Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-04 / 307. szám

4. oldal

B&C8MEGYM NAPLÓ ._____________ ________1927 november 4.

Gyermekgyilkos kassai urilányi tartóztattak le Budapesten

Megölte kétéves gyermekét és a holttestet a kútba dobta

'dikális párt és Georgievicsék között a .választási együttműködés érdekében, azonnal felszínre vetődött ez a kérdés. Georgievics Jóca személye ellen nem Is lett volna kifogásom, hogyha rendelkeznék a törvényben előirt kvalifikációval. Az ő polgármesteri aspirációját, azonban mégsem lehetett komolyan kombinációba venni, mert őt üzleti ügyei és vállalatainak vezetése túlságosan elfoglalják. Ö maga is kijelentette, hogy csak átmeneti dolognak tekintette volna a polgármesteri kinevezését.

— Tekintettel azonban arra. hogy ez a kinevezése ellenkeznék a választást elrendelő belügyminiszteri szabályzattal, amelynek megjelenése után már csak jogvégzett emberek tarthatnak igényt a polgármesteri kinevezésre, ezt a kívánságát a legjobb akarattal sem teljesíthettük. Nem játszhatta ki a kormány saját rendeletét azzal, hogy őt a választás előtt kinevezze polgármesternek és ezáltal megválasztásra kvalifikálja. A törvény ugyanis előírja, hogy a polgármesternek jogvégzettséggel kell bírni és kivételt csakis a választás előtt hivatalban levő polgármesterek képezhetnek, akik a szükséges kvalifikáció nélkül is kinevezhetők.

— Ebből kitűnik, hogy nem rajtunk múlott, hogy kívánságát nem teljesíthettük, ezzel azonban még nem adhatunk okot neki. hogy egy másik szélsőségbe menjen és a PribicseviCs-párttal szövetkezzék. Ez annál is természetellenesebb, mert az ő választóinak kétharmad hogy ne mondjuk háromnegyed része német és egyéb nem szerb elemekből áll, akik a Pribicsevics soviniszta politikájával sehogy sem tudnak megbarátkozni. Hogy Georgievics Jóca mégis erre a lépésre határozta el magát, minden valószínűség szerint személyi szempontokból tette, tudva, hogy a szocialisták most nem szavaznak reá, mert önálló listát állítottak, ezáltal akarta a szocialisták által támadt hézagot a Pribicsevics-párti választókkal pótolni. A Pribicsevics-párt viszont ismét csak személyi érdekekből kötötte meg a paktumot, mert két vezetője úgy remélte aspirációit kielégíteni. Zsizsa Alekszander polgármesteri álláshoz akart jutni, dr. Miatovics Szvetozár pedig a városi ügyészi állásra pályázott.

— Természetes, hogy a Georgievicscsoportban ez a természetellenes kombináció, amit ők demokrata blokknak kereszteltek el, nagy megütközést és cl* hidegülést okozott a németek és a többi kisebbségek körében, akik pártjának javarészét teszik. Épen úgy a Miatovicscsoport látván vezetőinek személyes érdekeltségét és ambícióját, .elfordult eddigi vezetőitől, a pártnak elnöke, dr. Sztanojevics Boriszláv ügyvéd és- titkára Sztefanovics Dika malomlgazgatő pedig miután nem azonosították magukat a paktummal, lemondottak.

Budapestről jelentik: A pestvidéki ügyészség rendeletére a rendőrség Soroksáron letartóztatta Ujcák Gabriellát, egy gazdag kassai bútorkereskedő leányát.

A fiatal, feltűnő szépségű leánynak viszonya volt egy kassai fiatalemberrel és a viszonynak hamarosan következményei lettek. A leány szülei, mikor megtudták, hogy gyermeke születik, kitagadták, mire Ujcák Gabriella Magyarországra jött és elment Pallay, soroksári borbélymesterhez, akinek leánya barátnője volt. A borbélymester házában megszülte a gyermekét és a szülés után hosszú hónapokig maradt még Pallaiék vendége.

Ujcák Gabriella a múlt héten bejelentette, hogy bemegy Budapestre állás

Meztelen tények. Egy szemfüles német újságíró ezen a címen összetallózza azokat a furcsaságokat, érdekességeket, csacsiságokat, melyeket a nevezetes vagy kevésbbé nevezetes politikusok a háború után mondottak.

Mindenekelőtt magyarázatra szorul a cim, mely otthon náluk szállóigévé lett. Ez Adolf Hoff mámtól, a szocialistától származik, akit egy alkalommal azzal vádoltak, hogy elárulja a népet. A beszéd után, melyet ellenfele tartott, az öreg szocialista a szószékre lépett és igy szólt:

— Elvtársaim, lemondok a beszéd jogáról, mert ezek az érvek — meztelen

tények!

A könyv szerkesztője Hoffmann Adolfról több ilyen kis történetet mesél el.

1925. tavaszán, a szocialisták — amint ismeretes — nagy lázzal vettek részt az elnökválasztásban a vörös-feketearany .zászló alatt Marx köztársasági jelölt mellett kardoskodtak, Hindcnburg ellen. Valaki szemére lobbántotta,, hogy Hoffmannék a katolikusokkal egy követ fújnak, mire az elmés szocialista igy válaszolt:

—. Kedves barátaim,, ha egy autó el

után nézni és magával vitte kisgyerekét is. de már délután sirva tért vissza és elmondotta, hogy a gyereke a vonaton meghalt. Az elmúlt este Soroksáron egyik kutból két-három évesnek látszó gyermeknek holttestét húzták ki. Pallay gyanút fogott, megnézte a holttestet és határozottan felismerte benne Ujcák Gabriella kisfiát. Rögtön jelentést tett a rendőrségen, amely Ujcák Gabriellát letartóztatta és bekísérte a pestvidéki ügyészség fogházába.

Ujcák Gizella konokul tagad és azt állítja, hogy a gyereke a vonaton halt meg, de miután nem volt pénze temetési költségekre, a holttestet beledobta a kútba. A rendőrség valószínűnek tartja hogy az urilány a vonatban megfojtotta a gyermekét és utána vetette be a kútba

*

akar gázolni, akkor habozás nélkül menekülök a templomba.

Hindcnburg első hivatalos látogatását tette meg Lipcsében. A diszebáden megjelentek a város és környék nevezetességei. A köztársasági elnök balján Simons, a törvényszéki elnök ült.

Hindenburg igy szólt hozzá;

— Egyizben már jártam Lipcsében, 1866-ban, de akkor, mint ellenség.

Zavart csend támadt e szók hatása alatt, de a törvényszéki elnök talpraesetten ezt felelte:

— Elnök ur, azt hiszem, hogy ez a bűnügy — már régen elévült.

A képviselöházban a népélelmezésről vitatkoztak, mikor egy agrárképviselő igy fakadt ki:

— Németországban a szegény nép a disznóból él: a disznó a szegény népnek az édesanyja.

Egy másik képviselő szintén ebben a vitában igy tört lándzsát elvei mellett:

— Okvetlen engedményt kell adni az agráriusoknak, mert Németország sorsa a tehenek kezeiben nyugszik.

Drewitz képviselő ezt mondta:

Mi uraim nem csókoljuk meg azt a kezet, mely ily rúgást mért reánk... (!)

Majd a kultuszminiszterhez fordulva igy replikázott:

A kultuszminiszter olyan ember, akinek a jobb keze nem tudja, mit mond a bal. (!)

Az idézeteket gyorsirási jegyzetek alapján közli a könyv szerkesztője, ki

A gyermekek és az eredetiség. Egy

angol gyermeklap szerkesztője érdekes kísérletet tett kis olvasóival: jelentékeny dijat tűzött ki annak a gyermeknek, aki a legszebb eredeti költeményt Írja:

Attól tartván, hogy szándékát félreéltik még föl nem serdült olvasói, a szerkesztő hosszú cikkben magyarázta meg, mit jelent az, hogy eredeti: szinte szájukba rágta, hogy a költeményt maguknak kell kitalálniok, megtrnlok, beküldőidők.

Rengeteg . válasz érkezett. Egv kisleány levélben közölte a szerkesztő bácsival, hogy ágyban feküdt, fájt a füle és azalatt irta költeményét. Bizony sok időbe és fáradságba került. De reméli, hogy nyer. Ez a kis művésznő egyszerűen lemásolta — szóról-szóra — William Blake-nek a bárányról szóló költeményét.

Egy kilenc éves fiúcska a bírálóbizottsághoz levelet intéz, melyben zsenge korára való tekintettel elnézést kér. De ő is betüről-betüre lemásolta Arnold tengerész versét.

Számosán átalakítottak, megfejeltek, kicifráztak, elrontottak egyes verseket, de a pályázók kilencven százaléka pávatollakkal ékeskedett. Csak tiz százalék küldte be, a maga kis balog elmeszüleményét.

Vojjon mi ennek az oka? Annyit tanulták mások verseit, hogy azt hitték, csakugyan ők csinálták? Vagy talán gyermeteg ravaszságukban azt képzelték, hogy a bírálóbizottság nem jön rá a turpisságra?

Nyilván ez is az oka, meg az is.

*

2000 berlini uccát átkeresztelnek. A

berlini városatyáknak nagy gondtól fő 3 fejük. Át kell keresztelniök nem kevesebb, mint kétezer uccát, mert ma már sem a postások, sem a gépkocsisok, sem a berliniek nem tudnak tájékozódni.

Mióta a titáni főváros oly óriási fejlődésnek indult — 1875 óta — tizévelhuszával vannak olyan uccál, melyeknek azonos a nevük. Közben átalakult az egész élet, földalatti és földfeletti vonatok robognak, de az uccákat elfelejtették átkeresztelni.

NAPRÓL-NAPRA

Kerülő

Irta : Beréngi János

A csutakkczü Ready, akit. másként istenkeszivü Readynek is neveznek immár, nagy városban született és legalább részben nem , tehetett róla, hogy élete huzamos gonoszság volt a napsütő jóság arkangyali vigasza mögött. Ötéves korában egy vén szabóhoz került, aki sose látott rokona volt neki és talán az is marad, ha anyjából az utolsó szikráig ki nem csiholja az életet a véres köhögés. A megaszalt arcú vadember egy órás káromkodásba lendült, amikor megpillantotta őt és Ready nagyon megszeppent, hogy igy {ölzaklatta a félvállu mester nyugalmát. De később megvigasztalódott, mert látta, hogy az öreg mindig káromkodik, ha valaki nagyon ránéz. Az élet igy megint életté puhult. régi piszokkal, panaszokkal és verésekkel! Azonban uj csodákba torkollottak a télesti barangolások, mert a fázós évszakban a szabó alkonyaiig magába fütötte a pálinkás gyönyör utolsó darabját is. Négy óra után hurkos fekete horkolások báloztatták minden nap a csontos ablakot, egész könnyen lehetett ellépni. A füst, a város haja ilyenkor már izgalomba ágaskodott és legeltette magán a gépek szagát, a köd. is előjött és kendőjébe kanta az utakat. A sarkokon pörsenéses lámpák fakadtak föl, az éi miipipacs virágai, vért köpködtek és világosságot sírtak a kövezetre. Readyliez hasonló apró emberek zsebéből óvatos játékba melegedtek a lopott rézpénzek. odapattantak a nyerészkedő hancurozásba. Forró és bosszantó tusák voltak ezek a zsugori élet orra előtt. Aztán kibújtak a cifra mesék is, revolveres tolvajokról, toivajkirálynőkről és viszketést sodortak a vékony izmokba. Willi, a tizennégy éves kamasz sokat tudott róluk, ha volt cigarettája, süt már látta is őket, az öt királynőt, akikért a mészárostermetü okos rablók el szokták veszteni az eszüket. Ferde orrú és kancsal korcsmárosok lányai vagy cselédjei voltak polgári foglalkozás szerint, de egyikük nem cseléd és tán nem is lánya senkinek: igazi, mozivászonról pottyant mezopotámiai hercegnő.. Ha megy, még a dobhasu Henry is nyelvét harapja és sir, hogy most nem lehet a térdei között. Ilyen jó a rablók szeíetőjének lenni. Gyűrűje, gyöngye persze annyi van. mint a kikötő előtt a szemét, selyemingben, fehér ágyon alszik és röhög. ha valamelyik cimboráját fölkötik.

Ready bizony tizenhat esztendős korában se tudta helyesen hajtani a varrógépet. ■ A szabó elcintén tűket harapott ketté dühében. Később alig bánta az ügyet. Legtöbbször nem is voltak odahaza. Ready hetekig felé se nézett a háznak. Ha olykor odakényszeritette a tanyátlanság. mindig vitt magával pénzt. A mester ilyenkor puncsot készített, bálványpofát csinált a zöld alkohol-lángok elé, dalolt, sirt, simogatott és ideális szerelmet folytatott a visszamesélt tolvajhistóriák hősnőivel. Másnap volt esze Readynek és a szurtos műhelyet még az öreg ébredése előtt elhagyta. Akkor már útban volt Ready felé a legszentebb mese is.

#

A kikötő raktárában egy téli hajnalban fogták el Readyt a matrózok. Ö maga szívesen beszélt erről, mert itt látta a gondviselői aranybog első szálainak kifejtését. Öt cimborájával aludt egyszer a kikötő nyitott félszerében. Társai elmenekültek, de őt ott kapták a matrózok az egyik ládában. Röhögtek, hogy egy ilyen vetőfaforma legény valóságos bogártalentummal tudja leszerelni hosszú végtagjait és szépen mellére rakosgatni a kicsi dobozban. Úgy ládástul vitték a kapitány elé. mint a csodát. A kapitány éppen embert szidott, fizetett és pofozott egyszerre. Vörös pofával nézett Readyre és üvöltött.

— Tudsz-e dolgozni?

— Tudok, — szepegte még mindig a ládából Ready.

A kapitány a legényekhez fordult.

— Vigyétek a hajóra!

A matrózok megint röhögtek. Ijesztették, hogy egy hétig most ingyen kell dolgoznia, mert bepiszkolta a társulat ládáját. De a hét végén egy csomó pénzt túrták eléje és Ready továbbra is a tengeren maradt. Különösen tetszett neki, hogy a hajón pontosan és mindennap háromszor esznek az emberek.

*

A kapitány szája körű! ráncok küilöztek, valahányszor egy csendesebb szigethez, közeledett a hajó. Nem szerette a szigeteket. De most pipázott, elfelejtette a haragos fintorokat. Csillagok, kicsi zsircsöppecskék úszkáltak fönt a sűrű lében. Az este ibolyás kosarábán puhán illatozott a hold narancsa.

— Ez a legutáiatosabb része a földgömbnek. — mondta a figyelő tiszt felé a kapitány — itt egyszer még baj fog érni. Érzem.

A tiszt nevetett.

— Csak holnap ne érjen baj. Azt hiszem, másodszor nem jövünk ide.

Ejfél előtt a kocsik elindultak a város felé. Sötét volt. csönd volt, de a kapitány azt mondta, hogv igy még jobb. Hajnalban már vitték a titkos árut a hajóhoz. Ready az utolsó kocsin ült. Csak arra emlékezett, hogy az erdei útra kanyarodtak éppen, a puskalövést még hallotta. Másnap igazi tiszta ágyban feküdt. Vattába áztatott, vastag csönd lehelte a patikaszagot és szomorú volt, minden a nyitott ablakon, akár a délutáni méhdüngés. Valami feketeség repedezett a hallgatás óraketvegéses mellén, mint a higgadt napsütésben eldurrantott puskalövés. Ráncos öreg indiánarc az ágya fölé és motyogott.

— () megőrzött téged. Balkezed elveszett és ebben az életben aligha adja vissza, bár hiszen visszaadhatná. De életedre azért vigyázott.

Ready akkor vette észre, hogy bal karja tőből hiányzik.

*

Másodszor csak délután ébredt föl. Az; indián még mindig az ágya mellett

ült és csodálkozó szomorúsággal nézte. A szó mintha az ujjain malmozott volna félénk hálás karikákba.

— Ö megmentett téged.

— Kiről beszélsz? — kérdezte Réady, mert úgy emlékezett, hpgy akkor senki se volt mellette.

— Öróla, aki megmentett.

— De ki mentett meg?

— ö, akiről beszélek.

— Bolond vagy, — mondta neki Ready és az is volt. Félkegyelmű csöndes bennszülött, aki senkit se bántott és nagyon szerette a betegeket. A telep kórházában mindenkit rá lehetett bizni.

— Mégis nekem van igazam. — becézte megszomorubb egy-szeinével az indián, — te nyilván nem is hiszed, hogy a vakok láttak, a süketek hallottak, ha ő megérintette őket. Ideje volna, hogy megtérj és szivedbe ültesd az igét.

_ Mit? — kérdezte Ready, mintha rosszul hallotta volna.

— Az igét, — mondta szárazon az indián és mesélt tovább. Össze-vissza hordott balomba mindent.

Másnap megint mellette borongott az indián fehér terebélyes jósága. Ready próbálta irányítani.

— Nézd. te balfejti, te ugv látszik érdekesen tudsz mesélni. En is sok mesét tudok, de a tied egész más. Kezd cl legislegelőröl.

— Hát te nem tudod?

— Nem.

— Hány éves vagy?

— Huszonnégy.

—- És a tengerentúlról jössz?

—• Onnan, de ezt még nem kallcUa.u.

— Templomban se voltál?

— De voltam. Tizenliatéves koromig négyszer voltam.

— Es ott nem beszéltek róla?

— Lehet, de én nem vártam, hogy