Bácsmegyei Napló, 1927. november (28. évfolyam, 304-333. szám)
1927-11-20 / 323. szám
BÁCSMEGYET NAPLŐ 19. oldal 1927 november 20 A világváros kispolgárai Irta: Tamás István — Szóval nyolc órakor? — Igen, pontosan nyolckor, mert a nyitány előbb kezdődik — mór. In a patron. — Én is pontos leszek — jelentette ki az amerikai és szorosan összevonta kopott felöltőjét. Végre egy amerikai, aki nem nagybácsi, nem töltőtoll király és nem közgazdasági tanulmányokat jött végezni Parisba, hogy közben szenzációs üzleteket csináljon. Egyszerű, szegény ember, akár én. Takarékos. Gázzal főz és autóbuszon járja a hosszú távokat. Egy valódi amerikai, I akinek szintén elkelne egy amerikai nagybácsi. Párisba szerelmes és a barátnőjébe, a legrégibb idegen a szigeten, már annyira bensziilöttnek számit, hogy se színházba, se népgyülésekre nem jár, akár a többi cívisek. — Olvasta? — állította meg egy szóra a Kék egér korcsmárosa — Lindbergh megérkezett! — Bravúros fickó! — lelkendezett az amerikai — látszik ,hogy honfitársam. Láttam a fényképét a Matin-nál. Egészen rám hasonlít. — Holnap a városházán fpg beszélni Elmegyünk? — Minek? Úgyis benne lesz az újságokban. Ellenben ma este ha ráér . . . Pitolletéknél bevezették a rádiót . . . nagyszerű operaelőadásokat lehet hallgatni ... — Tudom, az öreg már meghívott. Okvetlen eljövök. * A társaság kíváncsian leste az utolsó simításokat. A patron lázasan nyüzsgött a foggantyuk és antenna drótok bozótjában, csavart, szerelt, búgott, valósággal egybe olvadt a géppel, amely fenségesen nyújtózott az asztal közepén. A háziaszszony frissítőket hordott körül, az aszszonyok Eliza kisasszonyról, Szent Lajós-sziget Mistinguettjének botrányairól csevegtek, mig a Serdiiltebb ifjúság időn* kínt megtapogatta titokban az akkumulátort és’az ezüstös lámpákat. — Nem fogja idevonzani a villámokat? — aggodalmaskodott a tapétás. A patron szakszerű elmélkedéssel igyekezett megnyugtatni a kedélyeket. A gyári könyvelő az elektromosság törvényeit magyarázta, neki ugyanis van egy motorbiciklije és így a modern technika rejtelmeit illetőleg, elösmert tekintély a szigetlakok között. Turacsev, az orosz diák érkezett haza Csak a kulcsért nyúlt be, de a patron bcráncigálta, széket nyomott alája és a szivarbüzös családi kör komplettebb lett egy sziluettel. A gubancos drótok ide-oda tekeröztek a női szoknyák alatt, a kis várószoba, amelyben a szálló vendégei szoktak diskurálni, most hangversenyteremmé ala kult át. Az egész szomszédság- itt tolom gott, az öles pékné, a cingár fűszeres, halászati jelvényekkel díszítve, az piajárus és a többiek is mind, Szent Lajos* szigeténclc kétkéz-burzsoái, egyszerű, dolgos emberek, kisigényüek és óvatosak. ■ — Azt mondják jobb a granimafonná! ■— meséli valaki. — Érdekesebb. De a grammafonban legalább nincsenek légköri kisülések. Mindenki, fontoskodik,. csacsog, leadtak néhány rádió viccet, azután hirtelen vonaglani kezdett a tölcsér és felharsant az Lifiel-íorony leadójának basszbaritortja A meteorológiai jelentéseket mcgdicsőül-1 ten hallgatták. — Szenzációs! — lelkendezett a Kis- Ázsiá'oól menekült foltozó suszter — hát | nem kolosszális még elgondolni is, hogy j valahol messze, a Szajna másik partján I belebeszélnek egy tölcsérbe és mi itt tisztán halljuk a hangját! — És hozzá még drót nélkül! Mindenki zajosan helyeselt Kolumbusz. amikor elsőizben rakta lábait Amerika partjaira, nem lehetett úgy meghatva mint ez a csomó párisi polgár, akik felett repülőgépek száguldoznak óránkint négyszáz kilométeres sebességgel, akik körül másodpercenkint robbannak az események és akik a Louvretól csak tiz percnyire laknak! * Jertíza... Saljapin... Piceaver.., Igaz: Parisban eredetiben is lehet hallgatni őket sok más csudával egyetemben, de a párisi kispolgár úgy él a világváros forgatagában, akár Mali- Igyoson, ha történetesen odaveti a sorsa. Nem engedi magát elsodorni. Reggel korán kel, este korán fekszik. Paris furcsaságai között talán ők a legérthetetlenebbek, akik nem veszik ki a részüket a világ fővárosának örömeiből, nem használják ki azt az előnyt, amit Páris jelent. — A Tósca nagyáriája! Az Operában nyolc frankért már kapni egy páholyülést a negyedik emeleten, de ők nem járnak operába. A külföldi: ezreket fizet ki útiköltségre Párisi;’, de a párisi: megspórolja az útiköltséget az operáig. — Nincs estélyi toalettem — mentegetőzött a vasalóintézet tulajdonos csinos, fiatal felesége. (Amikor először hallottam rádiót, magam is meg voltam hatva. De ez még Szuboticán történt és be kell vallanom, hogy Párisban egyetlen egy alkalommal sem éreztem hiányát ennek a rekedten üvöltöző jószágnak. Az operaházi előadást szívesebben élvezem a helyszínen, egy szerény zsöllye mélyéről, mint az űrön át száguldozó villanyosszikrák protekciójával recsegő telefonkagylóval a fülemen.) — ön estélyi ruha nélkül is csinos — bókolt esetlenül az öslakó amerikai — mire a pékné tele tüdőből pisszegni kezdett: — Csend legyen! Nehogy egy szikráftyi is elvesszen a légköri zavarokból. — Mehetne kigyelmed Debrecenbe Is. — Oda nem megyek, avval a várossal haragba vagyok. — Mir, hadnagy uram? — Mer ott lakik a néném, — mondta a hadnagy. Borbereky uram újra odakocci*totta a fapoharát a hadnagy serlegéhez, mire ez fölvette s egy nagyot ivott belőle. —Mítiil van a harag? — Hát, tudja, vitézlő uram, vót ott az apámnak vagy három lfáza, kettőt mán szerencsésen elpucoltam belőle, á ! harmadikba pedig benne lakik a néném. — Osztán nem akarja hagyni, hogy azt is elpucolja hadnagy uram. — Nem az, hanem nyőlnek a gyerekek, most mán oskolába kék fogni ükét,' mer itt vón az ideje, de hát én a várossal nem tudok mit kezdeni, a ház meg kicsi, úgyse férünk el benne enynyien, hát én mán csak egy olyan derík kálomista kollégiumi felé nizelődök, ahun a gyerekekre is ragadjon valami. — Aggyá oda a gyerekeket a nénnyé- I hez hadnagy uram, ne hagg'yon itt ' bennünket. — Csakhogy nem arra való, mer nyomorult, tizenkét esztendős korába leesett a paliásrul, azóta görbe: kicsi maradt; nem munkára való. Hát a ház közös vöt neki az apámmal, de hát annyi bosszúságot okoztam neki Hetembe, hogy mégse akarom kihányatni belőle, inkább elmegyek Pápára, ebbiil úgyse lehet megélni, hogy az ember itt lmdnagykodik, mert evvel a kevésnél 'is kevesebb fizetés jár. — Pápára, — mondta Borbereky uram, — ott ippen nincs semmi fejem foka, de vót eccer itt nálam egy úriember, bizonyos DraskoVich, annak szép birtoka Van azon a tájon, Pécsen. Erre nagyot hallgattak. A hadnagy büszke ember Volt, nem mondta, amit gondolt, hogy hát akkor adjon hozzá ajáuló levelet, akkor ő családostul kisz vóna elindulni; Borbereky uram pedig gondolkozott, hogy mit szól az a bizonyos Draskovich uram, akivel egyszer beszélt az életében, ha ir neki ilyet, osztán egy egész család elmegy a nyakára/ — Osztán nem akar meghalni az a maga hénje, hadnagy uram? A hadnagy édesdeden elnevette magát. — Nem néném, Borbereky vitézlő uram. az apámnak vót testvir nénje, de hogy az apám elesett a sátorberki csatába, én akkor csak hároméves voltam, mikor meg az anyám meghalt, akkor meg hét, hát így maradt ü a házba, mer hogy az apám a kollégiumba tanult, hát lévita vót, de osztán ő is Inkább visszatért a kardos mesterséghez, vesztire, szeginy. — Isten éltesse hadnagy uram. A hadnagy kiitta, ami még a serlegbe volt s Borbereky uram mindjárt teletSitötte. Erre a hadnagy felemelte a serleget s azonnal újra inni kezdett. Olyan volt, mint mikor egy buzgó ló iszik. Keskeny homloka volt s az orra egészen belelógott a serlegbe s ivott, csak ivott. — Énnye, egyék mán valamit. — Nem eszek Vitézlő uram, mert ugy gondolom, hogy ha eszek, akkor kevesebb bor fér a hasamba. Anemesek hadnagya Irta: Móricz Zslgmond A ház előtt egy óriási nagy fa állott, olyan nagy volt, hogy azt beszélték, Matuzsálem fiatalabb korában itt szokta iddogálni a piros bort. Az ilyen régi történeteken nem igen ’ lehet eligazodni, mert az is lehet, hogy Matuzsálem nem is volt errefelé, hanem az bizonyos, hogy Mátyás király itt járt s ő is azt mondta, hogy az bizonyos, hogy Matuzsálem is megcsodálta volna ezt a fát, -ha látta volna. De hát már Mátyás király is régen élt, a vitézlő urnák a nagyapja fiatal fickó volt, mikor beállott a fekete seregbe s ö még látta Mátyás királyt, mindig mondta róla, hogy olyan az orra, mint egy érett uborka és az arca olyan sárga volt, mint a sárgadinnye, és soha senki se látta nevetni, nem is lehetett neki, mert nagy dolog egy országot kormányozni s olyan nagy háborúkat vinni. De azért Borbereky , uram büszke volt, liögy a nagyapja még látta az igazságos Mátyást s a világért se mondta volna el senkinek, amit az öregrit yus mondott a királyról, ő is csak ugy beszélt róla, mint mások, hogy: az volt a nagy király, vele meghalt az igazság. Most ott ült Borbereky uram a nagy fa alatt s látta, hogy jön a kert végibői egy ember; nehéz kacsázó lépésekkel jött a szőlőkapás; soká nézte, akkor azt mondta: — Eredj csak elibe jányom, mit akar a Matykő, biztosan erre járt a nemesek hadnagya, az izén valamit. A jánya felugrott a kézimunka mellől s elszaladt a kerten lefelé, aztán jött vissza, de a kapás csak ballagott azért utána. — A nemesek hadnagya járt erre, azt mondta, tessék megnézni a lisztát kedves apának, osztán, ha visszafelé jön, akkor megint viszi magával. A liszta egy vastag papírdarabra volt leírva oh-..hatatlan írással, de Borbereky uram, ahogy nézte, azért kitalálta a neveket, akik. fel vannak irva. Mustrára készült a főispán ur, hát azért voltak összeírva a fegyveres nevek. — Jó van, lányom, mond meg a Matykonak, hogyha visszafele jön a nemesek hadnagya, azt izenem, jöjjön be egy pohár borra. De meglátta a Matykót, aki még most is ott állott nem messze, csendesen oldalt húzódva, hát nagy hangon kikiáltott neki: —Hé Matykő, mondd meg a nemesek hadnagyának, hogy ha visszajön, hogy azt izenem .gyüjjók be egy pohár borra. — öhö, — mondta a Matykő s újra elindult visszafelé a kapája felé, siető lassúsággal, kétfelé törött kacsaléptekkel. Még alig ért vissza, már jött is a kerten lefelé a nemesek hadnagya. — No, mán itt is van, — mondta Borbereky uram. — Hozzatok akkor több bort, te jányom. A lánya újra felugrott a varrása mellől s elszaladt a ház végébe, hogy a vénasszony menjen a pincébe borért. Mikor a nemesek hadnagya odaért, Borbereky uram feláilott s egyet nyújtózott, mintha sokallotta volna, hogy felállott s csak a derekát nyujtóztatná. — Hogy van kegyelmed, hadnagy uram, — mondta. Kezet fogtak. — Meg vagyok, — mondta a hadnagy s sovány lábaszárán egyet csördült a nehéz kard. — Üjjön le kegyelmed. A hadnagy leült. — Hozzál jányom egy kupa bort, — szólott Borbereky uram. — Hozzák, apám, mondta a lánya s tovább Öltögetett a tűvel. — Jó idő van, — mondta Borbereky uram. — Elég jó, — mondta a nemesek hadnagya. — Borbereky uram azon gondolkozott, hogy hogy lehetne kihúzódni a mustra aló!, azt cZ"a hadnagy megtudná csinálni. * - i . .De üdő fordul,, hadnagy uram. — Nem gondolnám, — mondta a hadnagy s az égre kancsalitott. —Érzem a Iábomba, tennap éccaka nagyon hasogatott. — Köszvény, — mondta Borbereky uram. .Most hozta a vénasszony a nagy fakupában a bort. — Aggyal mellé serleget, — mondta Borbereky uram. A vénasszony bement a házba s kihozott egy fekete serleget, felemelte szoknyáját és annak a belső felével megtöriilte. Akkor teletöltötte borral s odatette a nemesek hadnagya elé. — Egésséggel, — mondta hozzá s elment. Borbereky uram megemelte a maga fapoharát s odakoccintotta az ezüst serleghez. — Egésséggel, hadnagy uram. A hadnagy felvette a serleget s nagyot ivott belőle, a kis fekete bajusza egészen beleázoít s még- az orra hegye is lucskos volt; leszopta a bajuszát s azt mondta: — Egésséggel. Akkor meggondolta, hogy mégis jó bor ez s azt mondta szívesebb hangon. — Hát a nagyon rossz, a köszviny. — Rossz bizony — mondta Borbereky uram. — Orsolya! Hozzatok valami harapnivalőt a hadnagy uramnak. — Nem kell, nem kell, — mondta a hadnagy — mer még nem ebédeltem. Most megyek hazafelé. — Énnya ponciusát, hát ilyen későn, azóta elsült főtt otthon az étel. — Sok baj van evvel a mustrával, az akárhova ne tegye, — mondta a hadnagy *— nem is nekem való e, ugy látom én, el kell pájázni erriil a vidékrül mán. —Hová akarna kegyelmed? — Pápára — mondta a hadnagy. — Hü, hun van az ide. — El akarok menni, mer ott kollégium van.
