Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-27 / 330. szám

Két kiutasított magyar színésznő nyerte az ötszázdináros problémát Havasi Mimy és Soltész Anny elutazásuk előtt felvették az 500 dinár jutalmat --- ------- — Az új probléma: Brien a villamos-székben 1927 november 27. BACSMEtíYET NAPLÓ Éva is boldog volt, Qegenfeldné is boldog volt, Gegenfeld volt a legboldogabb Jojji megfejtés: Alapjában véve Évának nincs senki­vel szemben követelése, mert mindenki jóhiszeműen járt el. A gyáros nem tud­ta, hogy Éva kifizette a vételár felét, az ékszerész nem tudta, hogy Gegenfeld nem a kis sznbrettnek vette meg az ék­szert, végül Gcgenfeldé, az ékszer bol­dog tulajdonosa semmiről semmit sem tudott. Az egyetlen jogcím, amelynek alapján a szubrett visszakövetelhetné pénzét Gegenfeldtől a jogtalon gazda­godás, mert 24.000 dinár értékű ékszer hez a színésznő — nem rosszhiszemű — megkárosításával tizenkétezerért jutott. Éhhez azonban okvetlenül szükséges, hogy az ékszer valóban huszonnégyezer dinárt érjen. Hercig Éva, miután ügyvédjével ta­nácskozott. az ékszerészhez ment. hogy erről az ügyről tanácskozzék. Nos az ékszerésznek kellemetlen volt az a gorf­­dolat. hogy esetleg hatósági utón tneg­­becsf-ttetik az ékszer, viszont annál kel­lemesebben hatott rá a kis szubrett mo­solya Az .ékszerész -este Hercig Évánál teá­zott. — Másnap Éva visszakapta a ti­zenkétezer dinárt. — Harmadnap az ék­szerész csodálatosan szén briliiáns nyak­­éket küldött uj barátnőjének ajándékba... Havasi Mimy ős Soltész Anny, Szombor, vajdasági magyar színtársulat. III. Szíri: A rendőrfőkapitány szobája. Szem'!':'’!:: a főkapitány és Gegenfeld bankár, kik per-tu. jóbarátok. — ■ ken kfiUemetlfrtJ,;; iigyb,8p; i .ijjttoti hozzád..,-A, hájasság; évforduló afkainiára. egv s7*ep gvnkékkel Temem meg a feleségemet. É nvakék körül b> n-'-odaimak támadtak. A színházunkban látszó szubrett is jogot fcmál az ék­szerre,,.mint állítja: ő már előleget adott reá "és igv a tulaidonjog őt elleti meg. A dolog kínosan éri"t, nem szeretném, ha b"tránv lenne belőle. Nem volna egy heverő betörő nálad , aki ellopná a nyakéket s igv visszaszármaztathatnám a jogos tulajdonosának? így a felesé­gem sena. neheztelhet reám s én is ki­­’■•erüjnék a hínárból... _— Jó ötleted van. Éo kéznél van egv hírhedt kasszafuró. kire nem lehetett rábizonyítani a bűnösséget s igv el kell bocsátásom. de !""■>';hb ezt a szíves­séget megteszi nekünk. Mársnao nagy looásról adtak hirt az, ■;ságoh. Va’-me'ő betörést követtek el r'nves nappal Oegenfe’d bankár házá­ban. Égv drága nvavéket vittel el a betörők. A tetteink kéZrekeHMsére a nyomozást meguiđ' “a a rendőrség. A nyomozás még íolvik. Farkas Lajos Szenía, Hajdúk Veljkov 2. Az alábbi probléma megfejtése csü­törtökig, december 1-ig küldendő be a Pácsmegyei Napló szerkesztősége cí­mére. A megfejtők között 500 dinárt oszt ki Tizedik probléma ®?Brieö a villassiosszéktoen 23. dMíT , IV. " ' ' Abból a tényből, hogy az ékszerke«, reskedő a cérnagombgyárostól a gyöngynvokékért első alkalommal 24i ezer dinárt kért és nem volt hajlandó, azt olcsóbban ideadni, következik, hogy az tényleg 24.000 dinár értéket képvi­sel. Ha tehát a gyáros eme 24.000 di­nár értékű gyöngynyakéket 12.00Ö' di­nárért megvette, ugv ő ezáltal az ék­szer értékének másik felével, azazi 12.000 dinár értékkel a szubrett kárára jogtalanul gazdagodott, mert hisz a szubrett az ő 12.000 dináriáért nem ka-, oott semmi ellenértéket. Ez alapon te­hát a gyáros beperelhető volna jogta­lan gazdagodás cimén arra, hegy a szubrett 12.000 dinárját térítse meg. « Minthogy azonban ő a nyakéket fefe-i ségének ajándékozta a felesége mint;­­megajándékozott beperelhető a szubrett részéről a 12.000 dinár megtérítésére, mert az ő férie nem ajándékozhatta ne­ki a nvakék azon felerészét, mely nem az ő, hanem a szubrett tulajdonát ké­pezi s igy ő, mint férje megajándéko­zottja eredménnyel beperelhető a 12.000 dinár megtérítésére, hisz minden jog­cím nélkül jutott a nyakék másik felé­nek tulajdonába. Dr. Weist Hugóné Odžaci. V. Gegenfeldné szobájában férie lero­­svott, a legelső székbe. — Oh! Mucus­­kára tönkre mentünk, vége a szeplőt­len liirneviihknbk, oh. oh! — nyögdé­­cselte. Felesége elfelejtett elájulni, mint a hogy adott körülmények között tenni szokta. — Az Istenért ne ijessz meg. mond mi történt!?-- Előbb engedd, hogy kifújjam ma-, gam — lehelte alig hallhatóan — a gyöngynyakék, amit neked adtam, to-' rótt jószáz. azért kaptam olyan olcsón. Detektívek egész raja nyomoz utána és­­ha megtudják, hogy itt van, letartóz­tatnak orgazdaságért. Nem hiszi el ár­tatlanságom. Nem kell a pénzem sem, csak ezt a nyakéket ne tudnám már itt. Mert. ha nevem meghurcolják az­­újságok és az emberek ujjal mutogat­nak rám. nem ezt nem élem túl! Mond mit tegyek-? \ De még mielőtt felesége szóhoz in-' ‘ntt volna, már felugrott elvette a nyak­­éket és ment vele kifelé. — Vissza do­hom az ékszerésznek, majd megmuta­tomi én .neki., hogy kell rendes embert réntani és., .elrohant, Hercig Éva nyakán aznap este a szín­­házban ott pompázott a gyöngynyakék, A nők sárgultak az irigységtől. A prima­donna pedig tombolt dühében... Hercig Éva örömmámorban úszott. Géganfeldné boldogan hajtotta álomra a fejét. Igaz, hogy áldozattal, de meg­mentette háza és neve becsületét! Irta: Hering Bogyi Szenta, Trg. Kralj Petra 7. Külön megemlítjük még Heinrich Gvölgy Kikinda, Störer Katica Bőgőjé­vé, Balázs Piri Aladár Szubotica, Ko­váé k Ágoston Szombor. Ároásy Szilárd Bogojevó, Tóth Józsefné Szubotica és Oláh József Pacsir megfejtését, amelyek szintén igen jók. de helyszűke miatt nem közölhettük azokat. Az ötszáz dináros jutalmat Kellert Benő dr. Soltész Anny és Havasi Mimy szi­­nésznökiiek Ítélte cda, akik a II. számú megfejtést küldték be. A két színésznő időközben kénytelen volt elhagyni az ország területét, a pá­lyadijat azonban elutazásuk előtt az ál­lomáson átadtuk nekik. a Bácsmegyei Napló pénztára. A megfejtések kiVön levélben vagy levelezőlapon küldendők be és a címol­dalon ki kell tüntetni feltűnő bétükkel: Probléma. A Gyöngynyakék című ötszázdináros problémára ismét több száz megfejtés érkezett. A beérkezett pályázatok ezút­tal csaknem kivétel nélkül sikerrel ol­dották meg a kérdést és valóban nehéz volt kiválasztani közülük a legjobbakat. A probléma, mint tudjuk, az volt, hogy Gegenfeld gyáros gyöngynyakéket akar vásárolni barátnőjének, Hercig Éva szu­­brettnek. Az ékszerész huszonnégyezer dinárt kér, de a gyáros csak tizenkettőt akar adni. Éva, hogy mégis hozzájus­son az ékszerhez, titokban kifizeti a másik t'zenkétezer dinárt az ékszerész­­nak. Gegenfeld igy megveszi a nyakéket tizenkétezerért, de meggondolja magát és nem Évának, hanem feleségének ad­ja. A probléma az, hogy a gyáros, ami­kor megtudja, hogy Éva 12.000 dinárt kifizetett, hogyan szerzi vissza a nyak­éket feleségétől (irodalmi megfejtés); vagy, ha Gegenfeld nem akarja vissza­adni az ékszert, milyen jogi alapon tud­ja Éva tizénkétezer dinárját visszasze­rezni (jogi megfejtés). A beérkezett több száz pályázat közül az alábbiakat mutattuk be, mint legjob­bakat a pályázat eldöntésére felkért Kellert Benő dr. szuboticai ügyvéd­nek. Megjegyezzük, hogy ezúttal nagyon sok aránylag igen jó megfejtést kénytele­nek voltunk mellőzni, mert a beküldött pályázatok ezúttal igen kitűnő átlagot értek el. 1 I­Irodalmi mogfejtís: Hercig, Éva -boldogsága tetőpcnjár i hágott, Tudta, hogy Gegenfeld-elment az ékszerért és,b'zlosan számított rá. hogy. az ékszerésztől' egyenesen hozzá fog sietni. A boldogság percéi -azonban gyorsan múlnak. Az örömtől, boldogság­ból csakhamar idegesség fakadt s midőn már több óra elmúlt hiábavaló várako­zásban, a szubrett neuraszténiás dühro­hamokat kapott. De hirtelen kopogtatást hallott s új­ból öröm csillant fel arcán. Kitárt ka­rokkal sietett az ajtó felé, de legkelle­metlenebb meglepetésére úgynevezett legjobb barátnője és egvbéii riválisa, a primadonna lépett be. Éva a legjobban szerette volna egy kanál vízbe fojtani kedves vendégét. De azért kü'sőleg túl­áradó örömmel fogadta, átölelte, meg­csókolta és riválisa arckifejezéséről rögtön látta,, hogy csak azért sietett ilyen szokatlan :dőben hozzá, mert va­lami szörnyű kellemetlen hírt hozhatott. Rossz sejtelme nem csalt. A primadonna ügyi? találkozott Ge­­genfelddel és megtudta tőle, hogy fe­leségének gyönyörű nyakéket visz ajándékba, sőt ravaszkodó kiváncsi sá­rival sikerült meglátnia az ajándékot. lénk színekkel ecsetelte a látott ék­szert, mert tudta, hogy az a szubrett ábra volt. Diadalérzete határtalan volt, m d"-n a hatást figyelte a szubrett ar­­cán. De Éva sem volt az a nő, aki egykönnyen belenyugodott volna abba, hogy a primadonna diadalmaskodjon fck-i.e. Meg sem várta barátnője el­beszélésének végét és sietett őt fölé­nyesen, mosolyogva megnyugtatni: — Barátom, a köpcös gyáros iga­zán jó pofa. M iithogy házassági év­ié: ■ ója közeleg, együttesen főztük ki, hogy fele-égének gyönyörű ékszert il­lik ajándékoznia. ■ Megvette a nyak­éket, amelyet Te is láttál és oly ra­gyogóan szépnek találtál. Csakhogy azok a gyönyörű kövek sehogvsem il­lene): a gömbölyödő-ráncoscdó gyá­rosáé nyakára — ezt drágám ugye Te is belátod — és ezért a köveket és igazgyöngyöket a nyakékből kiszedet­tük és remek utánzatokkal pótoltuk. A vrióli kövek — édesem — az én hó­fehér bársonyos nyakamat fogják di­­sziteni. Most a primadonna kékült-zöldült, de csak egy pillanatig s máris elhangzot­tak nem kevésbbé bájos ajkain a ké­tely szavai. — Igazán okos és ötletes vagy éde­sem. de kérlek, mutasd az eredetit, hadd gyönyörködjem benne. — Sajnálom, hogy nem tehetek ele­get kívánságodnak, de a valódi kövek az ékszerésznél vannak, aki most ké­szíti belőlük az én nyakékemet. A primadonna most rr.ár biztos volt kételyeiben, röviden elköszönt s egye­nesen az ékszerészhez sietett. De a szubrett sem volt rest, azonnal felhívta telefonon az ékszerészt és oly rövicL séggel és tömörséggel, mely csak egy nőnél (?) lehetséges, mindent megma­gyarázott. Természetesen az ékszerész czekután a közben odaérkező prima­donnának egy még szebb nyakéket mutatott. A házassági évfordulót követő na» pon a primadonnának első dolga . voit Gcgenfeldnét felkeresni és annak min­dent besúgni; A feleség nem sokat ha­bozott, első haragjában magához véve az ékszert, felkereste a színésznőt. A szubrett, számítva a primadonna áru­lására, Viiikéjévc! és az ékszerésszel mindent megbeszélt, elintézett. A ha­mis, de gyönyörű kivitelű nyakék már ott volt lakásán. Gegenfeldné izgatot­tan, de fölényt erőszakolva magára, rögtön a tárgyra tért. A nyakéket oda­vetette a színésznő asztalára és eré­lyesen követelte az igazit, amit a szu­brett könnyek és bocsánatkérések kö­zött átadott. A feleség boldogan távo­zott abban a hiszemben. hogy most már a valódi ékszer birtokában van, a szubrett pedig a nyakéknél még jobban örült a primadonna remélt megpukka­­dásának. Jegi megfejtés: A bíró a következő salamoni ité'etet hozta, mélyben K már az-•'iiidökö'.ás lis hénnfoglaltatik: )- / t »Ebben az-ügyben az összes szereplők jóhiszeműsége, minden kétséget kizár. A vétel-eladás tehát megsemmisítendő. Gegenfeld tartozik a nyakéket az ék­szerésznek visszaadni, az ékszerész tar­tozik visszaadni a színésznőnek tizenkét­ezer dinárt és Oegenfeldnek egy tizen­kétezer dinárt érő nyakéket. Gegenfeld tartozik ezt a nyakéket feleségének át­adni.« Ilymódon senkisem károsul és Gegen­­feiuné is olyan ékszer birtokába jut, ami­lyet férje neki szánt, mert hisz Gegen­feld abban a hiszemben volt, hogy ti­zenkétezer dináros ékszert vett ajándék­ba feleségének és Gegenfeldné abban a hiszemben volt, hogy tizenkétezer diná­ros ékszert kapott ajándékba férjétől. Az összes költségeket Gegenfeld vi­seli, mert elhatározása meggondolat'an megváltoztatásával idézte elő a bonyo­dalmat Székely Emilné, Velibecskerek, Brigadira Ristica 32. II. Irodalmi megfejtés: Gégenfeld a családi ünnepséget köve­tő napon már megbánásfé'.ét érzett. Ar­ra a hűvös r.olmlokcsókra gondolt, me­lyet feleségétől kapott jutalmul és el­­képzeltc Éva kitörő örömét és odaadó boldogságát, ha az ékszert neki vitte volna . . . .... azonban . . . Gegenfeld örökre lemondott a . kedves délutánokról, a teá­ról. a csevegésekről és a szívbe markoló »Vilikéin «-röl. Legjobban az fájt neki. hogy éppen most kell végeszakadni a barátságnak, mikor a legjobb utón ha­ladt minden. Délután. Leikiismeretfurdalásainak kellős kö­zepébe becsöppent Éva. Nem haragu­dott, elragadó volt és zárt ajtók mögött egy óra hosszáig »tanácskoztak.« Azt senki se tudja, mi történt az iroda ta­­pétás falai között ... de másnap este a gyöngynyakék ott csillogott — Éva fe­héren vakító nyakában. Egy év múlva, amikor Gegenfeldné házassága huszonegyedik évfordulóján újból feldíszítette, időközben még terje­delmesebbé vált nyakizmait a gyöngy­sorral — nem vette észre, hogy azok jól sikerült utánzatok. 1 — Még az utolsó percben is megjö­het a kegyelem. — Mondja, ügyvéd ur, hány véden­cének mondta már ezt? Az ügyvéd megsértődik. — Az én védenceimet a biróság min­dig fel szokta menteni. Maga lesz az első, akit... — Kivégeznek — segítette ki a ha­lálraítélt. — Mondtam, hogy én még mindig reménykedem. A kormányzó a perújí­tást okvetlen eD fogja rendelni. Külön­ben is, ha tényleg exekutálják, csak magának köszönheti. Minek froclizta a bíróságot? A halálraítélt elmosolyodik: — Jól megmondtam annak a marha elnöknek, mi? — Ostobaság volt! Azzal vadította meg — Most már mindegy. Adjon inkáMs egy cigarettát, doktor ur! 2. — Minden elő van készítve? — Igen, elnök urr > f

Next

/
Thumbnails
Contents