Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-06 / 309. szám
1927 november 6, 1 4. oldal _________________ BÄCSMEGYEI NAPLÖ Nem kell borravaló! A szállodai és éttermi munkások genfi kongresszusa borravaló belyett rendes fizetést, pihenőnapokatésszabadságidőt követelt A szállodai és éttermi alkalmazottak nemzetközi szövetsége a múlt hó végén tartotta meg tizenkettedik kongresszusát Géniben. A kongresszuson tizenkét ország egyesületének delegátusai között a. jugoszláv kiküldöttek is résztvettek. Határozatot hozott a kongresszus a szabad költözködés, a borravaló, a pihenőnap, a képesítés kérdéséről, végül a nemzetközi munkaügyi hivatalhoz való kapcsolatokról. Az első határozat felhivja a népszövetséget, a nemzetközi munkaügyi hivatalt és az összes kulturállamok kormányait, hogy a nemzetközi szállodaipar munkakeresői számára biztosítsák az országról-országra való akadálytalan mozgási szabadságot. A borravaló rendszert a munkások szociális egyenjogúsága szempontjából méltatlannak nevezi a második határozat és kimondja ezzel szemben, hogy a vendéglőipar munkásait megilleti az a jog, hogy teljesítményeikért tisztességes fizetést kapjanak. Tiltakozik a kongresszus az ellen, hogy a borravaló helyett bevezetett százalék-íelárból a munkaadók nem részesítik igazságosan az alkalmazottakat A harmadik határozat szerint a genfi szövetség törvényes intézkedéseket követel minden országban, ahol még ilyenek nincsenek, a szállodai és éttermi alkalmazottak munkaerejének védelmére: pihenőnapok rendszeresítésére. Ezért a kongresszus megbízta az országos egyesületeket, hogy ezekkel a minimális követelésekkel lépjenek fel: /. A munkaidő szabályozása a nemzetközi munkaügyi hivatal egyezményei szellemében, a vendéglőipar különleges viszonyainak figyelembevételével. 2. Minden vendéglőipari munkás heti egy pihenőnapjának törvényes biztosítása, szintén figyelembevéve a szezonhelyeket és hasonló üzemeket. 3. Fizetett szabadságot minden évben az éves állásokban levő munkások részére. A szállodai és éttermi alkalmazottak kiképzéséről szól a kongresszus negyedik határozata, amely többek között kimondja, hogy a gyakorlati tanulóidő két év legyen, amit egy évi szakiskolai oktatásnak kell követni. Rövid szaktanfolyam elvégzése, gyakorlati tanulóévek nélkül, nem fogadható el képesítésnek. Az ősz Irta Gtllért Mária Édes ősz. piros ősz... A Jánoshegyen most vérvörös bogyók kacérkodnak és itt a budai uccákon is frissitő hűvösség, amely élénkké teszi a szemet és üdévé a bőrt... ifjitó októberi napok, kedvesek ... Ezt gondolta a nagyságos asszony, amint óvatosan és derűsen átlépkedett a suhanó autók között a szemközti oldalra.. Afféle régimódi házak ácsorogtak ott. amelyeknek ablaka olyan mélyen van. hogv állandóan sárral befröcskölt, mintha mindig esne... S most valóban szemezni is kezdett. Ködszerü. valódi őszi siránkozás ... A hölgy felsóhaitott és betért az egyik alacsony ablaku házba. Egykori zongoramestere lakott itt... kiöregedett művész. akit néha fel szokott keresni. Nem volt odahaza. Fartinét a fia fogadta. — A papa nemsokára megjön... pár pillanat múlva... Parancsoljon ... Egy régi ripszkarosszéket csúsztatott feléje, kicsit mosolygósán, mintha az öreg bútordarab mulattatná közben, olyan modern fiatalember volt... Most kicsit szabadságolt itthon, egyébként Németországban élt és repülő volt. A »gépember«, ahogy az apja nevezte, egészen rokonszenves volt. Martiné megnézte a címlapját annak a könyvnek. amelyet jövetelekor az asztalra tett ... finom és mély Írás volt. ismerte. Hát ehhez is ért? A fiatalúr eközben még mindig mosolygott — Ne haragudjon — mondta aztán.— De olyan derűs dolog, hogy mielőtt belépett volna ide, már láttam valamit magából. Pardon, hogy is mondjam, finom formájú cipőjét és selyemharisnyáját... S pici szünet után hozzátette: — Egészen kellemes dolog, ha az ember felpillant egy könyvből s ily kedves ható. Az ötödik határozatban a kongresszus tudomásul veszi a nemzetközi munkaügyi hivatal fáradozásait a kereskedelmi és ipari alkalmazottak érdekében és kívánja, hogy az éttermi és szállodai alkalmazottak különleges helyzetét is kisérjék figyelemmel. A szövetség vezetősége szoros együttműködést fog kifejteni a munkaügyi hivatallal, a vendéglőipari munkások gazdasági és szociális helyzetének megjavítása érdekében. Negyvenkétezer dináros pénzeslevéllel eltűnt a moli levélhordó A csendőrség feltevése szerint a levéihordó bűntény áldozata le t Szentáról jelentik: Rejtélyes eset tartja izgalomban Mól községet. Pénteken nyomtalanul eltűnt Vbjkovlcs Vujadin huszonnyolc érés moll levélhordó, akinél egy 42.060 dináros pénzeslevél volt kikézbesítés végett. Vlajkovics eltűnése mögött bűntényt sejtenek és a csendőrség mindenekelőtt ebben az irányban indította meg a nyomozást. Vlajkovics Vujadin moli származású és 1926. szeptemberében nevezték ki a moli postahivatalhoz levélhordónak. A fiatal és szolid életű levélhordó mindenkor lelkiismeretes és pontos volt. Működésével ielebbvalói a legnagyobb mértékben meg voltak elégedve és bármenynyi pénzt bíztak rá kikézbesítés végett, megbízatását kifogástalanul végezte el. Pénteken reggel kilenc órakor vette át a postát kikézbesítés végett Braovics Pálné postamesternétől. A postában többek között volt egy Székely László moli malomtulajdonos részére küldött 42.000 dináros pénzeslevél is. Vlajkovicsnak az volt a szokása, hogy ha nem volt sok dolga, délben, más esetekben pedig legkésőbb délután két óráig jelentkezett a postahivatalban elszámolás végett. Pénteken már három óra is elmúlt, de Vlajkovics nem jelentkezett a postán. A postamesternő aggódni kezdett és Ceglédi Lukács levélhordót, aki ép akkor érkezett meg a vasútról újabb postai szállítmánnyal, elküldte Vlajkovicsék lakására, hogy érdeklődjék társa felől. Vlajkovicsné elmondta Ceglédinek, hogy férje szokás szerint tizenegy óra tájban hazatért, ott rövid ideig beszélgetett és azután ismét eltávozott, hogy a még hátralévő leveleket kikézbesitse. Az aszszony szerint Vlajkovics teljesen nyugodt volt és azzal távozott el hazulról, hogy amint elvégezte dolgát, visszatér. A pénzeslevél ekkor niég a kezében volt. Amikor Ceglédi értesüléseivel visszatért a postahivatalba, a postamesternő rosszat sejtve, érdeklődött Székely László malomtulajdonosnál, hogy megkapta-e a 42.000 dináros pénzeslevelet. Székely azonban a postamesternő kérdésére azt a választ adta, hogy a levélhordó aznap még nem volt náluk. Erre behívták a postahivatalba Vlajkovicsnét is, de az asszony szintén nem tudott semmi felvilágosítást adni férje hollétéről. Miután most már nyilvánvalóvá vált, hogy a levélhordó eltűnt, jelentést tettek a csendőrségen, ahol felkutatására széleskörű nyomozást indítottak. A csendőrök felkutatták az egész községet és a község könyékét, de eredménytelenül. Pénteken a késő délutáni órákban jelentkezett a csendőrségen Mátics Olisó szőlőmunkás, aki elmondotta, hogy amint a szőlőben dolgozott, az utón látott egy postást, aki egy teljesen uj, számnélküli kerékpáron haladt a Tisza-part felé, majd a töltésnél leszállva kerékpárjáról, azt maga előtt tolva, felmászott a töltésre. A csendőrség ebben az irányban folytatta tovább a nyomozást, de sikertelenül. Szombaton újabb tanuk jelentkeztek, akik szintén láttak egy postást a bánáti oldalon, amint Pádéi alatt betért egy csárdába. Egy-két pohár bort ivott meg és azután tovább ment. Ezek a tanuk azt állítják, hogy ennél a postásnál nem volt táska, amelyben a leveleket szokták kihordani. A postamesternő értesítette a noviszadi postaigazgatóságot is, ahonnan látványra bámul, amely aztán elsuhan, hogy az ember azt se tudja már. valóság volt-e. vagy a könyvben olvasott felőle... s nézi: hol is hagyta abba? \ könyvben kerestem magát, asszonyom és aztán egyszerre itt van egészben... Martiné ránézett — Milyen fölényes maga .. Vigyázzon! Én már menyasszony voltam, mikor maga még rövidnadrágot hordott... — Most is a legszívesebben abban járok — nevetett vissza a férfi. Nem lehetett ezzel bírni. De azért figyelmes is volt. az öreg művész öreg gazdasszonyával teát hozatott be hogy »fölmelegitse« a nagyságos asszonyt s »rövidebbé tegye vele a várakozás perceit*... — A papája, szegény — mondta Martiné — még mindig nem hagyja abba régi rossz szokását, hogy házhoz menjen órákat adni... Ez pedig már nem neki való. S hozzá itt az ősz... eső. síkos utak... — Apám meg van győződve róla, hogy ez veszélytelen, ö szerinte egyetlen veszélye* dolog van: a repülés.. Martiné fölnézett a teáscsészéből: — És tulajdonképen hol van az igazság? A fiú már megint mosolygott. _— Az igazság? Igazán, hol is van? A régiek számára talán a zenélőórában volt, a mi számunkra a stopperben ... — Harcban áll a régiekkel? , — Dehogy. Még kortársaimmal se. — Én mégis úgy érzem, hogy maga mindenen mosolyog, ami nem a legutolsó divat... — Bizonyára asszonyomban rejlik valami. ami ilyesmit provokál ki belőlem. — Ö, Istenem... annyira öreg mégsem vagyok- Még csak harmincöt leszek. ez a legutolsó divat szerint, azt hiszem, bakfiskornak számit... Most ö gúnyolódott. De a másik komoly lett. — Asszonyom, maga olyan fiatal és olyan szép, hogy erre csak sóhajtani lehet ... Már annak, aki ráér sóhajtozni... Ám utána még kedvesebben: — Abban a pillanatban, amikor belépett, megértettem azt. hogy az apám egy évtizeden át szerette magát... Csak azt nem értettem meg. hogv miért titokban? .... Az asszony zavart lett: később azt mondta: — Téved, ha azt hiszi, hogy én ezt nem tudtam ... De lássa a drága öregnek volt igaza. Mert igv szép barátságban együtt lehetett velem végső napjáig, ha pedig nem ilyen nemes, el kellett volna régen szakadnunk... A férfi bólintott. — Persze, a régiek szerint csak annak a szerelemnek volt értelme, amely sírig tartott... Az asszony felcsattant: — Ma is csak annak van ... A fiatalember csinos barna feiét megingatta. — Minden csak pillanat... Pillanatok sorozata, ha úgy tetszik, de egyoldalú folytonosság nincs. Az asszony már a teát is megitta. — Milyen fárasztó maga — mondta őszintén. — És milyen soká jön az édesapja... Lássa, ő egészen más. Csöndet áraszt, békét, ö a melódia. Maga: kattogás ... — Bocsásson meg... zenét akart itt hallgatni kicsit? Hiszen én is játszom ... Már ott volt a zongoránál... Az aszszony lehunyt szemmel hallgatta. Nem várt módon és meglepően tehetséges volt. De abbahagyta hamar, amint mondta, nincs türelme a zenéhez. Azért nem lett művész, talán emlékszik rá a nagyságos asszony, mennyit keserítette evvel az apját kisfiú korában... — Megbánta? — Nem. A mi számunkra már nemcsak az éterben hárfáznak ... Nekünk már az acél is muzsikál. Az órára nézett közben és jelentette, hogy az apjának most már valóban minden pillanatban itt kell lennie... Leült az asszony mellé és csillogó — vasárnap szállnak ki a helyszínre a vizsgálat megejtése végett. A vizsgálat során ki fogják hallgatni mindazokat, akiknek az utóbbi időben pénzküldemény érkezett, az iránt, hogy meg kapták-e. ezeket a küldeményeket. Ámbár valószínűtlennek tartják, hogy Vlajkovics. ezzel a 42.000 dinárral megszökött volna, mert voltak napok, amikor sokkal nagyobb összegek is megfordultak a kezén. így többek között épen csütörtökön, tehát az eltűnése előtti napom, egy 125.CÜ9 dináros pénzeslevél ' volt nála, amit rendesen ki is kézbesített, pedig ha szándékában lett volna pénzt sikkasztani, akkor azt már csütörtököm megtette volna, vagy pedig egy más alkalomra várt volna, amikor több pénzt kap kézhez. Az a feltevés, hogy Vlajkovics bűnténynek esett áldozatul. A csendőrség széleskörű nyomozást folytat a rejtélyes ügy kiderítésére. ff gjven párbajt vívnak a b»#apesti egyetemi hallgatók Az egyetemi igazoltatások lovaftas epilógusa Budapestről jelentik: Az egyetemi lovaglás ügyek sorozata egyre jobben bővül és eddig mintegy negyven provokálás történt. A provokálók azonban ezekben az esetekben nem valamely baj-! társi szövetséggel, hanem személyszerinti támadóikkal állanak szemközt, akiknek részéről őket inzultus érte. A provokált diákok részben arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem tartoznak elégtétellel, de volt olyan eset is, amikor a provokált a provokálóval szemben becsületbiróságot indítványozott, amit a kihívó megbízottai nem fogadtak el és az ügyet jegyzőkönyvvel fejezték be. A húzódó lovagias ügyek menetének gyorsabb tempót adott a Turul bajtársi szövetség egyik vezetőjének az a nyilatkozata, hogy a szövetség tagjai kötetesek elégtételt adni annak, akit megsértettek. Most egyszerre negyven ügyben tűzik ki a párbaj napját, ezeknek a legnagyobb részénél azonban nem súlyosak a feltételek. A legsúlyosabbak a feltétetek annál a párbajnál, amely vasárnap reggel a Hűvösvölgyben fog lefolyni, amelynél furatlan légynélküti, párbajpisztolyokkal állnak egymással szemben a diákok és harminc lépésről háromszor váltanak golyót avance nélkül. szinte méz a zenétől csillogó — szemmel mondta: — El tudja képzelni, asszonyom, milyen gyönyörű ez. milyen édes érzés ez nekem, hogy tudom, még van háromnégy-öt-hat percem itt magából... Az asszony felállt: — Megőrült?... belőlem? — Ne haragudjon rám. de valami kíváncsiságot érzek magában magammal szemben... A legalázatosabb lovagi hódolattal mutatom meg magam .. hát ez vagyok ... ilyen vagyok ... Kábult vagyok ... Már ő is felállt. Az asszony erre ijedten leük. Volt va~ ami kábító a férfiban is. lehet, hogy puszta illúzióként, amelyet ö állított be a iát magának, de olyan volt. mintha valami hallatlan rohanásban volna a férfival együtt... aki most megint leült melléje... De az is lehet, hogy a férfi valóságos ínye volt ilyen és most kivédhetetlenül 'ie áradt. Már erősen alkonyodett s az ablak iatt menők lépteit is hallani tehetett. 'van álló csönd volt. Az asszony a szőnyeget nézte a lába előtt s lesütött szemhéjjá mögött látta >z ismerős öreg bútorokat, amelyek mindig ugyanazon a helyen álltak... az avitt babérkoszorút... a régi fényképedet ... és a saját harmincöt esztendejét, is ez a csirkefogó milyen fiatal és repül! Összeszorult a keze. olyan irigy gyűlöletet érzett iránta, ha fiatal lenne s ő is ilyen fajta már... ilyen józan-forró és mindenen keresztülszáguldozó... Közben észrevette, hogy ott térdel mellette a férfi... Könyörgött: hogy már itt az öreg... látta jönni az ablak alatt... egy pillanat volna még... a legszebb: a szerelem perce... S mire az öreg művész-a szobába lépett. ahol minden sarok egy féléleten át dédelgetett és titkolt szerelmet rejtett, — a fia már megkapta azt a csókot, amelyről ö annyit álmodott.
