Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)

1927-11-23 / 326. szám

4. oldal

RÁCSMEGYEI NAPLÓ

1927. november 23.

ín« fáj a patikusoknak

A jugoszláv gyógyszerészkamara elnöksége Ncviszádon — A vajdasági gyógyszerész-szövetség kívánságai

Jankovics Dusán, a Beogradban székelő jugoszláv gyógyszerészkamara elnöke dr. Schiffer Vladimir kamarai titkár kíséretében vasárnap a vajdasági gyógyszerész-szövetség vezetőségének látogatására Noviszadon időzött, mely alkalommal dr. Mirkovics Andrija, az egészségügyi minisztérium gyógyszerészeti osztályfőnöke is Noviszadra érkezett,, hogy a minisztérium részéről résztvegyen a kamara és a szövetség tárgyalásain.

A vajdasági gyógyszerész-szövetség vezetőségét Jugovics Viadimir gyógyszerész, a szövetség elnöke, az egészségügyi palotába ülésre hivte egybe és azon a kamara delegátusai és a minisztérium osztályfőnöke is résztv ettek.

Jankovics Dusán kamarai elnök hoszszabb beszédben ismertette a jugoszláv gyógyszerészek helyzetét.

A szövetség vezetősége többek hozzászólása után a következő kívánságokat támasztotta a kamarával szemben:

1. A gyógyszertárak, a drogériák, a gyógyszer- és kémiai gyárak szigorú ellenőrzését. A kamarát arra kéri a szövetség, hogy járjon el az egyes tartományoknál, hogy azok gyógyszerészeti felügyelő állásokat szervezzenek és ezek eszközöljék a jövőben a kivánt ellenőrzést.

2. A szövetség a kamara újabb közbenjárását kéri, hogy a tagjainak az állammal szemben fennálló egymillió dinárnyi gyógyszerkövetelését kifizessék.

3. A szövetség erélyesen kívánja, hogy a gyógyszerkülönlegességekkel űzött visszaélések megszűnjenek.

Dr. Mirkovics Andrija osztályfőnök közölte a szövetség tagjaival, hogy a gyógyszerkülönlegességek ügyében a legközelebbi napokban rendelet fog megjelenni, mely azoknak forgalotrbahozatalát szabályozza.

4. A szövetség feltárta a vajdasági gyógyszerészek anyagi helyzetének kedvezőtlen voltát és azt a körülményt, hogy a városi gyógyszerészeknek hatalmas .összegeket kell gyógyszertáruk gyógyszerfelszerelésére forditani és ugyanakkor a droguisták, sőt egyes orvosok is foglalkoznak .gyógyszerek eladásával- Mint sajnálatos jelenséget sorolták fel, hogy egyes orvosok á nagyobb kémiai és gyógyszergyáraktól ingyenes próbagyógyszereket kérnek, amelyeket aztán betegeiknél alkalmaznak és azok árát a betegekkel megfizettetik. Ez ügyben Jankovics Dusán kamarai elnök kijelentette, hogy az orvos- és a gyógyszerészkamarák között rövidesen tárgyalások indulnak meg, amelyek ezen visszaélések megakadályozását célozzák.

Jugovics Vladimir, a vajdasági szövetség elnöke közölte a szövetség tagjaival, hogy a jövő évi páneurópai gyógyszerészkongresszust az Adrián, Susak és Dubrovnik között e célra bérlendő személyhajón fogják jövő év júniusában megkezdeni és hogy erre a kongresszusra a gyógyszerészet történetének felkutatására alakult Berlinben székelő egyesület is kilátásba helyezte részvételét.

A szövetség értekezlete után társasebéd volt, amelyen úgy dr. Mirkovics

Andrija osztályfőnököt, mint a kamara elnökségét meleg ünneplésben részesítették.

Irinej noviszádi püspök Upsalában ötezer főnyi hallgatóság élőit svéd nyelven előadást tartott

A „Life and Work“ világkongresszusa 1928-ban Noviszádon lesz

A noviszadiak tudós és nagy népszerűségit főpapja a már Európaszerte ismert dr. Csirics Irinej püspök, vasárnap tért vissza az északi országokban tett körútjáról, ahol Jugoszláviáról és a görök-keleti egyházról tartott nagy érdeklődéssel fogadott előadásokat.

Irinej püspök egyhavi újabb külföldi útjáról visszatérve, szives volt a Bácsmegyei Napló munkatársát fogadni és svéd- és németországi útjáról a tőle megszokott szerénységgel nyilatkozik és gondosan kerül mindent ami a személyét előtérbe tolhatná, de csak anynyit említ, amennyi okvetlen szükséges és amit igazán nem lehet elhallgatni, viszont csendes szerénységéből, tüzes lelkesedésbe csap át, amikor Svédország kulturális intézményeiről, a lakosság fejlett műveltségéről beszél. Külnösen nagy elragadtatással nyilatkozik a páratlan svéd vendégszeretetről, amely még a hagyományos bácskai vendégszereteten is túl tesz. Meleg tekintete izzóvá válik, amikor a svédek legnemesebb törekvéseiről: a világbékéről és a nemzetek barátságáról beszél. .

— Söderbloom, a világhírű békebarát és az upsalai tudós érsek utján abban a különös megtiszteltetésben részesültem, hegy a svédországi két legnevesebb egyetem: az upsalai és a lundi meghívott, hegy a Qustav Adolf ünnepély alkalmából két előadást tartsak. Készséggel vállalkoztam a megtisztelő megbízatásra és a pravoszláv egyház a török uralom alatti történetéről és szervezetéről két előadást tartottam. Mindkét előadásomat 5000—5000 főnyi közönség hallgatta végig, amely az előadás iránt a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel volt.

— Milyen nyelven tartotta püspök ur upsalai előadásait? — kérdeztük.

A püspök a legtermészetesebb hangon felelte:

— Természetesen svéd nyelven.

A tudós püspökről köztudomású, hegy az összes világnyelveken kívül héberül és több exotikus nyelven beszél, svédül is tud.

— Csak nem kívánhattam, hogy ilyen díszes és nagy hallgatóság előtt olyan nyelven beszéljek, amelyet az nem ért meg és ezért kötelességemnek tartottam a svéd nyelvet megtanulni.

A püspök bemutatott egy upsalai falragaszt, amelyen az előadást hirdeti és amelyen rajta van, hogy a püspök svéd nyelven tartja előadását. A BerLingske Tidende és a Svedske Dagbladed és a többi svéd lapok hasábokon át foglalkoznak Irinej püspök svédországi szerepéről.

—• Mihelyt átléptem a svéd határt, nyomban tisztában voltam azzal, hogy igen magas kulturális fokon álló országban vagyok, meglepett a hallgatóság példás fegyelmezettsége a vasutak, uccák csodálatos tisztasága, csupa olyan dolog, amelyről sokat lehet és kellene beszélni.

— Az északi országok igen élénk érdeklődést tanúsítanak a mi fiatal országunk iránt, érdeklődnek népünk iránt és minden alkalommal tanúsították, hogy államunk és kultúránk melegen érdeklik. Ennek az érdeklődésnek tudható be, hogy a «Life and Work« világkongresszusát a svédek kitűnő püpö'kének Nathan Söderbloom kezdeményezésére és közbenjárására jövő évben Noviszadon tartjiik meg.

— A legnagyobb elragadtatással szólhatok a svéd iskolai állapotokról. El keli képzelni Svédországnak kultur színvonalát, amikor egy svédországi falusi

iskola építési költségeire egy millió svéd koronát, ami megfelel tizenötmillió dinárnak áldoznak. Az iskolák a

legtökéletesebbek. Külön osztályok vannak tüdöbajos gyerekek számára és részükre külön internátus Is van. A svéd iskolákban kötelező, minden tanuló valamilyen mesterséget megtanuljon, azt amelyik tehetségének megfelel A pedagógusok ennél a kérdésnél abból a szempontból indulnak ki, hogy a tanulóknál nemcsak az a cél, hogy egy mesterséget megtanuljanak, hanem hogy testedzés utján ezen mesterségre fizikailag előkészítsék.

— A svéd papi osztály irigylésreméltó színvonalon áll, majdnem minden papnak külön autója van, amelyet maga kormányoz, amellyel meglátogatja egyházközségét. Ezek. az egyházközségek ott meglehetősen szétszórtan s ík kilométer területen vannak, úgy hogy a papi osztály Svédországban sokat dolgozik, mert nemcsak a szorosan veit papi teendőkre, hanem jótékonysági és felvilágosító munkára terjed ki.

— Ottani tartózkodásom alkalmával igen sok társadalmi és hivatali előkelőséggel, miniszterekkel, diplomatákkal és egyházfejedelmekkel volt alkalmam megismerkedni és el vagyok ragadtatva, hogy mily nagy érdeklődéssel vannak irántunk.

— Hasonló jóleső tapasztalataim voltak Berlinben is, ahol a teológiai fakultáson tartottam előadást. A németek meleg érdeklődéssel hallgatták azt meg, ami módfelett megörvendeztetett. Végtelenül jól esett, hogy rólunk ma már máskép vélekednek, mint annakelőtte és Németország saját szemével látja a mi törekvéseinket és munkánkat. Remélem, hogy nincs messze az idő, amikor a világ összes népei igazi testvéri szeretetben fognak egymással élni.

Külföldi viszonylatban is egyedülálló a mi nagy képes árjegyzékünk, melyet ingyen küldünk meg mindenkinek

Konrath D. D. Subotfca

1C84-5

P pák tárgyában

Irt:: Sz. Szive'hp Vlrncs

Az ember akár ne is haladjon az idő- j vei, ha nem becsüli meg a múltat.’Az | esztendők futása, — lám! — szeművé- j get rak a szemre s ezen át szebbnek íet- j szik minden. Kis alakok megnőnek, nagyoknak látottak eltörpülnek, régi hibák-: ra kegyesen terül a megbccsájtás iá- j tyola. Azokból a régi tárházakból szed- \ jük elő aztán a relikviákat s tudomány- ! ágakat alapítunk a tiszteletükre. |

Ugyanazért jelentem alásan, hogy I ezek a kiejtések hiányosak lesznek ad- j dig, ainig össze nem szedik a pipa tör- i tünetét mindazzal, ami reá vonatkozik. Pipálhat a török napestig — ámbár tar-1 tok tőle, hogy az elmodcrnesedés korá- j bah inkább már csak a trafikok cégtáb- j iáján pipál, — szoríthatja agyara közé ! faholmiját az angol, egyikük szerszáma j sem közelíti meg a magyar pipát, régi i tibiabirák, komposszeszorok elmaradhatatlan járulékát.

Ethnografia immár ez is, higyjék el. | Hiszen cigarettát sodor a számadó ju-! húsz, aki voltaképpen nem is juhász, | mert uraságoktól ievetett keménykalap-*; ban jár, mint a szegény iparcslegény. j (Ne feledjük el azonban, hogy egyre : több legelőt hasítanak ki és egvrc keve- j sebh lesz a juhnyáj.) Kel! az ethnográfia,: már hogyne kellette hiszen egyre jobban j eltérünk az ősi hagyományoktól, figurás j intézői leszünk külföldi bolondságoknak, | térdnadrágban jár (földbirtokát sejttet- I vén) a boltoslegény s a napidijas, meg a j

o. gtiisia bőríuvcvöt aggat a botja végére, mintha civilbe bújt huszártiszt í volna.

Régi kúriák omladozó vakolatu falai | között, vagy hivatalok fenekén — ahol j ott felejtettek valami öreg urat, —• talál- ; kozunk még n pipával s látjuk szakszerű j tömését, szívását, hogy a tajték uc kap-1 jón foltot, hanem úgy szívódjék, amint ■

az megkivántatik.

Valamikor régen nagy tudomány volt a pipa-tudomány s szép példányokért lovat is cseréltek. Valahogy ebbe a szakba tartozik Bérczy nász története is.

Bérczy nász hires rendőrbirája yolt Szegednek s egyszer atyafilátogaíásra utazott a Felvidékre, azt hiszem épen Bártfára, ahol a hivatali szobákat értékes faburkolat védte. Ott kereste fel a rokont és nagyon megörültek egymásnak, már csak ne örültek volna! Aztán elbeszélgettek különféle hasznos, meg célszerű dolgokról, bortermésről, őszi zivatarról, míg végre megszólal a nász.

— Ugyan már sógor, hogyan tudja inegállani, hogy pipával sem kínál meg?

— Jaj, nászom, már hogyne kínálnám, mikor magamnak sincs ennél külömb vágyam. Azonban nem tehetem, tisztára nem tehetem.

— Mongya niár gyorsan, hogy miért?

— Csak /ízért, mert nálunk nem szabad a hivatalban pipálni. Nézze ezeket a drága falakat, amiket vörös fenyőből faragtak. Hát ezért nem szabad.

Bérczy nász nagy szemeket meresztett, továbbá a két kezét is összecsapta szent rémületében.

— Ne te ne, csak akkor azt mondja meg. sógor, hogy mi az Isten csodáját tudnak egész nap csinálni a hivatalban, ha nem is pipálnak!

Azt ugyanis előre kellett volna bocsátauoin — ámbár itt sem késtem el vele hogy a hivatalbéli pipa egészen más, mint a másfajta. Amannak a füstje igazgatta sokáig a közigazgatást s bonyolult kérdéseket segített megoldani, hiszen a tisztánlátást élesítette.

Hallottatok már róla, hogy a régi emberek boldogabbak voltak, mint a maiak? Persze, hogy azok voltak, de csakis ha pipások voltak. Minden bánat és aggódás elszállt a levegőben s míg nézte az ember, a kékes gomolyokat, amelyek akárhányszor figurákat is öntöttek, azokkal távozott a gond. Mondják, hogy a dohány csakis csempészett és szűz lehetett, semmi köze a finánchoz? Mihelyt fináncot látott, elveszett az Ize is.

Úri ember mindazon helyeken tartott pipát, ahol megfordulni szokott. A kaszinóban épp úgy, mint a jóbarátoknál, már leginkább azért, hogy minden körülmények között a magáéból szívjon. Ugyanezért a pipát sem adták szívesen kölcsön. Azaz, mit lehesesen tenni, ha kérik, de kérni nem illett.

Lanka Guszti ugyan miből csinált volna lelkiismereti kérdést! Neki tréfa volt az egész élet. aki hátramarad, az csukja be az ajtót. Szaíhmárv Kálmán kincstári ügyésznél, a táblabiró-egyépisézii naev oipaszakértőnél. ebédelt egyszer többedmagával. Ebéd után csibukra gyújt az egész társaság, mikor pedig alkonyat tálán vigadnának, azt mondja az öreg koszorús.

— Most ég a legjobban, sajnálom abbahagyni, Kálmánom.

— Ne siess, mondja Szathmáry. szidd ki.

— Azt se lehet mert a lakásomon vár az Íródeákom. Novellát akarok neki diktálni a mai ebédről. Hanem elviszem magammal, tovább szívom az utón. holnap visszahozom.

Savanyú képpel bár. de bele kell az ilyesmibe egyezni. Másnap aztán Guszti bácsi fünek-fának kínált a vármegyeházán egy reme'k csibukot.

— Történelmi ereklve. Deák Ferencé volt. soha ilyen alkalmi vételhez nem juttok.

Maradt azért még elés ereklyéje Szathmárynak, sőt arra is jutott, hogy valami akasztanivaló imposztor ellopja az egyik gyönyörű tajtékját. Mintha szakértő lett volna, épp • a legszebben válogatta ki. Nem is nagyon lehet csodálni abban a nagy forgalomban, ami a házban történt. A hivatal, meg a lakás is ott van az apácazárdával szemben. A földszinten viszont a királyi ügyészség, meg a vizsgálóbíró húzódott meg. ezeket a helyeket pedig csak részben látogatta az emberiség elitje.

Szó sincs róla. neveletlenség a királyi ügyész közvetlen szomszédságában lopni, de én itt hiába oktatnám ki tó modorra a hajdani kártevőket, mikor sokkal külömb tudnivalókra sem tudta őket kitanitan! a törvény.

Maga az eset voltaképpen úgy történt, hogv Szathmárynak jelentik egy reggel: ellopták az egyik hízóját, amelyiknek az oldala húsos vékonv szalonnának volt szánva.

—• Törjön ki a nyavalyásának a nyaka, méltatlankodott Szathmáry. Miért nem lopta el mingyárt a tajtékpipámat is!

Amint aztán rá akar gyújtani, hűit helye van.

— Ezt ugyan megkívántam, vakargatta a iejét. Azonban óvakodott a folytatólagos kijelentésektől.

Néhány hétre rá elfogták a tettest. Sok minden holmit találtak a lakásán, ott büszkéikedett a pipa is. Iiniczky vizsgálóbíró üzen föl.

— Kálmán, nem vagy már vesztes.

Viszont Szathmáry rohan le.

— Hol van? Add ide!

— Nem lehet az!

— Aztán m'ért?

— Azért, mert a pipa bűnjel, csak a végtárgyalás után kapod meg.

— Ugyan, ne bolondozzatok. Inkább nem keresem a hízót sem, visszavonom a panaszt.

— Hivatalból megy, hivatalból! Amúgy nem érnél el sokat, mert van a zsivány lelkén sok más bűn .is.

Szathmáry nagyot sóhajtott.

— Hát jól van, legyen. Ámbár sehogy se tudom megérteni ezt a paragrafusrágást. Szent barátságunkra még csak egyet kérek: amig megtartjátok a tárgyalást, szívasd a pipát — úgyis mint bűnjelet — egy alkalmas hozzáértővel, hogy bajuszt ne kapjon a tajtékja. Kerül itt olyan rab. Ennyit csak megtehetsz.