8-1«, 8—52. 37*. Szerkesztőség. kiadóhivatal és könyvosztály. Szabóik» WeeteHínlk tnfndcnnao remi. ünnep utón és hétfőn Is. Élt.fizetési ár negyedévre 165 all», Zm»f Jovln trg. 3. (Minerva palota) Äz első hó Fehér szvettert öltöttek a fák és a házak fejét hósapka takarja. Megér­keztek a tél díszletei, amelyek a tar valóságot idillikus szépségek látsza­tába öltöztetik. Valamikor kapva kaptunk a jég­­virágos ablakok, a hóval befutt utak, a patyolatpaplan alatt pihenő szátónföldek romantikáján és nem yetíiik észre a gondok mély ráncait, amelyeket a pittoreszk különleges­ségek kendőztek. Mi öregedtünk el, vagy a világ rokkant meg körülöt­tünk? Az ifjúság boldog optikai csa­lódásai fedték el szemünk elől az élet sötét oldalait, vagy valóban jobb Volt, mint most, amikor minden lép­tünk nyomába szegődik az aggoda­lom, hogy mivé leszünk, ha nem tu­dunk kiszabadulni a hit, a tudás, a gazdaság, az egész civilizáció válsá­gának körénk csavarodó hínárjából? Régebben a tapasztalatlanság tején nevelődött optimizmusunk a nép sze­génységét kedélyesen fogta fel és iami probléma mégis kiütközött be­lőle, azt a jólét önként vállalt jóté­konysági adózásával könnyen meg­oldhatónak vélte. Ma azonban ele­­gendő-e az illúziók pislákoló gyer­tyafénye arra, hogy az apokaliptikus arányokban elterülő nyomor tragi­kus árnyékát eloszlassa? Évtizedek munkájának eredményeit tövestül szakítja ki az idők vihara és az el­pusztult értékek mint ledöntött óri­ási fatörzsek állanak a jövő gene­ráció útjában. Nemcsak a testnek, hanem a lélek­nek is megvan a maga arterioszkle­­rozisa, amely az örömök iránt való fogékonyságot elmeszesiti. A hópi­­hék szelid szállongása, a süppedő szőnyeg, amely a kopár földet di­­sziti, most is ugyanolyan, mint haj­dan, de más a szem, amely nézi és a szív, amely hangulatát percipíálja. A 1 megpróbáltatások kifosztottak, ben­nünket ábrándjainkból és a derűs formák mögül a tartalom vigaszta­lansága feketéllik ránk. A ragyogó dekoráció egy pillanatra sem feled­teti velünk azokat a nyomasztó kér­déseket, amelyeket a tél tép fel a lel­kűnkben. Kénytelen-kelletlen leszámoltunk azzal, hogy téli örömeink a hogyan és a miért töprengéseinek esnek ál­dozatul. Hogyan győzzük a megél­hetési nehézségek téli többletét, ami­kor a nyári hónapokon is csak ügy­­gyel-bajjal vergődtünk át? Miért fi­zetjük a rengeteg adókat, amelyek jiemcsak a jövedelem fölöslegeit emésztik föl, hanem a verejtékes munkával szerzett száraz kenyér jó­kora darabját is letörik, ha az Ínsé­gesek hadseregének ellátása tovább­ra is, sőt az eddiginél nagyobb mér­tékben, a társadalomra hárul? Más­felől azonban igen messze vagyunk attól, hogy az összes közjóléti fel­adatokat az államszocializmus vé­gezhesse el s ezért tekntet nélkül ba­jainkra és sérelmeinkre ki kell ven­nünk részünket abból a humanitárius munkából, amely télviz idején az éhezők és fázők egyetlen reménysé­ge. Senkit sem mentisehtet az em­­‘berbaráti kötelességek alól az a kö­rülmény, hogy nem élhet olyan nyu­godtan. gondtalanul és bőségesen. mint egy kedvezőbb és gazdasági­lag előnyösebb korban. Akármilyen kévésünk vaH^e^yfós^részt oda kell adnunk belőle aHMMlmT akiknek sem­mijük sincs. Csilingelő szánkók, hógolyózó gyermekhad, a tükörsima jégpályán suhanó párok és farsangi mulatsá­gok szilaj jókedve: milyen rég volt, amikor az első hó láttára feltoluló gondjainkat ezek a képzetek nyom­ták el. Mi már nem tudjuk levetni a csalódások Nesszusz-ingét, amely­hez a háború centaurjának vére ta­pad. A mi célunk most már csak az lehet, hogy a világot visszazökkent­sük a fejlődés normális medrébe, ahonnan a mi botorságunk árasztotta ki és restitnáljuk a lelkek s intézmé­nyek egyen sulyállapotát, amelyben a télnek is megvan a maga varázsa. Világszemléletünk elprózaiasodott, fantáziánk szárnyai lecsüggedtek és nem vesszük észre azt a poézist, amely a tél zordságát egykor meg­­aranyozta számunkra. A mi költé­szetünk immár csak a részvét a nél­külözők iránt, akiknek szenvedéseit tetézi a hermelinpalástjában büszkél­kedő tél. ódiumát a nagyváradi munkásságra át­­t bitani. mert ez ellen nemcsak a naev- I uadi polgárság tiltakozik, hanem íő- i épen azért, mert pénteken egész sereg külföldi új­ságíró érkezett Nagyváradra. ,\ Bukarestből ellőttek az amerikai lapok ott tartózkodó munkatársak Bécsből pe­­'g egv angol és több francia újságíró Vkezett. akiknek első dolguk a legbe­­'laíóbb terepszemle és a fotografálás .•olt. A külföldi hirlspirók. különösen z amerikaiak, zavartalanul iárnak-kel­­nek a városban és információkat gyűj­tenek. ugvhogv bizonyára a legrészle­tesebben fogiák kiteregetni a* esemé­nyeket a világsajtóban. A kárbecslő bizottságok megállapítják, hogy a diákok fosztogattak is Nagyváradon öt kárbecslő bizottság alakult, amelyek péntek óta sorra jár­ják az iWeteket és magánházakat, jegy-, zőkönvvet vesznek fel a pusztításokról és azonnal felbecsülik a kárt is. Pénte­ken lev megindult a lezárt üzletek fel­nyitása hatósági személyek jelenlété­ben. Csak most derűit ki. hogy milyen óriási a kár, mert a diákok nemcsak betörték az üzletek kirakatait, ha­nem ki is fosztották azokat. így Barna Jenő főuccai selvemáruuzle­­téből rengeteg selyemáru hiányzik, ha­sonlóan a Flegmám-féle divatiizietből és a Lörlnc-ié\t diszmüárukereskedésböl is sok árut elvittek. Az uiságirók, de az egyes kereskedők is. le akarták fotografálni az elpusztí­tott üzleteket, de a rendőrség megaka­dályozta ezt. a fénvképlemezeket elko­bozta és eljárást indított a felvételt csi­náló fényképész ellen. A rendörprefektus szigorú rendeletét adott ki, melyben a fényképezést el­tiltja, a külföldi újságírók azonban továbbra s fetografálják a feldúlt templomokat és üzleteket. A Nagyváradról érkező utasok elbe­­zélése szerint a pusztulás képe a vá­rosban borzalmas. A Parfc-szálloda és a hatalmas épülettömb ragyogó üzletei mind áldozatául estek a diákok vanda­lizmusának. A rémnapok elmúltával most mind több román és magyar tanú jelentkezik, akik látták, hogy Erdélyi® en még mindig nem állt Melyre a rend A nagyváradi eseményekért mindenki elhiri ja macáról a fe­lelő seget — A kármegálfapiíó bisoítságok megkezdték műkö­désűket — A nagyváradi görög keleii román püspök súlyosait elátéli a történteket— üeeskeméli főnbbi négy vennapas böjtöt rendelt el — Ko ov várott még pénteken is voltak zavargások A kolozsvári kereskedők tűn let jsz&rájkot rendeznek A magyar képviselek a cseltszlov&k parlament­ben is szóvá teszik a nagyváradi eseményeket Az erdélyi eseményekről ma már va­lamivel nyugodtabb birek érkeznek, bár még mindig nem állt helyre teljesen a nyugalom Erdélyben és Kolozsvá­ron még pénteken is folytathatták a a diákok a zavargásokat. A hatósági vizsgálat Nagyváradról jelentik: Bunescu nagy­váradi rendőrprefektus szombaton nyi­latkozatot tett közzé, amelyben tilta­kozik az elien, hogy őt okolják a város íeldulásáért. A rendőrprefektus el­mondja. hozv a könnyen hevillő diákságot nagy­váradiak bujtogatíák és az ebben az irányban megindított nyomozásnak már eredményei is van­nak. Letartóztatták Cottbus volt jogaka­démiai tanárt, akit a tüntető és rom­boló diákok között találtak. Jakob József volt prefektus, jogaka­­démlal tanár érdekes nyilatkozatban feiti ki. hogy milyen * nagy hiba volt a diákkongresszust egy batürmenti kisebbségi város­ban engedélyezni. Előbb Aradot szemelték ki a kongresz­­szüs színhelyéül, de Arad erélyesen til­takozott a megtiszteltetés ellen. mig Nagyvárad vezetősége könnyelműen be­­’ement a diákság fogadásába. A Pátria, á nemzeti párt Iapia éles támadást intéz a kormány ellen, amiért em tudja Erdélyben a vagyon- és élet­­biztonságot megóvni. A lao felveti azt Nagyváradon Ki felelős a nagyváradi eseményekért? ötven nagyváradi munkást letaríóz'attak A felelősség kérdése nemcsak a nagy­váradi közvéleményt és a kárt szen­vedetteket érdekli, hanem a nagyváradi •atóságokat is izgatja, mert a kormány részletes jelentést kért a nagyváradi za­­•argésokról. E felclősséekérdésnek lett '.z áldozata péntek reggel ötven mmi­­’ ás. akiket a különböző gyárakból 'zeđtek össze a kiküldött csendőr- és •endőrlárőrök és ezt az öfven munkást letartóztatták. \ prefektura jelentést tett közzé az öt­en letartóztatásról és azt azzal indo­kolja. hogy a nyomozás szerint a za­már . vindult. azonban egyáltalán nem hozzá a kedélyek megnyug­tat,fsához. mert főleg magyar munkásokat és polgá­rokat tartóztattak le, ami még crak fokozza Nagyvárad meg­próbáltatásokon átment magyar lakos­ságának elkeseredését. a kérdést, ki az értelmiszcrző.ie a rom­bolásnak és mi volt Mosom generális szerepe. Hangsúlyozza a lan. bogv a megtörtént pusztítás annyival kíno­sabb. mert olyan határszéli városban történt, ámelvjől azt hiresztelik, hogy ott kielégitöek az állapotok. Hasonló elítélő hangon írnak a buka­­-esti lapok is. kivéve a Cuvantnl és az Univehsal nacionalista lapokat. A nagyváradi magyar újságok is foglalkoznak már a történtekkel. sőt már a felelősség kérdését is feszegetik. A polgári hatóságok műdén felelős­séget elhárítanék magukról. Dr. Egri Gergely nagyváradi polgár­­cster folyton azt hangoztatja, hogy ">t semmiféle felelősség nem terheli, mert karhatalom nem állt a város ren­delkezésére. Ebben valószínűleg igaza is van a nagyváradi polgármesternek nak ellenére. hogy Nagyváradnak ’'"en nagy helyőrsége van. A nagyváradi helyőrség parancsno­ka húszezer különböző fegyvernem­ben katona fölött parancsnokol fs a katonaság ki fs vonult az ttccálcra, anélkül azonban, hogy a rombolás meg­akadályozására a legcsekélyebb kísér­etet tette volna. vargásokat kommuH Lük provokálták ki és kommunista agent-provokatö: ők szí­tották a román diákságot a zavar­gásokra. Nagyvárad polgársága a legnagyobb uezlepetéssel és megdöbbenéssel értc­­ült az ötven letartóztatásról annál is ■kább. mert az uccákon csak diákokat 's diáklányokat láttak a zavargások 'delén. Kétségtelen tehát bogv a rendőrré? bűnbakot keres, de aligha fog sikerülni a zavargások

Next

/
Thumbnails
Contents